Ismét kedd, ismét fejlámpás futás a Mecsekben! Ma reggel hatan gyűltünk össze, hogy tegyünk egy szokásos kört a hajnali erdőben. Ötkor találkoztunk a Tettye étterem előtt a parkolóban, már ekkor kissé ködös volt a város, de hamarosan, ahogy feljebb értünk, az orrunkig is alig láttunk. Hónak már nyoma sincs, viszont sár az van dögivel. Az enyhe és csapadékos időjárásnak köszönhetően a turistautak nagy része csúszós, saras. A Dömörkaputól felfelé az ösvényt is nehéz volt követni a sűrű ködben, arra meg hogy hová lép az ember a legkevésbé tudott odafigyelni. Ennek köszönhetően a legnagyobb pocsolyákba is sikerült belelépdelnem. A sípálya körül volt talán a legnagyobb dagonya. Most hogy megrendeltem az Eneloop aksikat, (de még nem érkeztek meg) a régi elemek is jól bírták a kiképzést, nem baj legalább lesz tartalék is. Ködben sokszor csak zavart a szétszóródó fény, de anélkül meg nem lehetett volna haladni. Most sokat mentem elől, meg is látszódik a tempón, 6-os, 6:20-as kilométerekkel mentünk fel a Tubesre, lefelé már előrementek a többiek és 5:20-as, 5:40-es km-el értünk le a Remete.rétre. A sűrű ködben a Tubes-Lapis közti részen én nem mertem döngetni a sziklák között, de a Lapistól már jobb volt ott már jobban is haladtam. A Mandulás felé jobbak lettek a látási viszonyok és kényelmes beszélgetős tempóval leértünk a városba. Útközben még Ábris is becsatlakozott, aki lekéste az ötös indulás és hatkor indult el velünk szembe a Tettyéről. Valamint még egy srác jött egyedül szembe velünk fejlámpával futva a Mandulásban. Háromnegyed hatkor értem haza, zuhany, öltözködés, reggeli, majd irány az iskola, óvoda! Kép most sincs, majd ha már kitavaszodik és hamarabb világosodik, akkor leszek gondban! Futás és a fotózás közül kell dönteni! Ezekbe a hajnaliakba nem fér bele, hogy megálljak virágokat, vagy napfelkeltét fotózgatni. Nehéz döntés lesz!
↧
Keddi ködös hajnali fejlámpás futás
↧
10 kihagyhatatlan pécsi látnivaló
Nem vagyok tűke pécsi, de már több mint tíz éve élek a városban és büszkén állíthatom, hogy Magyarország egyik, hanem a legszebb városa Pécs! Összeszedtem tíz általam leginkább ajánlott úti célt a városban. Ha valaki erre jár Dél-Dunántúlon és csak rövid ideje van, akkor ezeket a helyeket mindenképpen keresse fel! A pécsi látnivalók nagy része közvetlen a belvárosban található, ezek gyalogosan is könnyen megközelíthetőek. A Tettye, Havihegy, Zsolnay-negyed hármas még a városhatáron belül van, míg a Tv-toronyhoz egészen a Misina-tetőig kell autóznunk. Sokan sokféleképpen nevezik a várost, "Balkán kapuja", "Mediterrán város" ..., ami biztos, hogy sokféle nép él vagy élt a városban és mind-mind itt hagyta számunkra az emlékeit. Kezdve a rómaiaktól, a törökökön át a horvátokig. 1800-as évek közepe óta itt készülnek a világhírű Zsolnay porcelánok, 2000-ben az UNESCO beválogatta a belváros alatti ókeresztény sírkamrákat a világörökségek listájára. Sorolhatnám még a nevezetességek és látnivalók tömkelegét, de nézzük mi az a tíz, ami bekerült a listába:
- Széchenyi-tér és a Gázi Kászim pasa dzsámija: A város főtere és annak központi látványossága a török korból ránk maradt dzsámi. 2010-es Európa Kulturális Fővárosa (továbbiakban EKF) programsorozatra teljesen átépített tér belváros szíve, innen indulhatunk az alábbi nevezetességek felkeresésére!
![]()
Zsolnay-kút oroszlánjától a Széchenyi-tér ![]()
Széchenyi-tér ![]()
Mediterrán Pécs ![]()
Gázi Kászim pasa dzsámija éjjel - Lakatfal: A Janus Pannonius utcában találjuk a Szerelmesek lakatjait. A mendemonda szerint 1971 óta gyűlnek itt a lakatok. A legelső kerítés annyira betelt, hogy a mellette lévő másikra is elkezdték felrakni a lakatokat. Majd 2010-ben az elsőt átépítetek, ami után 2013-ra ujabb ezuttal különálló szoborként funkcionálót hoztak létre a Sétatér sarkában. Óda még fér bőven!
![]()
Régi lakatfal a Janus Pannonius utcában ![]()
Felújított lakatfal a Janus Pannonius utcában ![]()
Legújabb lakatfal a Sétatéren - Székesegyház: Pontosabban Pécsi Szent Péter és Szent Pál Székesegyház, de nevezik vártemplomnak, vagy bazilikának is. A neoromán stílusban épült székesegyház 1990-ben II. János Pál pápa látogatásakor "basilica minor" rangot kapott (hazánkban 17 ilyen templom található). Az előtte elterülő tér koncertek, vásárok kedvelt helyszíne.
![]()
Pécsi székesegyház ![]()
Pécsi székesegyház - Cella Septichora: A 2000 óta világörökségi védettséget élvező Ókeresztény sírkamrák bemutatóhelye. A látogató központon kívül az Ókeresztény Mauzóleum tekinthető még meg a Szent István tér sarkában, valamint az Apáca utcai síremlékek. Pontosabb információ a honlapjukon.
![]()
Cella Septichora ![]()
Az üveg alatt találhatóak az ókeresztény sírkamrák - Barbakán és a Nyugati várfalsétány:Az Esze Tamás utca és a Szent István tér felől is megközelíthető területet kilátása és hangulata végett érdemes felkeresni. A várfal tetejéről alattunk terül el a város és felettünk a Mecsekoldal. A kert hűs fái alatti padokon pihenhetünk vagy akár piknikezhetünk is. A belvárost körülölelő várfal egyetlen megmaradt bástyája is megér egy rövid sétát. A tetejére felkapaszkodva ugyancsak szép a város!
![]()
Barbakán ![]()
Kilátás a várfalról - Kálvária-domb: A belvárostól északra elterülő dombon található Kálvária csak bizonyos napokon látogatható, de ennek ellenére érdemes más napokon is felkeresni. Az igazán hangulatos sétány és a Nyolc Boldogság kilátóterasz miatt.
![]()
Pécsi Kálvária ![]()
Nyolc boldogság terasza a Kálvária dombon - Zsolnay Kulturális Negyed: A 2010-es EKF projekt legnagyobb volumenű beruházása volt. A ma is termelő Zsolnay porcelán manufaktúra gyárépületei lettek átalakítva koncert termekké, múzeumokká, bábszínházzá ... Minden évben fesztiválok várják az ide látogatókat! Infók a www.zsolnaynegyed.hu/ weboldalon.
![]()
Bóbita bábszínház ![]()
Zsolnay-negyed ![]()
Éjszaka a Zsolnay-negyedben - Tettye tér: Különös mikroklímájú hely rengeteg látnivalóval. Pintérkert, Tettyei mésztufa barlang, romok, kilátók ... Gyerekeknek játszótér, felnőtteknek Tűke borház, Tettye étterem, Semiramis kávézó!
![]()
Tettye tér a magasból ![]()
Hajnal a Tettye és a Havihegy felett ![]()
Tettye téri kilátás - Havihegyi sétány: Az EKF évére megújuló és az autós forgalom elől elzárt gyalogos sétány! A fehérre meszelt Havihegyi kápolna szinte az egész városból jól látható. Alattunk a város, távolban a Villányi-hegység, de szép időben még a horvátországi Papuk is látszódik innen.
![]()
Havihegyi sétány ![]()
Kilátás a városra ![]()
Havihegyi sétány - Tv-torony: Hazánk legmagasabb épülete! 197 méter magas a Misina-tetőn magasodó adótorony. A 72 méter magas étterem felett 80 méter magasságban van a kilátó szintje! Lélegzetelállító panoráma van innen, tiszta időben egész Dél-Dunántúl belátható! Badacsonytól a Bajáig, a Tolna megyei Úzdi Tv-toronytól a Papukig!
![]()
Tv-torony a városból ![]()
Pécsi Tv-torony
↧
↧
"Tavaszváró" körút a Mecseken
Pár napja tudom, hogy pénteken nem dolgozom, terveztem is egy jó kis futást délelőttre. Amikor megláttam az időjárás előrejelzést, akkor kicsit megijedtem, de aztán úgy voltam vele, hogy egy kis eső nem állíthat meg! Most legalább volt egy kis időm szétnézni, mert az elmúlt hetekben jobbára éjjel, vagy hajnalban, de mindig sötétben voltam fent az erdőben. A bejegyzés címe lehet pont nem a legaktuálisabb, mert a hétvégére visszatér a tél, de egyre több virág bújik elő és gondoltam megnézem, hogy mi a helyzet a Mecsekben!
Reggel elvittem a Mildát az iskolába, majd felmentem a Tettye térre, leparkoltam és elindultam felfelé a Dömörkapunak. Ekkor már esett az eső, de engem már nem lehetett visszafordítani. A Lenkei-pihenőnél találkoztam az egyetlen kirándulóval, utána senkivel sem futottam össze. Az első fotószünetet is itt tartottam, télizöld meténgek még nem virágoznak, viszont jó pár májvirág már bontja szirmait. Pár képet készítettem, de egyik sem lett jó, gondoltam, majd lefelé még lesz időm próbálkozni. Következő megállóm a Flóra-pihenő volt, megnéztem, hogy a leánykökörcsinek előbújtak-e már?
Nem találtam egyet sem, de még a sápadt kosbor tőlevelei sem látszottak! A türkizkék Karolina tó viszont most is jól mutatott. A Dömörkaputól elindultam felfelé a sárgán, majd a sárga kereszt felé kitértem.
Illatos hunyorokból, Szártalan kankalinokból nincs hiány, de már a kikeleti hóvirágok elkezdtek utat törni maguknak az avar alól. Szó szerint, néhol a barna leveleket átszúrva növekednek. Láttam még virágzó Foltos árvacsalánt és bogyós Szúrós-, és Lónyelvű csodabogyót.
A Kis-Tubesi kilátóból semmit sem lehetett látni, gondoltam itt is megnézem a csillagvirágokat. A hóvirággal együtt szoktak virágozni, de ehhez sem volt szerencsém. Pedig ahol kerestem ott tömegesen fordulnak elő. Március-április az ideje, de gondoltam egy próbát megér! A Tubesre felérve, ugyanaz a helyzet fogadott mint a kis testvérén. A szomszédos katonai torony is alig-alig látszott. Az eső itt már havas esőbe csapott át. A Tubes és a Lapis között tömegesen bújnak elő a hóvirágok, nem is tudtam megállni, hogy ne hasaljak neki.
A hasalásról jutott eszembe, hogy menet közben kétszer is sikerült elcsúsznom. Szerencsére nem a hasamra, hanem a popsimra estem, de a tenyeremet jól beütöttem. A Lapistól a Bányász úton indultam lefelé, majd a tubesi nyiladék után egy jelzetlen csapáson értem le a Mandulásba. Azzal a céllal jöttem ide, hogy ránézzek a Majomkosborokra és a Szarvas bangókra.
Majomkosborok leveleit nem találtam, viszont két tavalyi élőhelyen is láttam a bangók leveleit. Remélem nem lesz bajuk májusig és idén is olyan szépek lesznek mint 2014-ben. Már nagyon várom a kosborokat, orchideákat! A Mandulástól a Kardos úton, Fellbach séta úton értem le a Tettyére.
Útközben pár kép erejéig megálltam az Ilonka pihenőnél, majd még a májvirágokat is megnéztem újra. Két és fél órás köröm során jól eláztam, de megérte ismét tíz felett mentem, a héten már harmadszor és ha úgy alakul, ahogy tervezem akkor még vasárnap megyek egy hosszabbat! Lehet hóesésben! :-)
 |
| Illatos hunyor (Helleborus odorus) |
 |
| Kilátás a Flóra-pihenőtől |
 |
| Szártalan kankalin (Primula acaulis) |
Illatos hunyorokból, Szártalan kankalinokból nincs hiány, de már a kikeleti hóvirágok elkezdtek utat törni maguknak az avar alól. Szó szerint, néhol a barna leveleket átszúrva növekednek. Láttam még virágzó Foltos árvacsalánt és bogyós Szúrós-, és Lónyelvű csodabogyót.
 |
| Szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) |
 |
| Lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum) |
 |
| Foltos árvacsalán (Lamium purpureum) |
 |
| Kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) |
 |
| Szarvas bangó (Ophrys scolopax) levelei |
 |
| Ilonka pihenő |
 |
| Nemes májvirág (Hepatica nobilis) |
↧
Balázs Dénes első afrikai útjának könyvei
Az elmúlt hónapokban a család, a munka és a futás melletti kevés szabadidőmben olvasgattam. Két könyvet is sikerült kiolvasnom, így már csak négy útikönyve maradt Balázs Dénesnek, amit nem olvastam. A két könyv egy folytatásos teleregény, az első afrikai utazásáról. 14 hónapos útjuk során autóval átkeltek a Szaharán, valamint földön, vízen, levegőben bejárták az Egyenlítő afrikai országait. De ne szaladjunk ennyire előre! Két magyar és egy lengyel társával 1967-ben Tuniszből Tunézia fővárosából indították a Magyar-Lengyel Afrika-expedíciót! A Kölcsönautóval a Szaharában című könyv taglalja az expedíciót. Úgynevezett piszteken lehet átkelni a Szaharán, ezek valójában sivatagi ösvények, karavánutak. Ők a legkeletebbit választották, Tunézia, Líbia, Csád érintésével érkeztek meg Bangui-ba, a Közép Afrikai Köztársaság fővárosába. Kölcsönautójuk a lengyel "starachowicei autógyár Star 66 típusú, hat kerék meghajtású, ágyú vontatására tervezett terepjáró kamion" volt. Aszfalton negyven, de terepen akár 80 liter benzin volt a fogyasztása a lengyel autógyártás csodájának! De cserébe gond nélkül keltek át a sivatagon. Közel 4000 kilométeres útra elképzelhetjük, hogy hány liter üzemanyagra volt szükségük. Pláne ha belekalkuláljuk azt is, hogy a Szaharában nincs minden településen benzinkút. Emellett az expedíció költségvetése sem volt túlságosan eleresztve, főleg miután kiderült, hogy a Földközi-tengeren való átkompozás elvitte az egész útra tervezett kiadások felét?! De Balázs Dénes és társai minden helyzetben feltalálták magukat! Pedig volt gondjuk bőven, kezdve a vízumoktól az időjáráson át a betegségekig. Folytonos pénzszűke miatt állandóan az autóban aludtak, valamint mindenhol magyar vagy lengyel hazánkfiait kerestek. Képesek voltak órákig a telefonkönyvet bújni, hogy egy magyar vagy lengyel névre leljenek. Akik aztán készségesen kisegítették a kalandos vándorokat. De a helyi lakosok is sokszor segítő kezet nyújtottak, persze voltak ellenséges alakok is. Volt olyan is hogy pár hétig börtönbe kerültek, mert kémeknek hitték őket.
 |
| A könyvek |
Bangui-ban 180 fokos fordulatot vett az utazásuk, eredeti terveik szerint Kongón át Kelet-Afrika országainak bejárása volt. De a polgárháborús viszonyok és az útonállók miatt, valamint a vízum hiánya miatt nyugatra Kamerun felé vették az irányt. Douala kameruni kikötővárosban aztán két társuk és az autójuk visszaindult Európába. Míg Csekő Árpi barátjával Gabon, Kamerun és Nigéria őserdeivel, vulkánjaival ismerkedtek meg, de a WODECO olajfúrótornyokon is vendégeskedtek. Itt kezdődik a Cikkcakkban az egyenlítőn. A könyv első fejezeteiben a fent említett három országgal ismerkedhetünk meg. Megfordultak a fangóknál, itt majdnem egy végzetes m'biri szertartás részesei lettek. Végül nem rajta végezték el a szelleműzést, csak szemlélője volt a ceremóniának. Pedig nem sokon múlt, de a szakáll levágásába nem ment bele a szerző. Gabonban eltűntek a csomagjaik (később előkerültek), majd nagy szerencse révén pénzhez jutottak és repülővel áttették székhelyüket Kampala-ba, Uganda fővárosába. Maradék pénzükből vásároltak egy kiszuperált Volkswagen kisbuszt, amivel bejárták Tanzánia és Kenya nemzeti parkjait.Voltak Gorilla lesen, de látták Afrika mind az öt nagy vadját! Teleki Sámuel nyomában felsétáltak a Kenya-vulkánra. Majd 5000 méter magasra kapaszkodtak fel, hófedte csúcsok és jeges gleccserek között vezetett utuk. A könyv végére Szomáliát érték el, az akkor sem túl barátságos ország volt közös utazásuk végpontja. Mivel nem kaptak szárazföldi vízumot Etiópiába, eladták autójukat és hazafelé indultak. Árpi Jemenen és Etiópián át, míg Balázs Dénes Etiópiában és Szudánban megszakítva repülőútját tért haza.
 |
| Az útvonaluk (Forrás: Balázs Dénes: Életem - utazásaim c. könyve) |
↧
Yours Truly 2015
Idén 25. alkalommal rendezték meg a Yours Truly Nemzetközi futást. Finn kezdeményezésű közösségi futás lényege, hogy abban az időszakban, amikor nincsenek versenyek, összemérjék eredményeiket a futók. Nincs nevezési díj, nem azonosak a feltételek, de mégis egy jó buli, szerte a világban hóesésben, szélviharban felkerekednek a sportolók, hogy teljesítsék a 25 vagy 50 km-es távot. Egyetlen kritérium, hogy január utolsó vasárnapján, 0-24 óráig lehet futni. Van egy másik időpont is február utolsó vasárnapja! Most vasárnap is korán keltem, ötkor már indultam, hogy még időben hazaérjek. Tettye-Misina-Tubes-Lapis-Teca mama-Zsongorkő-Remete-rét, majd újra a Lapis-Tubes-Misina és aztán le a városba. 37 km lett a vége, Jakab-hegyről lefelé találkoztam a Nediékkel, ők az 50-esre mentek, majd a Kis-Tubes alatt a másik Mecsek Maraton Team-es csapattal, a 25-ősökkel. Fél 11-re értem haza és egész nap az motoszkált a fejemben, hogy be kellene fejezni a maradék 13 km-t. A versenyszabályzat engedi, hogy két részletben fusd le a távot, bár ekkor az időeredmény nem túl biztató! De úgy éreztem nekem első körben a teljesítés is szép eredmény ezért este a városban lefutottam azt a fennmaradó 13 km-t. Ha valaki kedvet kapott volna itt tud utánanézni a versenynek: http://www.futas.net/yourstruly/
 |
| Yours Truly oklevelem |
↧
↧
Télies Mecsek
Múlt héten volt a Télies Mecsek teljesítménytúra, sajnos szombaton dolgoztam, így nem tudtam részt venni. De kedves futótársaktól megkaptam a tavalyi itinert, aminek nem mellesleg az egyik fotóm van a címlapján! Mindig öröm ilyeneket látni! Múlt hét szombaton még tavaszias időben volt a Télies Mecsek, így adta magát, hogy tegnap nekivágjak! Péntek délután újra beköszöntött a tél. Hiába indultam korán, aztán menet közben módosítanom kellett az útvonalon. A táv (35) meg lett (37) lett, de csak a felét csináltam meg a Télies Mecsek 35-nek. Ötkor indultam otthonról, a Tettyénél felkapcsoltam a fejlámpámat és elindultam felfelé a Dömörkapuhoz. Eredetileg Teca mamától indul a túra, de mivel érinti a Dömörkaput, ezért gondoltam én innen kezdem és ide érek vissza. Fél hat előtt öt perccel értem ki a körforgalomhoz, a városban minimális volt még a hó, de itt fent már 10 centi biztosan volt. Sőt ahogy folytattam a sárgán a Misina-tető felé, a szél néhol 20-30 centis torlaszokat épített, néhol viszont teljesen elfújta a havat. Egy kisegér is átfutott előttem a hóban, nagyon megijedhetett a fejlámpám fényétől, mert az első kis lyukban, ahogy jött olyan gyorsan el is tűnt. Tíz perc alatt a Tv-torony alatt voltam, de nem fagyoskodtam sokáig, már mentem is tovább a Tubes felé. Újabb tíz perc és már a Kis-Tubesi kilátóban próbáltam fotózni.
Ha itt vagyok mindig csinálok ilyen képet, lerakom a gépet a kilátó oldalába és hosszú záridővel próbálkozom, a fejlámpával meg bevilágítom a kilátót. A friss hóban előttem még nem járt senki, csak egy két vadállat nyoma volt kivehető! Találkozni nem találkoztam velük! Hat előtt öt perccel értem fel a Tubesre, a kilátóba nem mentem fel, nem láttam értelmét. A sárgán lementem a Lapisig, itt süppedtem először el a hó alatt rejtőző sártócsákban. Később sajnos ezek sok gondot okoztak, de már itt sem esett jól! A zöld körön egy völgyben ereszkedtem le Istenkútig. Háromszor is sikerült elcsúsznom, szerencsére a puha hó és sár megvédett, nem ütöttem be magam, viszont jól eláztam. Istenkútig nem volt gond, de ott nem vettem elő a térképet, hanem a megérzésemre hagyatkoztam, persze el is kavartam. Vagy negyed órát bolyongtam és csak második nekifutásra vettem észre, hogy teljesen rossz irányba megyek! Emiatt háromnegyed hét volt mikor a Teca mama vendéglőjéhez értem. Még sötét volt mikor elfutottam az Éger-völgyi-tó mellett, majd elindultam a zöldön Égertetőhöz. Nagyon jól nézett ki a nádas a kilátó előtt, sajnos képekkel nem tudom illusztrálni, kevés volt a fény és bemozdultak. A hó súlya alatt összerogyott a nád és apró kis csúcsokként álltak ki a jeges vízből! A turista utat teljes keresztmetszetben víz borította és orrfacsaró szennyvízszag volt a környéken. A játszóterhez és a kilátóhoz hét után öt perccel érkeztem. Csak messziről lefotóztam, nem akartam húzni az időt, már így is meg voltam csúszva. A Télies Mecsek a zöldön megy fel a Jakab-hegyi kolostorhoz, én is arra futottam. Az egyre nagyobb és több saras pocsolyák kerülgetése nagyon megnehezítette az előrehaladásom. A hó nem is zavart, csak az alatta megbújó sár! Egy idő után már nem foglalkoztam, vele csurom víz és sár volt mindenem!
Ahogy egyre magasabbra értem kevesebb lett a sár, de az emelkedőket egyre kevésbé bírtam. Sokszor belesétáltam. Háromnegyed nyolc volt mikor az alábbi képet készítettem. A Télies Mecsek első pecsételőhelyén a Jakab-hegyi kilátó és esőbeállónál.
Zsongor-kő a Mecsek legszebb kilátója és ha ilyen közel van hozzá az ember, akkor nem hagyhatja ki! Nem is tettem, bár ezzel el is döntöttem, hogy nem fogom végig menni a Télies Mecsek útvonalát. Majd három órája voltam úton és nem szerettem volna ha az egész délelőttöm rámegy a túrára. Innen még ki kellett volna mennem Orfűre, onnan a Büdös-kúti kulcsosházhoz, majd a Nagy-mély-völgy és a Meleg-mányi-völgy érintésével vissza Dömörkapu, Tettye. Nagyon soknak éreztem! Helyette a kéken kimentem a Zsongor-kőhöz. Én voltam aznap az első, az egész hegyen, de a kilátónál is. Szuper volt hogy még senki sem taposta előttem össze a havat!
Fejlemény még, hogy a kilátó leágazójánál új erdei bútorok lettek kihelyezve. Biztos kéktúrás fejlesztések részeként valósult meg. Csábítottak a Babás-szerkövek, de annak már ellent álltam és elindultam visszafelé. A kék egy rövid ideig erdei ösvény, majd kiér egy terepjárók, traktorok.. által járt erdei útra. A nyomvályúkban sár középen hó, a hóval nem is lett volna gond, csak sajnos néhol az alatt is sár volt. Szenvedés volt lefelé is. Volt egy rész, ahol épp fakitermelés folyik, gondolom ide járnak fel nehézgépjárművekkel, amelyek tönkreteszik az utat.
A Patacsi-mező előtt volt a legrosszabb a helyzet! A sztráda szélességű út annyira össze volt járva, hogy a keskeny havas részekről folyamatosan belecsúsztam a saras gödrökbe! A blokkház melletti bélyegzőt is korszerűsítettek! QR-kóddal látták el.
Egy terepjáró húzott el mellettem, ami arra jó volt, hogy a nyomában felszínre kerültek a dagonyák, viszont sok helyen emiatt alig járhatóvá vált az út. Még a Remete-rét előtt összefutottam Nedivel, Andrással és Ábrissal. Yours Truly 50 km-es távját nyomták. Ekkor már gondolkoztam rajta, hogy nekem is meg kellene próbálnom! Aztán estére megcsinálta, itt olvashattok róla.
Kilencre értem le a Remete-rétre, innen mehettem volna a Mandulás felé haza, de nem volt elég ennyi szenvedés, inkább még elindultam fel a Tubesre és úgy haza. A zöld kereszten előttem egy sífutó járhatott. Végig látszottak a nyomai a Lapisig. Pontosabban amíg a zöld kereszten mentem, mert a vége felé letértem egy jelzetlen csapásra, hogy a Sós-hegyi kilátót megnézzem. Mostanában mindig sötétben járok erre és ilyenkor elkerülöm a kilátót.
Távolba nem lehetett látni, viszont alattam a behavazott erdő jól mutatott. Készült is pár kép erről. A kilátóban is dolgozott a szél, jókora kupacokba rendezte a havat! A lépcsőn is összehordta rendesen. Szerencsére megúsztam esés nélkül!
A Lapisnál már egy autó parkolt, de még nem lepték el a hegyet a kirándulók! A piros háromszögön inkább már csak tempósan sétálva mentem, mint futva mentem fel a Tubesre. Fél tíz után öt perccel voltam a kilátó alatt. Hajnalban nem mentem fel most viszont nem hagytam volna ki a világ összes kincséért sem. Csupa jég és hó volt minden, a korláton 2-3 centiméter vastag jeget formált a szél. Készült pár kép odafent, de pár perc alatt megfagytak az ujjaim, úgy menekültem le a szélárnyékosabb részre. Hosszabb ideig nem bírtam fent maradni. Pedig nem volt hideg, de mégis a szél miatt kibírhatatlan volt fent lenni.
Az ujjaim teljesen átfagytak, a sárgán nagyon kapkodtam a lábaim, hogy minél előbb az otthon melegében legyek. A Kis-Tubesi kilátóban még nem voltam jól, alig tudtam lenyomni az exponáló gombot. Később azért jobb lett a helyzet, a Misina-tetőn már tűrhető volt. Ciliékkel is találkoztam, ők a Yours Truly 25 kilométeres távját menték a Mecsekben. Egy sífutó vagy túrasíző is jött velem szemben.
Megnéztem a sípályát, a leesett havat széthordta a szél, síelőt még nem láttam a pályán pedig már 10 óra volt. Dömörkapu parkolójában már gyülekeztek az autók, de az erdőben még nem találkoztam a turistákkal, szánkózó, síelő családokkal.
Az Irma úton lementem a Tettyére, majd a téren még tettem egy kört, hogy meglegyen a 37 kilométer. A városban alig maradt meg a hó, de szerencsére a Mecsekben volt bőven. Talán még pár hétig kitart, bár várom már a tavaszt is! Egy fotót csináltam a romok kapujából, majd fél tizenegykor értem haza. Lehet meg tudtam volna csinálni a Télies Mecsek 35-öt, de ezen már kár keseregni, majd legközelebb, mikor nem hajt a tatár lefutom. Lesz még rá alkalmam!
 |
| Hajnalban a Kis-Tubesen |
 |
| Hajnali kérdés. Merre tovább? |
 |
| Behavazott kilátó |
 |
| Télies Zsongor-kő |
 |
| Fakitermelés |
 |
| Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli kéktúra bélyegzőhelye a Szúadó-nyeregben |
 |
| Terepjáró után az erdő |
 |
| Télies Sós-hegyi kilátó |
 |
| Téli erdő a magasból |
 |
| Jeges, fagyos korlátok |
 |
| János-kilátó téli köntösben |
 |
| Tv-torony a Misina-tetőn |
 |
| Pécsi sípálya |
 |
| Havas Tettye-tér |
↧
Éjjel a Tettyén
A keddi hajnali futást a héten kihagytam, de a ma esti szokásos városi kört nem. Gáborral ezúttal ketten mentünk egy jó tempós, szokásos kört. Egyedül a havihegyi emelkedő ment hat perc fölé, aztán végig öt negyven körüli kilométereket mentünk. Olyan jót beszélgettünk, hogy pillanatok alatt körbeértünk. Az Ágoston téren elköszöntünk és én miközben hazafelé kocogtam megálltam egy rövid fotószünetre a Tettye téren. Egy ideje tervezem, hogy készítek pár képet a romok éjszakai kivilágításáról, csak ezekre a rövid futásokra nem szoktam vinni a gépemet. Most viszont előre gondolkoztam és hátamra vettem a fotóstáskámat. Lehet máskor is elviszem! :-)
 |
| Éjszakai panoráma a Tettyétől |
 |
| Tettye-téri romok éjjel |
 |
| Tettye díszkivilágitásban |
↧
Szombat reggel a Mecseken
Ma reggel fél hétre a Tettye-térre beszéltük meg a találkozót Gáborral, hogy egy másfél-két órás kört fussunk a Mecsekben. Annak rendje és módja szerint jó korán felkeltem, ezért nem a legrövidebb úton, hanem egy kis kerülővel mentem a térre. De még így is hamar odaértem. Amíg várakoztam előbb egy magányos futó tett egy kört a Tettyén, majd visszaindult a Magaslati úton, kicsit később pedig egy két fős társaság jött a Havihegy felől és az Irma úton elindultak felfelé a Mecsekre. Nem sokára megérkezett a futótársam és nekiindultunk mi is. A nyomokat a Dömörkapuig követtük, onnan ők elindultak más irányba, mi pedig felfelé a toronynak. A Tettye-Dömörkapu viszonylatban is gondot okozott a tegnap délután-éjjel leesett hó, de a későbbiekben ez még hatványozottabban igaz volt. Nem a hó vastagságával volt a gondunk, mint inkább a turistaútra a hósúlya miatt belógó faágakkal.Folyamatos hajlongás, guggolás, néhol hasalás!
 |
| Akadálypálya |
A Mecsek maratonos kört mentünk, a sípálya után a sárga keresztnél néhol a bedőlt ágak miatt az utat is alig találtuk. De aztán szerencsére nem tévedtünk el, kis keresgélés után megtaláltuk e helyes irányt. Nyolc napja itt még hóvirágok bontották szirmaikat, most meg hó lepte el a tájat.
A sárga háromszögön felérve a parkolótól már egy sífutó megelőzött minket. A nyomait egészen a Rotary-sétányig követtük, ekkor ő a déli ág felé letért, mi pedig emelkedtünk tovább a szűz hóban a Kis-Tubesig. Lemaradtam kicsit a képek miatt, de a Gábor gondolat olvasó volt és meg sem kérdezte, hogy ki akarok-e menni a kilátóba már kanyarodott is felé.
Fél nyolcra értünk ide, a Jakab-hegyet kicsit láttuk, de alattunk a város ködbe veszett. Nem is időztünk sokáig, futottunk tovább a Tubesre. Visszaérve a sárga jelzésre, néhol térdig érő hóval kellett megküzdnünk. Igazából nem volt küzdés, nagyon élveztem a mély hóban való futást. az alábbi képen talán látszik, hogy mekkora volt a hó itt. 30-40 centit simán elérte, ahol összehordta szél.
Szerintem pár perc volt és már a János-kilátó alatt voltunk. A köd miatt semmit nem lehetett volna látni, ezért nem húztam az időt, megbeszéltük, hogy továbbállunk.
A kilátótól lefelé előre álltam és jól megindultam, a nagy lendületnek egy nagy esés lett a vége. A porhóban egy cseppet sem fájt, még jól is esett ahogy az oldalamra fordulva pördültem egyet! Az hiszem ha nem lett volna hó nagyon összetöröm magam, de így jó móka volt. Persze ha nincs hó akkor nem is esem el!
 |
| Friss hó a Rotary-sétányon |
 |
| Kitérő a Kis-Tubesi kilátóba |
 |
| A kilátás nem túl távoli! |
 |
| Boka fölé érő hó! |
 |
| Tubesen |
 |
| Lapis |
A Lapistól a megszokott zöld kereszt felé indultunk, de aztán levágtuk a nagy kanyarokat és nyílegyenesen leszánkóztunk a meredek lejtőkön a Remete-rétre. Fél kilencre haza kellett érnem, ezért kapkodni kellett a lábunkat.
 |
| Télies Remete-rét |
Pár kép a réten, még nem lepték el a szánkózó családok, nem taposták össze a havat, majd a piros jelzésen a Mandulás felé fordultunk. Ekkor már kezdett tisztulni az égbolt, hogy a nyiladékból a havas Jakab-hegy egész élesen látszódott.
 |
| Futás a téli Mecsekben |
A Mandulás játszó után a Roboz-pihenőnél szétváltunk Gábor még ráért és nekiindult újra a Misinának, én meg lefelé a Kardos-úton a város felé vettem az irányt.
 |
| Hóbokor |
 |
| Alattam a város, a horizonton pedig a Papuk |
 |
| Havas Papuk |
Ma is jól indult a nap! De mire ezeket a sorokat írom lassan be is fejeződik! Napközben nagyon jó idő volt, szerintem sokat olvadt a hó, de holnap azért felnézünk a gyerekekkel hátha tudunk még egyet szánkózni! Végül még egy gondolat. A múlt heti Jakab-hegyi futás úgy megviselte a Hoka cipőmet, hogy nem halasztgathattam tovább a ragasztást! De szerencsére nagyon jól sikerült a javítás és ma már újra abban hasíthattam a havat! A felső gyöngyvászont is meg tudják csinálni, nagyon profin dolgoznak, ha valakinek Pécsett ilyen problémája van akkor csak őket, a barbakán tér feletti cipészt tudom ajánlani.
 |
| Bevetés előtt a Hoka cipő |
↧
Semmi extra
Nem volt ma semmi különös, csak a szokás szerinti kedd hajnali fejlámpás futás a Mecsekben. Ötkor találkozó a Tettyén, ezúttal öten jöttünk össze a kissé fagyos hajnalon. A városban már semmi hó de odafent még tartja magát a tél! A Dömörkapuig kevés és letaposott volt az ösvény, csúszkáltam is rajta. De a körforgalomtól felfelé már nagyon jók voltak a viszonyok. Ami annyit takar, hogy egy sávban le van járva az út, de nem jeges, hanem havas és kevésbé csúszik. Azaz a legjobb állapotában volt a pálya. Az ágakról leolvadt, leverődött a hó és bujkálni is alig kellett!Ez nagy pozitívum!
 |
| Pécsi sípálya ma délelőtt (Forrás: http://www.idokep.hu/webkamera/sihazpecs) |
A www.pecsisipalya.hu-n 18 cm havat írnak, ami valós lehet, nagyon szép összefüggő mély hóban keltünk át a pályán. Fontos információ még, hogy egész héten működik a felvonó, lehet menni síelni! Csütörtök-péntekre pedig még további havazást jósolnak a meteorológusok! Visszatérve a sárga jelzésre már jobban járt, letaposott út fogadott, egészen a Kis-Tubesi kilátóig ilyen is volt, de utána újra egy sávra szűkült a Tubes felé. Gondolom a parkolótól eddig jöttek fel a hétvégi kirándulók, szánkózok. Csütörtökön lesz telihold, de már ma nagyon ragyogott az égen a Hold! A fák között világította az utat előttünk amikor a Tubesre kapaszkodtunk! Jó egyenletesen ment ma a futás, végig hat perc körüli kilométerekkel! Még a felfeléket is jól bírtam! Tubes-Lapis-Remete-rét között együtt mozgott a társaság, aztán mint előtte újra kettészakadtunk. A Mandulásba érve már egyre kevesebb volt a hó, az ösvényen már alig maradt, csak az erdő fehérlett! Háromnegyed hat felé értünk vissza a Tettye-térre, aztán mindenki ment a dolgára! A Mandulás játszónál már a fejlámpámat is lekapcsoltam, egy hónap és már nem is kell vinni a lámpát! Szeretem ha így indul a nap! Lehet a héten még a nagy havazás előtt csütörtökön is csatlakozok a hajnali csapathoz!
↧
↧
Éjjel a Havihegyen
A szerda esti futást most előre hoztuk keddre. Így a reggeli terepfutás után ma este még mentem egyet a városban is a fiúkkal. A hajnali futást még éreztem a lábamban, de azért annyira nem hogy emiatt otthon maradjak. A Damján gyorsan elaludt az esti mese után, a Milda még forgolódott, de ő már nagy lány és őt magára hagytam, mert indulhatnékom volt. Fél kilenckor találkoztunk az Ágoston téren, aztán a szokásos Kórházkörünket futottuk. Végig hat alatti tempót diktáltunk, de sokszor inkább az öt félhez közelítettünk. Mikor visszaértünk, elbúcsúztam a srácoktól és még felmentem a Havihegyre. A múlt héten a Tettye-téren fotózgattam éjjel, gondoltam most a kápolna és a sziklák körül készítek pár éjszakai felvételt. Ezek közül választottam ki most négyet!
 |
| Havihegyi szikláktól a Tettye-tér |
 |
| Kilátás szögesdróttal! |
 |
| Megbújó Havihegyi kápolna |
 |
| Havihegyi kápolna díszkivilágításban |
↧
Barátkozó szikla a Havihegyen
Mielőtt rátérnék a lényegre pár mondat a csütörtök hajnali fejlámpás futásról. Ma is öten voltunk és immár nemzetközivé vált a Mecsek maratonos futás. Egy német srác is velünk tartott, elég bátor volt, fejlámpa nélkül jött velünk. De kisegítettük világítottunk neki! A tempó erős volt, vagy lehet a keddi két futás tett be, de nehezen tudtam velük tartani a lépést. A Dömörkaputól felfelé még mindig jó a helyzet, legalábbis a havat illetően. Ha minden igaz ma és holnap még utánpótlás is érkezik. Vasárnap síverseny lesz a pécsi sípályán. Fent a Tubesen már köd fogadott, a városból már a Tv-torony sem látszik, úgyhogy közeledik a zimankó! Másfél óra alatt visszaértünk a Tettyére, még így hogy alig bírtam. Húztak a többiek! Innen még nem hazafelé vettem az irányt, hanem a Havihegyre.
Akkor térjünk a lényegre, még tavaly egy újságcikk révén bukkantam rá a http://kovacsmuhely.blog.hu/-ra. Az oldalon böngészve találtam egy nagyon érdekes cikket a havihegyi barátkozó-szikláról. Már akkor felkeltette az érdeklődésemet, de átsiklottam rajta és nem kerestem meg. A minap mikor arra jártam újra eszembe jutott, de akkor még hiába kerestem. Aztán este hazamentem és újra elolvastam a blogot, így ma reggel már könnyen megtaláltam a havihegyi sziklába vájt kőarcot.
 |
| A havihegyi "barátkozó" |
Két részes olvasmányt mindenkinek csak ajánlom, nagyon érdekes iromány. Jókor volt, jó helyen a szerző és nagyon nagy szerencséje is volt, hogy sikerült neki felkutatnia a Barátkozó rejtélyét. Röviden összefoglalom, 1959-ben egy fiatal pécsi srác kezdte el kifaragni az arcot. Egy év kemény munka után készült el a mű. Később az élet őt messzi vidékre sodorta, a kőarc története pedig a pécsi városi legendák bűvkörébe került. Sokan sokféleképpen magyarázták a keletkezését, mígnem 2014-ben a blog szerzője révén lehullott a lepel a rejtélyről. Ha valaki bővebben kíváncsi rá akkor itt olvashatja el a teljes cikk első részét http://kovacsmuhely.blog.hu/2014/02/02/a_titokzatos_koarcés a nagyon érdekes második részét http://kovacsmuhely.blog.hu/2014/02/04/a_titokzatos_koarc_a_havihegyi_baratkozo-szikla_tortenete_2_resz. A nyugatra néző alkotás mellett évekig elmentem, rendszeresen heti többször járok arra és mégsem vettem észre, de ha egy kicsit is odafigyel az ember valóban észrevehető! Persze könnyebb ha már tudjuk, hogy hol kell keresni! Az alábbi kép segítségével bárki könnyen megtalálja és megcsodálhatja az idén 55 éves alkotást! Ha ránagyítotok a képre akkor látható a sziklába vájt kőarc.
 |
| A havihegyi sziklába vájt kőarc |
↧
Havas Tettye-Tubes kör
Kedd este megbeszéltük a Gáborokkal, hogy szombat reggel megyünk egy kört a Mecsekben. A péntek napközben lehullott hó megbénította a várost, de minket nem tudott eltántorítani. Péntek este körtelefon, szombat hétkor a Tettyén!
 |
| Ébredezik a város |
Már hat előtt kikelek az ágyból, fél hétkor már az utcán állok indulásra készen. Az Ilona utca szokásosan csupa hó és jég, ide nem járnak havat takarítani. Érdekes a város talán legmeredekebb utcája a Szőlő utca már tiszta, sőt a Fenyves Hotelnél még egy hókotróval is találkozok. Pedig már le volt tolva az útról a hó. Biztosra mentek! A Francia-emlékműnél kezdek fotózgatni, az Ilonka-pihenőnél is meg-meg állok, de a képek sötétek és bemozdultak, ezért csak a Balázs-pihenőnél készültek az első használható felvételek.
 |
| "Lépcsősoron" lefelé |
Reggel még nem járt itt senki, de a tegnap esti nyomokat még nem takarta be a hó. Már majdnem hét volt mikor csörög a telefonom, kicsit késnek a többiek, nem baj így legalább még nekem is lesz időm leérni. A lépcsőfokok nem látszottak ki a hó alól, csak sejteni lehetett hol vannak, de szerencsésen leértem és még arra is voltidőm, hogy felmenjek a Tettye rozsdás kilátójába.
 |
| Tettye |
Fentről a kilátóból látom, hogy érkeznek a többiek, leszaladok, kezelünk és már indulunk is mert késésben vagyunk. A Dömörkapu felé semmi gond a nyomokban könnyedén haladunk, az ágak szárazak, nem lógnak be elénk. A körforgalomban áll a Tüke busz, ezek szerint már fel tudnak jönni. A Mandulás felé fordulunk, egy darabig az aszfalton, majd mikor utolér a helyi járat akkor bemegyünk a piros turistaútra. Innen már a 20 centis hóban törjük az utat.
 |
| Állatkert előtt |
Az Állatkert építkezése ha lassan is de beindulni látszik, legalábbis egy nagy toronydarut már felállítottak, de a havazás gondolom nem segíti a gyors munkát. Azt olvastam a héten, hogy csak nyár végére lezsnek kész! :-( A Mandulásig le van tisztítva az aszfalt, viszont a Lapis felé már nem járnak a hókotrók, mint ahogy a Tv-torony felé sem. A Bányász út kezdetéig hárman mentünk, onnan már csak ketten maradtunk.
 |
| Lapisi út és a Bányász út eleje |
R. Gábor visszafordult, K. Gábort meggyőztem, hogy menjünk fel a Tubesre. A piros háromszögön futottunk felfelé a Lapisnak. Erre nem járt előttünk senki emberfia, a vádli középig érő hóból a cipőm, akkor sem látszódott ki amikor felemeltem a lábam.
 |
| Lapis felé |
Embert próbáló küzdelem volt ez a hóban. A vadállatok nyomait láttuk csak és egy két kis madárka keresett élelmet mindhiába a fák között. A vaddisznók egészen mély sávban eltolták maguk után a havat, az őzeknek, szarvasoknak csak a nyomai látszottak.
 |
| Vaddisznó csapás a hóban |
Félútig én mentem előtt azután a Gábor taposta az utat. Hazudnék ha azt írnám, hogy végig nyomattuk felfelé, sokszor bele-bele sétáltunk. Lapisnál sem időztünk sokat, a sárgán már előttünk felment valaki, így inkább azt az utat választottuk fel a Tubesre. A hóátfúvások miatt a dózerúton hol fél méteres volt a hó, hol pedig nem is volt. Ezen a pár száz méteres szakaszon pikkpakk fel is értünk a János-kilátóhoz.
 |
| Havas Tubes |
A kilátóba is elsők voltunk, a lépcsőn még nem voltak nyomok. A lefagyott, jeges, havas lépcsőfokokon elkélt a kapaszkodás, különben könnyen hanyatt eshettünk volna. A Badacsonyra esély sem volt, de a mecseki magaslatok jól látszottak és alattunk a város is szép volt. Szép havas! A Tv-torony alatt a sípálya épülete és a pálya felső része is látszott.
 |
| Misina-tető |
A kilátó előtt még pár fotószünetes kép, aztán a sárgán nyargaltunk lefelé a néhol térdig érő hóban. A Kis-Tubest nem hagyhattuk ki, ha már erre járunk, újabb pár fotó és indulás át a Misinára.
 |
| Havas Pécs |
A madáretetőnél nagy forgalom volt, szegény cinegék ilyenkor igazán rászorulnak az emberek eleségére. A Misinára vezető aszfaltúton már feljöttek páran, a parkolóban is készülődtek kirándulni, de két ismerősömmel is összefutottunk. Ők a síelni indultak a Tv-torony alól csúsztak le a turistaúton a sípályáig. A pályán igazán remek feltételek várták a sízés szerelmeseit. Pont akkor indították be a felvonót.
 |
| Sárga jelzésen a Misina alatt |
A sípályától lefelé a sárgán voltak részek, ahol a térdünk sem látszott ki a hóból. ez volt a legélvezetesebb része a napnak. A mély hóban nehéz volt ugyan a futás, de legalább nem kellett a lábunk elé nézni. Ha elestünk volna akkor sem ütöttük volna be magunkat. Az s kanyar után már kevesebb volt a hó, a Mecsek maratonosok nyomait is láttuk, a szokásos kört mehették a sárga keresztnél lefordultak! innen már pillanatok alatt a Dömörkapunál voltunk, ott meg sem álltunk hanem egyben lefutottunk a Tettyéig. Még fényképezni sem álltam meg sehol! :-) Fél tízre értem haza, három órát voltam a a hóban! Remek volt!
↧
Hóolvadás előtt a Mecseken
Ma hajnalban mint kedden mindig terepfutás a Mecsekben! Hétfő délutáni, esti hó csak minimálisan növelte a hétvégi mennyiséget. Arra volt jó, hogy eltakarja a letaposott ösvényt! Szerencsére egyáltalán nem okozott gondot, mondjuk felfelé menet azért megküzdöttünk a 20-30 néhol 40 centis hóval, de felfelé még nem csúszkáltam. Lefelé a Mandulástól már nagyon! Négyen voltunk, plusz a Banán. A szokásos kört akartuk menni, de aztán módosítottunk rajta, de ne szaladjunk ennyire előre. Tettye-Dömörkapu között simán haladtunk, majd a körforgalom felett is jó volt a hó. Hajnalban már eső esett és a hőmérséklet sem volt nulla alatt, úgyhogy kezdett olvadni a hó, ekkor jól tapad, felfelé jól is mentünk. Bár sokat én mentem elől, lehet lassú voltam, de a többiek nem vágtak elém, az én tempómban jöttek utánam. A sípályán átgázoltunk, itt azért még volt hó rendesen. A szokásos útvonalon értünk fel a parkolóba, majd ott meg sem álltunk futottunk tovább a Tubesek felé. Itt már csak egy vékony sávban volt kitaposva a turistaút, sokszor szenvedtem is, mert a sáv széleiről le-le csúsztam a mély hóba. A kilátó alatt ismét, mint oly sokszor nagy köd fogadott. Egy kis egészségügyi szünet után a piros háromszögön szerettünk volna lemenni, de nem sokáig jutottunk. A térdig érő hóban nem igazán lehetett futni, a köd és a sötétség miatt a jelzéseket is alig találtuk. Rengetegszer lementünk már itt mindannyian, mégis úgy döntöttünk, hogy kimegyünk jobbra és a sárgán, a dózerúton könnyebb lesz lejutnunk a Lapisig. Itt már tudtunk tájékozódni és haladni is lehetett. A Lapistól elindultunk a Remete-rét felé a zöld kereszten, de hasonló állapotok fogadtak, mint a Tubes alatt a piros háromszögön. Alig járható mély hóban csak szenvedés lett volna lemenni, nem mellesleg Banán ki sem látszódott a hóból! Megbeszéltük, hogy jobb lesz mindannyiunknak ha lemegyünk a Bányász úton a Mandulásba és most egy rövidített körrel is beérjük. A Bányász út, amúgy is egy jól futható ösvény, de most ez hatványozottan igaz volt. Egy sávban ki volt járva (lehet még a szombati nyomaink) de egy cseppet sem csúszott, öt perc alatti kilométerrel szaladtunk lefelé. Pillanatok alatt lent voltunk a lapisi műútnál, a Mandulásban meg ugyanilyen tempósan futottunk tovább. Mandulás játszó körül kezdtem el csúszkálni, itt már kevesebb volt a hó és az alatt sár volt, amin a tükörre kopott cipőm már nem tudott megkapaszkodni. Esés nélkül megúsztam. Fél hétre, másfél óra alatt zárult be a kör és értünk vissza a Tettyére. Kb. 12 kilométeres lett végül így a ma hajnali futásunk! Mire ezeket a sorokat írom a városban már alig van hó, fent még biztos tartja magát, de az időjósok szerint folyamatosan melegszik az idő és a hétvégén már 8-9 fok is lehet, csapadék pedig nem várható! Lehet mire legközelebb feljutok a Mecsekre már hó helyett sarat fogok dagasztani! Meglátjuk!
↧
↧
Lasting BS27 kompressziós zokni teszt
A múltkori Hoka tesztből felindulva ismét egy hasonló bejegyzéssel jelentkezem. Arra gondoltam, hogy azokról a termékekről fogok hasonló stílusban írni, amiket szeretek, amiket a mindennapokban használok. Sok esetben a munkahelyem révén előnyben vagyok egyes cuccok beszerzése terén. Ennek ellenére ezek a posztok nem szponzorált cikkek, de mit csináljak ha ezeket használom és ezek beváltak. Nem is szaporítom a szót vágjunk is bele!
 |
| Lasting BS27 (Forrás: www.nomadsport.eu) |
 |
| Otthon a szobában |
- kényelem
- gyors száradás
- elvékonyodó talp, sarok
 |
| és a terepen |
Összességében csak jókat tudok róla írni. Nekem bevált és ár/érték arányban szerintem fel veszi a versenyt a neves gyártók termékeivel. Hobbi célra biztosan, aki versenyekre akarja használni azoknak meg ott a Compresspot!
↧
Téltemető
Tegnap nagyon rosszul voltam, így a szerda esti és a csütörtök hajnali futást is kihagytam. Ma reggelre már jobban voltam, futni ugyan még nem mentem, de a Botanikus kertbe beugrottam egy rövid időre.
 |
| Téltemető (Eranthis hyemalis) |
Lassan elolvad a hó, de a téltemetők még azt sem várják meg. A hó alól is képesek kibújni. Januári helyzethez képest sokkal több a virág. Lassan tömegessé válik. A felújítási munkákat is túlélik olybá tűnik! A gyalogos sétányokat takarják le valamilyen fóliával és szórnak rá kavicsokat.
 |
| Felújítási munkák a PTE Botanikus kertben |
A hóvirág már megerősödött Kitaibel Pál szobra mellett. Pár héten belül még visszanézek napközben, jó lenne végre olyan fotókat csinálnom amikor a téltemetők szirmai nem csukodnak be! Az időkép és a köpönyeg előrejelzései alapján is úgy tűnik vége a télnek. Hétvégén Mohácson a busók is elűzik a telet!
 |
| Téltemetők |
↧
Ziller-völgyi Alpok: 4. Greizer hüttéből az Olpererhüttébe
Tavaly nyári Zillertal túra beszámoló folytatása következik, de még mielőtt belekezdenék belinkelem ide az előzményeket, hátha valaki nem olvasta volna: 1. nap a megérkezés, 2. nap a dél-tiroli kalamajka, 3. nap a Gigalitz.
Ébredés, pakolás, reggeli, után megnéztem az Árnikákat, majd még pár kép a Gerizer hütte teraszáról és már indultunk is lefelé a völgybe. Az egész völgyet összefüggő köd borította csak kb. 2000 méter felett volt tiszta az idő. Így legalább el tudtunk búcsúzni a hegyektől. Ahová még majd vissza kell jönni (Schwarzenstein, Grosser Löffler) és amit már láttunk (Gigalitz).
Rajtunk kívül többen elindultak lefelé a rossz idő miatt, de voltak akik a Kasseler hütte felé mentek a Berliner Höhenwegen. A jobbra-balra meredeken kanyargó ösvény mentén a sziklafalon egy alpesi szalamandra is az utunkba akadt. A Rax-on már láttam korábban, de azért nagy élmény volt újra viszont látni az apró kis állatkát.
A nagy hátizsákot nem akartam levenni, ezért csak pár képet készítettem, hagytam inkább békességben. Bár nem úgy tűnt mint aki nagyon meg lenne ijedve! A fényképezgetésem miatt így is le voltam mindig lemaradva! De azért voltak helyek, ahol bevártak a többiek, vagy összetorlódtak a turisták. Ilyen volt egy apró kis híd, ami a völgy oldalában csordogáló vízesés vízét keresztezte! Simán, szárazon át lehetett menni rajta, de sokan megálltak megcsodálni, lefotózni.
Miután beértünk a ködfelhő alá még akkor is sok fotószünetet tartottam. Jó hangulata volt a szürke, sötétségben a zöldellő növényeknek és az éppen virágzó Bérclapuknak.
Háromnegyed óra alatt értünk le a Berliner Höhenweg keresztezéséig, innen lehet a 2872 méter magas Mörchnerscharte-n keresztül a 2044 méteren fekvő Berliner hüttéhez sétálni. De mi Ginzling felé fordultunk és a Floiten völgyben ereszkedtünk tovább lefelé. Pár perc múlva kissé kitisztult az ég meg is álltunk pár kép erejéig.
A többieknek tovább tartott előszedni a fényképezőgépet, majd visszarakni, így a rövid megálló után én mentem elől. Legelésző szarvasmarhák között haladtam lefelé, nem sokára a Greizer hütte teherfelvonójának völgyi állomásához értem. A kocsi a fészerben pihent üresen és várta következő fuvarját. Eközben furcsa hangokat hallottam a kövek közül, hamarosan meg is lett mi adja ki. Egy mormota bujkált a mázsányi kövek alkotta barlang szájában.
Három nappal ezelőtt felfelé úton talált havasi gyopárt most is megtaláltam. Addig-addig próbálkoztam a legjobban lencsevégre kapni, amíg a csapat utol nem ért. Később le is hagyott! Innen már széles dózerút vezet lefelé. A kényelmes turistákat eddig hozza fel Ginzlingből egy kisbusz. Innen a teherfelvonó felviszi a csomagjaikat és két óra gyaloglással fent vannak a Greizer hüttében.
Az úton kényelmesen jó tempóban lehetett haladni, mégis többen utolértek és le is hagytak minket. Ez két dolognak volt köszönhető! Az egyik én voltam, aki folyton feltartotta a brigádot, a másik pedig az alábbi kép és a fenti kép összehasonlításával jól látszik! :-)
Körülbelül 11 órára értünk le az 1177 méteren hagyott autónkhoz. Augusztus 20-a volt, ami az osztrákoknál szimpla hétköznapnak számít, de ilyenkor is sok turista látogat a hegyre. A Tristenbachalm-i parkolóban jócskán álltak az autók. Rövid öltözködés és pakolás után lementünk autóval Ginzlingig. Majd onnan délnyugatra fordultunk és a Zembach folyó völgyében kocsikáztunk egészen Breitlahnerig. Innentől egy fizetős úton, a Schlegeis Alpenstrasse-n alagutakon és szerpentineken kacskaringózva jutottunk fel a Schlegeis Stausee gátja feletti parkolóba. Pár kilométeres szakaszon több mint 500 métert emelkedtünk, amúgy nem lett volna értelme lent hagyni az autót, mert odalent fizetős a parkoló, fent pedig ingyenes.
A parkolóban ismét pakolás következett, két napi kaja és ruhát raktunk be a hágóvasat, jégcsákányt lent hagytuk, nem terveztük, hogy gleccserre megyünk. Közvetlen a tó felett raktuk le a kocsinkat, de olyan köd volt, hogy a pár méterre alattunk lévő hatalmas víztározóból semmit sem láttunk. Van egy aranyos fotópont, ahonnan lehet fényképezkedni a tóval és a környező hegyekkel. Az alábbi képen jól látszik milyen szép volt a panoráma! :-)
Ezen a padon ülve mindenki lefényképeztetheti magát, egy automata kamera segítségével, aminek a képét aztán otthon az interneten meg is nézheti. A parkolóban rengeteg gondolom ültetett Havasi gyopár volt, legalábbis nem hiszem hogy körforgalmakban és járdaszegélyeknél vadon nő! Aztán ki tudja, a mai világban?
A fenti kép alapján másfél óra alatt lehet feljutni a 600 méterrel felettünk található Olpererhüttéhez, esti szállásunk helyszínéhez. A piros jelzésű úton rajtunk kívül csak lefelé jöttek emberek! A cudar időjárás miatt mi sem voltunk benne biztosak, hogy alakulnak majd a napjaink, de bizakodtunk talán lesz részünk olyan kilátásban mint a fenti táblán látható. Pár száz méter után kissé feloszlott a köd és láttuk alattunk a víztározót.
Ahogy egyre feljebb haladtunk elfogytak a fenyők, majd a törpefenyők és már csak csillogok sziklák között vezetett az ösvény. Családok jöttek lefelé sorban. Több szép kilátópont lehet itt, az egyiket Olpererhüttenblick-nek nevezik. Egy fapadról gyönyörködhet aki szép időben jár erre! Sajnos nekünk ilyenhez nem volt szerencsénk!
Ködös, nyálkás időben értünk fel a házhoz, sajnos ugyanolyan volt itt is az idő mint lentebb, nem volt mit tenni bizakodtunk, hogy talán másnap reggelre kitisztul az ég és láthatjuk azt a csodás panorámát az Olpererhütte teraszáról.
A 2007-ben teljesen újraépített Olpererhütte a mai kornak megfelelő körülmények között várja vendégeit. 135 éve épült itt az első menedékház, azóta folyamatosan üzemel itt turistaház. Az építkezés során helikopterek hozták fel a főbb alkotóelemeket, de a mai napig helikopterrel hozzák fel a hüttében felszolgált ételeket és italokat!
A recepciós srác két lehetőséget vázolt nekünk a matraclágerre. Vagy alszunk a külön épületben a winterraumban, ami nincs fűtve, vagy két külön szobában leszünk, mert nincs egyben négy főnek hely egyikben sem. Inkább a második lehetőséget választottuk, nem hoztunk csak vékony nyári hálózsákokat, nem szerettünk volna fagyoskodni a téli szálláson. Pedig ekkor még nem is sejtettük mi vár ránk este! Az alábbi képen látszik, hogy valóban szépen megcsinálták a házat kívül és belül is.
Kipakoltunk, megmosakodtunk, átöltöztünk, majd lementünk a ház elé főzőcskézni. Miközben a gázfőzőinkkel bíbelődtünk megjelentek ezek a kis törpekecskék vagy kis gidák. A kajáinkra pályáztak, de hiába! Nem is emlékszem mit ettem itt, lehet valami tésztát, vagy az egyik rizses kutyulmányomat!
Az Olperehütte falán sokféle térkép, fotó és információs tábla közül nekem az alábbi volt a legkedvesebb. 10 euróért rendelhető a www.dav-shop.de webshopról. Talán a legérdekesebb virág a képről az Ungarischer Enzian, latinul Gentiana pannonica, magyarul Pannon tárnics. A leírás alapján 1000 és 3000 méter közötti magasságokban július és szeptember között virágzik. Hazánk területén nem honos, ilyen magasságok már nincsenek az országunkban! Most nem volt szerencsénk hozzá, de 2013-ban a Schneealpe-i túrámon találkoztam vele, itt olvashattok még a virágról, valamint kép is van róla.
A térképek átnézése után leültünk egy asztalhoz. Ittunk egy-két sört meg ettünk egy-egy süteményt. Én az Apfelstrudel azaz az almás rétes mellett döntöttem. A rétes mellé még vanília öntet is járt. A hegymászó újságok(Bergsteiger, DAV Panorama) áttanulmányozása után nekiláttunk perudozni, aminek a szomszéd asztal zenészei vetettek véget. Nagy bulit rendezett a hat fős bagázs! Előbb engedélyt kérték a gazdasszonytól, majd jól megtáncoltatták, aztán egész este szólt a zene! ennek később Haki és Gábor látta kárát, ugyanis ők kerültek az idős zenészekkel egy szobába! Később kiderült a Berliner Höhenwegen mennek és cipelik magukkal a hangszereiket. Este pedig ha szabad akkor zenélnek, mulatnak. Tudnak élni!
Miközben odabent beindult a buli, odakint elkezdett szakadni a hó. Ilyen élményben sem volt még részem, augusztus 20,-án tűzijáték helyett hóesésben gyönyörködhetek. Azért nem minden tekintetben jött jókor a hó, ugyanis ezzel megpecsételte a következő napok programját!
De erről majd a következő részben. Reményeim szerint nem kell olyan sokat várni rá, mint a mostanira. Még két nap története van vissza!
Ébredés, pakolás, reggeli, után megnéztem az Árnikákat, majd még pár kép a Gerizer hütte teraszáról és már indultunk is lefelé a völgybe. Az egész völgyet összefüggő köd borította csak kb. 2000 méter felett volt tiszta az idő. Így legalább el tudtunk búcsúzni a hegyektől. Ahová még majd vissza kell jönni (Schwarzenstein, Grosser Löffler) és amit már láttunk (Gigalitz).
 |
| Greizer hütte, 2227 m |
 |
| Hajnali árnikák |
 |
| Kilátás a Greizer hütte teraszáról |
 |
| Alpesi szalamandra (Salamandra atra) |
 |
| Átkelés |
 |
| Alpesi ösvény |
 |
| Kitisztult az ég felettünk! |
 |
| Megbúvó mormota |
 |
| Havasi Gyopár (Leontopodium alpinum) |
 |
| A Kelet-európai csapat |
 |
| Nyugat-európai turisták |
 |
| Schlegeis Alpenstrasse bejárata |
 |
| Schlegeis fotó pont |
 |
| Olpererhütte táblája |
 |
| Fenyők között a Schlegeis Stausee |
 |
| Olpererhüttenblick |
 |
| Az Olpererhütte alatt |
 |
| Ködös Olpererhütte |
 |
| Modern szobánk a hüttében |
 |
| Két kis gida |
 |
| Védett virágok az Alpokban |
Miközben odabent beindult a buli, odakint elkezdett szakadni a hó. Ilyen élményben sem volt még részem, augusztus 20,-án tűzijáték helyett hóesésben gyönyörködhetek. Azért nem minden tekintetben jött jókor a hó, ugyanis ezzel megpecsételte a következő napok programját!
 |
| Augusztus 20-ai hóesés |
↧
Vasárnapi séta a családdal, majd futás egyedül
Kedden voltam utoljára futni, szerdán nagyon rosszul voltam (láz, köhögés, orrfolyás...) de azóta sokat javult az állapotom, ma már nem bírtam magammal és kimentem futni egyet. De nem reggel hanem késő délután. Így volt időnk egy kis sétára a családdal. Először meg akartam mutatni a gyerekeknek a téltemetőket a botanikus kertben. De sajnos a portás nem engedett be, vasárnap zárva a kert és a futópálya is. Pedig jó lett volna meglesni őket verőfényes napsütésben. A sikertelen próba után felmentünk a Dömörkapuhoz és onnan kisétáltunk a Flóra-pihenőhöz.
 |
| Merengés a távolba! |
 |
| Hol is van a Zengő? |
A gyerekek távcsövekkel, plüssállatokkal én meg enni és innivalóval felszerelkezve keltünk útra. A kilátóba a jeges lépcsőn nehéz volt a fel és lejutás. Sajnos a panoráma nagyon rossz volt. A város házait is alig lehetett látni, a Zengőre, Hármas-hegyre esélyünk sem volt.
 |
| Spongya Bob a kilátóban! |
De jobban zavart a sok szemét a környéken és a széttört üvegek a kilátóban, nem is értem kik azok aki azért mennek a természetbe, hogy ott szemeteljenek, vandálkodjanak! :-( Két esőbeálló szerű pad és asztal is van itt, az egyiknél megettük a kis elemózsiánkat, a szemetünket, pedig becsomagoltam és beraktam a hátizsákomba, hogy aztán lecipeljem a hegyről és otthon dobjam ki a kukába! A gyerekek hógolyóztak, befeküdtek a hóba, jól érezték magukat. A rövid séta után lementünk a Tettye játszóra, hogy a maradék energiájukat is kitombolják. Hintázás, mászókázás ... után késő délután volt már mikor hazaértünk.
 |
| Tettye játszótér |
Fél öt előtt pár perccel indultam egy rövid körre. Nem akartam sokat menni, mert azért még nem vagyok a toppon. Aszfalton felfutottam a Mecsek-kapuig, majd onnan a sárga háromszögön végig-végig a Tv-toronyig. Még naplemente előtt fel akarta érni a Kis-Tubesi kilátóba, ezért kapkodom kellett a lábam. A turistautakat a hétvégi kirándulók, szánkózók teljesen lejárták, jól tapadt a hó, remekül lehetett rajta futni. Kicsit olvadt volt a teteje, nem fagyott a cipőm a súlyom alatt benyomta annyira a havat, hogy nem csúszkáltam. Körülbelül negyven perc volt mire felértem a kilátóba. Páran még sétáltak odafent, a Kis-Tubesnél is volt egy három fős csapat! A Jakab-hegy felett lassan lenyugodni készült a Nap.
 |
| Naplemente |
 |
| Kis-Tubes a naplemente fényeivel |
Csináltam jó pár felvételt, de teljesen nem vártam meg míg lebukik, mert fejlámpát nem hoztam magammal, így még teljes sötétség előtt le akartam érni. Lefelé a Tv-toronytól a sárgán mentem a Dömörkapu felé. A sípálya már bezárt, de még mindig látszott milyen jó a hó a pályán.
 |
| Pécsi sípálya |
A szánkózók, síelők a sárgát is jól kijárták, lehet a napokban még fel kellene menni a gyerekekkel kihasználni ezt a jó időt! Csak iskola, óvoda és munkahely mellett hétköznap nem könnyű megtalálni a legjobb időpontot! Dömörkaputól a Tettyéig, csak a Balázs-pihenőnél álltam le, hogy szürkületben fotózzak párat, aztán onnan már csak egy kilométer volt vissza és haza is értem.
 |
| "Kékóra" a Tettye felett |
Pont tíz kilométeres lett a kör, egy óra húsz perc alatt értem vissza. Egy órát szerettem volna futni, a fotózgatás miatt húsz percet csúsztam.
↧
↧
Hajnali futás, majd egy kis virágles
Ma hajnalban mentünk egy szokásos kört a Mecsekben. A városban már szó szerint tavasz van (lentebbi képek a bizonyítékok), de odafent még tartja magát a tél! Csípős hideg fogadott reggel, tegnap napközben már közel tíz fok volt, de éjjel megint fagyott. A Dömörkapuig alig van hó, az is le van taposva és csúszik, onnan viszont még van rendesen. Két nagyon gázos szakasz volt, legalábbis nekem, az egyik a Kis-rét felett, itt az volt a gond, hogy egy sávban letaposva a hó, az csúszik és folyamatosan összekocogtattam a bokámat vagy belecsúsztam a 20-30 cm-es hóba. A Lapis Remete-rét között pedig tükörjég volt lefelé jókat csúszkáltam. A Tubes alatt meg már járható a piros háromszög, de még nem az igazi, jól el is estem. Ki is bicsaklott a bokám. Öten voltunk végig a sor végén kullogtam, de legalább húztak a többiek és nem gyalogoltam bele. Háromnegyed hétre értem haza, gyors zuhany, majd készülődés az iskolába.
Az iskola után és a munkahely előtt volt pár percem és kilátogattam a Botanikus kertbe. A lenti képeken látszik, hogy most már tényleg temetjük a telet. Délután pedig megyünk Mohácsra, reményeim szerint sok-sok busós képpel a tarsolyomban térek haza! Este vagy holnap bejegyzés a kirándulásról!
 |
| Tömegesen nyílnak a téltemetők! |
 |
| Vége a télnek!? |
 |
| Nyiladozó téltemető |
↧
Mohácsi busójárás
Már több mint tíz éve Pécsen élek, de még nem voltam a Mohácson, régebben a Szeged-Pécs autóbuszjárat mindig csak a buszvégállomásig ment be és csak addig ismertem a várost. Tegnap sikerült jobban megismerni és mondhatom megér a belváros és a Duna-part egy kirándulást. A Busójárásról is mindig úgy gondoltam, hogy én oda nem megyek a tömegbe.
Most a kislányom osztálya révén húshagyókedden ellátogattunk Mohácsra. Szerencsére az osztályfőnöke és egyik osztálytársának apukája jól értesült és tájékozott volt. Ezért mentünk kedden, mert ekkor nincs olyan nagy tömeg mint hétvégén és ugyanúgy felvonulnak a busók emellett sötétedéskor nagy máglyagyújtás keretében elégetik a tél koporsóját.
2009 óta a mohácsi busójárás az UNESCO szellemi örökség listájának a része, 2012 óta pedig Hungarikum! A wikipedia így fogalmaz, hogy "a Mohácson és környékén élő, többségükben római katolikus délszlávok, a sokácok farsangi alakoskodása." A farsangi időszak végének és a télnek az élbúcsúztatását, a nagyböjt kezdetét jelző népszokás.
 |
| Mohácsi busó |
 |
| Busómaszk |
 |
| Busók a főtéren |
Három őrára értünk ki Mohácsra, a Szepessy-téren parkoltunk. a szomszédos Koló-térről indult a felvonulás.
Mire odasétáltunk már elindultak a szekerekkel és mindenféle járgányokkal felszerelt busók. Itt először, de nem utoljára átverekedtük magunkat felvonulókon, hogy megelőzzük őket és egy rövidebb úton a főtérre menjünk.
A kis utcákban jobbra-balra cikázva a Busóudvart megkerülve értük el Mohács főterét a Széchenyi-teret. Itt már jókora tömeg fogadott, el sem tudom képzelni mi lehetett itt hétvégén mikor sokan vannak. Itt kellett másodjára átmenni a felvonuló busók között, hogy a térre bejussunk. Ez már nehezebb volt, de sikerült!
A téren kirakodóvásár és a már beérkezett busók és járgányai mellett egy nagy máglyarakás fogadott. Folyamatosan jöttek mentek a busó ruhába és maszkba öltözött férfiak ("A busó fűzfából faragott maszkot viselő alak. A neves népművésze által faragott maszkok egyedi kivitelűek. A busó jellegzetes ruházata a bocskor, a csizma, a fehér vászongatya, a bundájával kifordított birkabőr derékban kötéllel vagy lánccal összekötve, amelyre egy, vagy több kolomp van felaggatva, valamint a vállon viselt tarisznya." forrás: hu.wikipedia.org) és sokac népviseletbe öltözött, álarccal eltakart arcú hölgyek.
Kicsit nézelődtünk a téren, felmentünk a Malkocs bej Dzsámi lépcsőire, majd a tér sarkában álló épületbe mentünk be melegedni. Ezt követően a Duna-partot vettük célba. A Szabadság utcán mentünk két monumentális szobrot is láttunk.
Az első a Szentháromság tér ékessége, a másik pedig már a Duna part előtti Millenniumi emlékmű.
Lementünk egészen a kompig, pár képet itt is készíttettem, jöttek-mentek a busók és a komp is pont indult a túlpartra.
Visszasétáltunk a főtér melletti játszótérre, a gyerekek jól kitombolták magukat, majd még mielőtt meg gyújtották a máglyát ismét bementünk a melegedőbe. Fél hat előtt kezdődött a rituálé.
Először pár busó felvitte a koporsót a venyigék tetejére kiépített állványra. A fekete koporsón ez a felirat volt:
 |
| Lovaskocsis busók |
 |
| Busóudvar |
 |
| Városháza előtt |
 |
| Malkocs bej Dzsámi |
 |
| Szentháromság tér |
 |
| Millenniumi emlékmű |
 |
| Mohácsi komp |
 |
| A koporsó |
"Megszületett, virágzott
eltemettük, kimászott
2015"
Nagyon jó volt a hangulat, a hangszórókból szolt a délszláv zene, a népviseletbe öltözött helyiek körtáncokat jártak. Mindenki izgatottan várta, hogy meggyújtsák a nagy rakás fát és legyen végre vége a télnek.
Hamarosan erre is sor került és pillanatok alatt több méter magas lánggal éget a tűz. Hat felé elbúcsúztunk a busóktól, a főtértől és elindultunk autóinkhoz vissza a Víztorony melletti térre. Kissé átfagytunk a nap végére, de nagy élményekkel telve tértünk haza Pécsre. Máskor is visszatérünk, akár busójárás idején is! Innen is köszönöm ezt a szép délutánt!
 |
| Mohácsi télbúcsúztatás |
 |
| Itt a tél vége!? |
↧
Szerda esti futás
Idén eddig minden futás után született egy bejegyzés, ezért a ma esti sem maradhat ki. Hatkor végeztem, hazajöttem, gyors vacsora, fürdés, majd irány az ágy. Damján könnyen elaludt, Milda még olvasgatott mikor indulnom kellett, mert már csak tíz perc volt a találkáig. Nyolckor találkoztunk az Ágoston téren, ezért csak gyorsan magamra kaptam a ruháimat, cipőmet, majd beindítottam a nanot és már szaladtam is lefelé a Szőlő utcában. Még nem voltak ott a többiek, eléjük mentem. A szokásos kört mentünk, a szokásos témákkal! Futócipők és a versenyek, teljesítménytúrák! Útközben találkoztunk Ábrissal, ő is becsatlakozott hozzánk, jól kifaggattam a versenyekről, főleg az UTMB-ről. Már kétszer megcsinálta és idén is besorsolták! Egy óra hét perc lett a teljes kör, két rövid megállóval. Lassan jövök kifelé a betegségből, úgy érzem nem ment el az erőm, héten még kétszer szeretnék kimenni futni, jó lenne a hétvégén egy hosszabbat is menni. 120 kilométernél van a hónap, szeretném ha 200 most is összejönne!
↧