Quantcast
Channel: Onedoor
Viewing all 652 articles
Browse latest View live

1 éves a hajnali fejlámpás futás

$
0
0
  Napra pontosan egy évvel ezelőtt Cili tanácsára Nedi megszervezte az első hajnali fejlámás futást! Rengeteg idő telt el azóta a csapat egyre csak  bővült, volt hogy 13-an futottunk, de általában 4-5-en mindig vagyunk.  Tízen gyűltünk össze, (majdnem rekordszám!) hogy legyűrjük a csaknem 15 km-es távot. Jó hangulatú futás végén Balázs és Dóri vendégelte meg a csapatot tortával, sajtos kiflivel, kávéval és ásványvízzel! Innen is köszönöm, nem csak a ma reggeli meglepetéseket, hanem azt is hogy kívülállóként megtűrtök a csapatban!
Hajnali fejlámpás csapat (Fotó: Nedjalkov Balázs)
   Én szeptember 18-án voltam először, emlékszem az Ábrissal és a Balival hárman voltunk, nem bírtam velük a tempót és lemaradtam, lerövidítettem a kis-réti kitérőt és a Tubesen találkoztam újra velük. 23-szor voltam ebben az elmúlt évben. Általában keddenként bukkanok fel, de áprilistól szeptemberig csak 1 alkalommal voltam. Most újra jönnek a szorgos, sötét hétköznapok. Ígérem hetente egyszer legalább ott leszek! Futás közben nem volt időm fotózgatni, de a végén a buliban kattantottam párat!
Bezárult a kör!
Finom falatok!
A Csapat!
 

Kincskereső túra

$
0
0
  Szombaton ismét túrát vezettem Síkondán. Ezúttal kevesebben jelentkeztek, négyen sétáltuk le a 15 kilométeres túrát. Egy kecskeméti család vállalkozott a "megpróbálkoztatásokra". Pénteki eső sok helyen feláztatta a talajt, itt-ott komoly sártócsákat kellett kerülgetnünk, na és persze a kőlyuki horgásztó mellett most is állt a víz a kerítés mellett. Útvonalunk a szokásos volt, azaz a piros sávon át a Kőlyuki Betérőhöz, onnan tovább a Nagy-mély-völgybe.
Átfutás a patakon
Az első nagyobb pihenőt a mánfai Kőlyuknál és a Cserkész-forrásnál tartottuk. A nagy-mély-völgyi hídnál megkerestük a geoládát, ez nagyon tetszett a fiúnak. Feljegyeztük a kódot, majd visszarejtettük a helyére.
Geoládázás
Nagy-mély-völgyben
Nem sokkal ezután a zöld sáv jelzésre fordultunk és a Petnyák-völgyben folytattuk túránkat. Az Ágnes-vízesésnél ismét megpihentünk, fotózkodtunk és megkerestük itt is a kincsesládát!
Keresgélés az Ágnes-vízesés körül
Jó hangulatban indultunk tovább a patakon való átkelések sem zavartak, sőt inkább tetszett mindenkinek, hogy itt-ott bokáig sarasak lettünk! Melegmányi mésztufa-lépcsőknél szerintem vagy húsz percig kerestük a geoládát, de okos telefon és leírás híján mindhiába! :(
Melegmányi vízesések
Fényképek és egy kis nassolás után elindultunk vissza a szálloda felé. A piros kereszten felmentünk a Jószerencsét vadászházig. Pont indult egy vadász a vizslájával etetni. Jó fej volt a kutyus az anyósülésről vizslatott minket.
Őszi kikerics (Colchicum autumnale)
Kisebb tisztásokon az első idei őszi kikerics fotóim is elkészültek. Időben kicsit megcsúszva értük el a mánfai Árpád-kori templomot. sajnos ide sem volt pontos információm a ládáról, így ezt is hiába keresgéltük.
Mánfai Árpád-kori templomnál
Pihentünk, napoztunk, majd a 66-os út mellett a réten és redőben értünk vissza Kőlyuki étteremhez. Az úton átkeltünk és a piros sávon vissza sétáltunk az Ambient Hotelhez. Körülbelül 5 óra alatt tettük meg a távot, de nem is ez a lényeg, hanem hogy végig szép időben, jó hangulatban sétáltunk egy jót a Mecsekben. Innen is köszönöm a részvételt!

Éger-völgy - Jakab-hegy - Orfű - Szuadó-völgy - Éger-völgy

$
0
0
  Hétvégi hosszabb futásomat, ezúttal a Nyugat-Mecsekben ejtettem meg. Még társat is szereztem hozzá, mivel Andrással szombat este megbeszéltem, hogy hétkor találkozzunk a Zsongor-kőnél. Az csak reggel jutott eszünkbe, hogy nyolcig a vadászati idény miatt nem lehet látogatni az erdőt. De szerencsénkre senkivel, főleg nem vadászokkal nem futottunk össze. Autóval kimentem Teca mamához, itt leparkoltam és kb hatkor még félhomályban indultam neki az Éger-völgynek. A víztározó után a zöld jelzésen szerpentineztem felfelé, Égertetőn a kilátóban ez a látvány fogadott.
Napkelte Égertetőről
Égertetői kilátó
Égertetőtől a zöldről a zöld kör jelzésre váltottam és indultam fel a hegyre. Ahogy jött fel a Nap a fák lombkoronái közül néha előbukkant, de sokszor csak bevilágította az erdőt és árnyjátékot játszott a fákkal.
Napkorong a fák között
Árnyjáték
Hat negyvenre értem fel a Pálos kolostor romjaihoz. Nem húztam az időt azzal, hogy felmenjek a toronyba, később a Zsongor-kőnél sem volt valami jó a panoráma, így nem is bántam.
Pálos kolostor romjai a Jakab-hegyen
Kilátó
A kéken pillanatok alatt leértem a Jakab-hegy déli oldalában található Zsongor-kő kilátóhoz. Kedvenc helyem a Mecsekben, szerintem nem vagyok egyedül ezzel! Még beárnyékolta a keletre fekvő hegygerinc, a panoráma sem volt jó, de így is nagy élmény volt pár percre megállni és gyönyörködni a tájban.
Zsongor-kő
Közben kis nehézségek árán, de megtaláltuk egymást Andrással. Eddig kocogósra, fotósfutásra vettem a tempót, de innentől kevesebbszer vettem elő a gépet. Nem mintha probléma lett volna, de olyan jót beszélgettünk, hogy nem is igazán jutott eszembe, hogy meg-meg álljak. Az első fotószünetet és ivószünetet a Pálos-kútnál tartottuk.
Pálos-kút
A kék sávon leereszkedtünk a volt Petőcz-aknához, majd onnan a zöld kereszten a Vásáros úton futottunk Orfű felé. A kéktúra projekt részeként hozták rendbe az alábbi házat, mellette erdei pihenőhelyet is kialakított a Mecsekerdő Zrt.
Vásáros út melletti erdei házikó
Fényjáték a Vásáros úton
Csak úgy repült az idő, észre sem vettük és már lent voltunk az Abaliget-Pécs közti műútnál. Itt visszafordultunk Pécs felé és a Szuadó-völgyig az aszfalton futottunk tovább.
Orfű elág
A völgyben aztán belassultunk, nem meredek az út, de azért alattomosan végig emelkedik. A sár és a kitaposott völgyoldal sem könnyítette meg az előrehaladásunkat.
Szuadó-völgyi barlangász bázis
A Patacsi-mezőnél értük el a Dél-Dunántúli kéktúra útvonalát, eddig a kék kereszten mentünk, innen még pár száz métert együtt futottunk a piros sáv elágazásáig, majd mindketten indultunk hazafelé.
Kéktúra bélyegzőhely a Patacsi-mezőn
A piros sáv turistaúton futottam illetve fotóztam lefelé, mert innentől megint mindig megálltam. Pár száz méter futás után pár kép, majd megint ...
Négy-barát forrás
Nagyon jó vonalvezetése ennek az ösvénynek, ha nem álltam volna meg olyan sokszor akkor gyorsan le is értem volna az Éger-völgybe, de mindig volt valami vagy egy forrás vagy egy szép völgy vagy a fák között beszúródó fények miatt nem tudtam haladni. Továbbiakban a sok szöveg helyett beszéljenek a képek!
Kanyarulat a piros sáv turistaút mentén
Farkas-forrás
Mohaszőnyeg a piroson
V alakú völgy
Éger-völgyi fények 1.
2.
Híd a kék kereszten
3.
Éger-völgy
Apró kis zuhatag
Éger-völgyi tó
Kilenc után pár perccel értem vissza a Teca mama kisvendéglőjéhez. Mikor jöttem akkor még senki sem volt itt, de ekkor már gyülekeztek a kiránduló családok a parkolóban. 18 km lett végül a futás, kicsit több mint 3 óra alatt.

Kneipp-Friedensweg, Laussa

$
0
0
  Az Almkogel túránk után útban hazafelé meggyőztem a többieket, hogy van itt egy rövid kis tematikus ösvény, ami kis kitérővel könnyen megközelíthető. A neve alapján arra gondoltam, hogy itt kipihenhetjük a tegnapi és a mai nap fáradalmait. De igazából nem ezért mentem ide, hanem az interneten kutakodva abban bíztam, hogy egy-két orchidea fajjal tudom gyarapítani a gyűjteményemet. 
Kneipp-Friedensweg
Grossramingnál felkanyarodtunk Pechgraben felé, majd a hegyi úton kanyarogva értük el a csodaszép Lausssa települést. Itt már én is néha rosszul voltam, de a Milu már nagyon. Aztán szép lassan megtaláltuk a Pranzl vendégházhoz vezető utat. Újabb kanyarulatok után végre felértünk a parkolóba. Milu kivágta az ajtót és azzal a lendülettel már szaladt is tovább. Az utolsó pillanat volt, én is nagyon rosszul voltam, de pár korty víz után megnyugodott a gyomrom. 
Kéz fürdető
Sebastian Kneipp német lelkész és természetgyógyász gondolta ki a róla elnevezett vízgyógyászati kúrát. A víz gyógyító erejét sokféleképpen kihasználta (borogatás, fürdők, gőzölés, lemosás, pakolás, zuhanyok). A mai napig nagy népszerűségnek örvend a gyógymódja. 
Hegyoldal
A tematikus ösvény első állomása rögtön a parkoló felett volt. Ezt gyorsan ki is próbáltuk, a nagy melegben jól esett hűs vízbe mártani elgémberedett kezeinket. 
Alpesi táj
A táj valami mesébe illő volt, hatalmas alpesi legelők és erdők közti házikók és a távoli hegyek együttese nagyon tetszett mindannyiunknak.
Tábla a tematikus út mentén
Amíg a többiek összeszedték magukat én már a legelőkön keresgéltem a virágok közt. Sajnos nem sok sikerrel! Az alábbi képen látható vitézvirág volt talán az egyik "legszebb" példány! 
Elvirágzott tornyos sisakoskosbor (Anacamptis pyramidalis)
Az ösvényen rajtunk kívül senki sem volt, nem úgy a Pranzl vendégház teraszán. Furcsa volt, hogy ausztriai léptékben elhanyagolt volt a tanösvény. 2,5-3 óra menetidőt írtak ki, de mi csak egy rövid sétát terveztünk. 
Gasthaus Pranzl
Az erdőbe beérve erdei ciklámenek bújtak meg az avarban. 
Erdei Ciklámen (Cyclamen purpurascens)
Második tábla
Nem volt szerencsém az elején, de nem akartam feladni olyan könnyen, ezért egyre feljebb mentünk, mígnem egy gerincre értünk. 
Útbaigazító táblák
Itt négyen négy felé mentünk. Rezi a vadlesbe ment fel, Milu a réten pihent le, Ákos egy erdő széli padra ült le, míg én bementem az erdőbe.
Vadles
Egy kis faházat vettem észre a gerinc déli oldalában. A teraszáról egészen a kiindulópontunkig le lehetett látni. Talán szaunaház lehetett egykor, vagy valami ilyesmi, de már jó ideje nem üzemelhetett. 
Kilátás a szaunaháztól
A teraszról még az Almkogel is jól látható volt, legalábbis én annak azonosítottam be a lenti képen távolban látható csúcsot. 
Almkogel a távolban
Hegyi vendéglátóhely
Jó néhány bimbós nőszőfüvet láttam, talán széleslevelűek voltak, de ebben nem vagyok biztos. De szinte mindegyik olyan volt mint ez itt lent. 
Valamelyik nőszőfű
Talán szaunaház volt egykor
Szóltam srácoknak, hogy induljunk le a házhoz, ők nyílegyenesen egy tisztáson mentek le, míg én kicsit tovább mentem a gerincen. Az ösvényen végül a Schönleitner magaslatra értem. Kár hogy a többiek ide már nem követtek, mert itt kifeküdhettek volna egy nyugágyra. 
Schönleitner
A csúcskeresztnél még egy kiránduló könyv is volt, kiszedtem, de teljesen el volt ázva. 
Friedensweg wanderbuch
Apró kis csúcsocska
699 méteren
Sok ilyen tábla volt menet közben, sajnos a német tudásom nem túl acélos, ezért csak hellyel közzel értettem, hogy mit kellene csinálnom, vagy mire hívják fel épp a figyelmet. 
Harmadik tábla
Meredek fadarabokkal kirakott lépcsőkön hamarosan kiértem az erdőből és utolértem a többieket. 
Kalkalpen
Lemenet
Egy kis füvészkerthez még visszaszaladtam, de csak gyógynövények voltak bele ültetve, orchidea itt sem volt. :(
Apró kis füvészkert
Megmostuk még kezeinket, majd beültünk az autónkba és visszamentünk szállásunkra Steyr-be. Lecsó és kuszkusz volt a vacsora, majd időben mentünk aludni, mert másnap hosszabb túrára készültünk. De erről majd legközelebb bővebben beszámolok.

Nagyárpádra és vissza

$
0
0
  A héten eddig nem voltam valami aktív futásügyileg, de ma végre sikerült kijutnom egy körre. Ezúttal nem a Mecsekbe mentem, hanem Nagyárpádra szaladtam ki megnézni az őszi kikericseket. 5:40-kor indultam a házunktól a Széchényi-téren, Irgalmasok útján mentem délre. A vasúti sínek és a felüljáró elhagyása után bementem az Interspar mögé és Temető mellett elfutva értem ki az elkerülőig. Gyors átfutottam rajta, majd pár perc múlva már a nagyárpádi dombok alatt voltam. 6:20 körül csináltam az első képeket a városról és a Mecsekről.
Napkelte Péccsel és a Mecsekkel
 Innen lementem a legelőre, ahol már tömegesen nyílnak a kikericsek. A Nap még csak ekkor kezdett feljönni, időm meg sajnos nem volt, hogy várjak a jobb fényekre. Amúgy is úgy tűnt még van időm csak most kezdték a virágok beborítani a területet. A napokban még visszatérek!
Őszi kikerics mező
 6:36 volt mire visszaindultam, a legelőről kimentem a földes útra és a Magyar zarándokúton indultam vissza Pécsre. Egy táblán 2,7 km-nek írták a távot, gondoltam magamban bárcsak ennyi lenne, de rám hazáig még vagy 6 km várt.
Nagyárpádi dombok
Nagyárpádi templom
 Megálltam az 1934-ben emelt római katolikus templomnál, meglepődve vettem észre az alábbi táblát. Ilyen lehetett a Tettyén is amit a vandálok tönkre tettek. Nagyon tetszik, sok hasznos információhoz is jutottam általa.
Nagyárpád történelme
 Térképeket is mellékeltek, csak mindig a Máriagyűd felé eső rész volt rajta, így hiába néztem, hogy nekem Pécs felé merre is kellene mennem. A jelzések is úgy voltak felfestve, hogy csak egyik irányból lehetett követni. De amúgy is elég hiányosak voltak. Sikerült aztán az elkerülőig eljutnom, de ott már reggel hét volt és olyan nagy volt a kocsiforgalom, hogy percekig kellet várnom mígnem át tudtam kelni rajta. A távhő vezetékek itt felemelkednek és alattuk át lehet menni Tüskésrétre.
Déli bejárata a Centrál Parkba
 Sűrű erdőben természetesen jelzéseket nem láttam, csak érzésből mentem, de igazán csak egy út volt, ezért eltévedni nem igazán tudtam volna.
Tükörkép
 Hamarosan kiértem az erdőből és megpillantottam a zagytározó helyén kialakított wakeboard pályát. Le volt kerítve a futópálya, de mellette meg épp füvesítettek, ezért gondoltam inkább rámegyek az aszfaltra abban talán kevesebb kárt teszek mint a növényekben.
Centrál Wakeboard pálya
 Nem mentem sokáig és már jöttek is felém, hogy mit képzelek, hogy átmentem a szalagkorláton! Győztem magyarázkodni és sűrűn elnézések után lemenni a fűre. Nagyon jól nézz ki innen a város és a Misina!
Magyar Zarándokút tábla Pécsett
Itt ismét meg lett a Zarándokút jelzése, de a fenti képen jelzett útvonal helyett inkább kimentem az aszfaltra és ugyanazon az úton hazafutottam mint amin jöttem. Mikor lefelé jöttem még csak lézengtek az emberek, most viszont már hömpölygött a tömeg az iskolákba és a munkahelyekre. 7:22-re voltam itthon, gyors fürdés után már indultunk is az iskolába. 1 óra 40 perc és 14,1 km volt a mai penzum. 

Őszi Retyezát túra

$
0
0
  Terveim szerint idén az október 23-ai hosszú hétvégét egy kis csapattal a Retyezátban fogom tölteni. Gondoltam csinálok egy kis összeállítást, hogy miket szeretnénk megnézni, mire lehet számítani. Utazás Budapestről, vagy a jelentkezők igényei szerint Budapest és Nagylak között is fel lehet szállni! Ezt majd megbeszéljük! 
Pietrele-tó
  Az első nap a kiutazással és a szállásunk elfoglalásával fog telni. 6-7 óra a menetidő, ezért jó korán szeretnék indulni, mert délutánra még vár ránk egy kisebb túra fel az Encián menedékházhoz! Bemelegítő túránk során a Pietrele völgy kisebb és nagyobb vízesései mellett a Lolája-vízeséshez is kisétálunk.  
Lolája vízesés
6 kilométeren közel 700 méter szintet kényelmesen 3 óra alatt lenyomjuk! 4 napi élelemmel és ruhával teli zsákjainkat lerakjuk a menedékházba, a nap további részében vacsorázunk, esetleg kisebb sétára indulunk a környék vízeséseihez. 
Pietrele patak kisebb zuhatagai
Kaja hozott alapanyagból, a házban sört, teát és csokoládét tudunk csak vásárolni. Vizet a patak mellől szerezhetünk, ugyanitt tisztálkodási lehetőségünk is lesz. A házzal szemben pedig az illemhelyen könnyíthetünk magunkon! 
Mohaszőnyeg
  Második napon a hegység névadó csúcsára indulunk. Reggeli után kis csomaggal (víz, napi élelem, fényképezőgép, távcső, esőkabát) vágunk neki a túrának. 2 km és 200 méter szintvesztéssel érjük el a Pietrele turistaközpontot, hogy onnan megkezdjük a kapaszkodást a Lolája gerincre. 5 kilométeren 1000 métert emelkedünk. 
Pihi a Retyezáton
Ez komoly igénybevétel a szervezetnek, de átlagos kondícióval és turista tapasztalatokkal könnyedén teljesíthető! Meredek kaptató után a gerincen szép lassan érünk fel a 2482 méter magas "lefejezett" csúcsra. Távolról látszik igazán jól, hogy mért kapta ezt a nevet! Szép idő esetén megebédelünk és gyönyörködünk a kilátásban. Szerencsés esetben teljes körpanorámában is lehet részünk. A Papusától a Pelágán át a Bukura csúcsokig mindent látni innen. Nem beszélve az U alakú gleccser gyalulta völgyekről és azok tengerszemeiről. 
Alattunk aStanisoara-völgy
Pihenő után lesétálunk a Retyezát nyeregbe, majd innen meredek lejtőn szerpentinezve jutunk le a Stanisoara-patak völgyébe. Hasonló nevű tengerszem és vízesés mellett elhaladva kalandos utakon zárul be körtúránk a Pietrele turistaháznál. Innen már az ismert ösvényen sétálunk vissza az encián menedékházhoz.
Ilyen és ehhez hasonló hidak várnak ránk
Szép időben kint a padokon, zimankós időben bent az asztaloknál fogyasztjuk el jól megérdemelt vacsoránkat. 
Encián menedékház
  Harmadik napunk is bővelkedni fog látványosságokban. Célunk a hegység legmagasabb pontjának a Pelága csúcsának az elérése. A Gales folyó néhol meredek, hidakkal és fagerendákkal tarkított völgyében indulunk fel a Fenyvesek tavához. 
Fenyvesek közti tó
Majd lassan kiérünk a törpefenyők közé és hamarosan megpillantjuk a Gales-tavat. Alulról nézve is csodás a mögötte elterülő magaslatokkal, de föntről fotózva talán még annál is szebb. 
Gales-tó
Felkapaszkodunk a Rossz-völgyi gerinc nyergébe, innen már látjuk túránk célpontját a Pelágát. A Rossz-völgy tavai mellett elsétálunk, majd ismét csak előbb a hegyen oldalazva kapaszkodunk felfelé. Először a Pelága-nyeregig, innen keletre a hegység másik 2500 méter feletti csúcsára a Papusára is mehetnénk, de mi inkább az 1 méterrel magasabb Pelágát célozzuk meg. 
Pelágán
Rövid, de annál meredekebb sziklás, köves ösvényen kora délutánra érünk fel a csúcsra. Csúcsfotó, csúcscsoki, esetleg csúcsebéd után a hegység legnagyobb tengerszeméhez a méltán híres Bukura-tóhoz ereszkedünk. 2 km-en 500 métert vesztve érjük el a kedvelt sátrazó helyet. 
Bukura-tó parti sátortábor
Egy-két fotószünet és már kapaszkodunk is fel Bukura-nyeregbe. Ahonnan már csak le kell sétálnunk a Pietrele-völgyben az Encián házhoz. Közben azért meg-meg állunk a Tamás-sziklánál, a Pietrele tónál és vízesésnél. Esti búcsúvacsoránk után azt gondolom nem lesz gondja senkinek az alvással. 
Átkelés a Pietrele patakon
  Reggeli után összepakoljuk csomagjainkat, beleértve a szemetünket is, majd lesétálunk a parkolóban várakozó autónkhoz, hogy aztán azzal szép lassan hazautazzunk Magyarországra! Terveim szerint késő délután érkezünk meg Budapestre.
  Ha kedvet és erőt érzel magadban akkor tarts velem ebben a kalandban! Még több infó és jelentkezés a http://helian.hu weboldalon.

MyTubes

$
0
0
  Először is bocsánat a bugyuta szóösszetételű címért! Múlt hét csütörtök óta nem voltam az én kis Tubeseimen, ezért ma mikor megtudtam, hogy van két szabad órám nem sokat gondolkoztam, indultam a hegyre. Egy gyors két órás futás volt, a Tettyétől végig a sárga sávon Dömörkapu érintésével először a Kis-Tubesen álltam meg.

Pár kép és video, majd indultam is fel a Tubesre.
Kis-Tubesről a Misina
Tüskésréttől a Szársomlyóig
Furcsa volt a sok kiránduló család, sétálgató szerelmes pár. Hajnalban ilyenekkel nem találkozom. 40 perc volt míg elértem a János-kilátót. Itt is kutyás csoport volt.
Misina és a város a Tubesről
Orfű felé
Tv-torony
Hasonlóan mint lentebb most is előkerült a fényképezőgép, videó és képanyag gyűjtése véget.

Lefelé a Lapis, majd a Tubica oldalon át értem el a Mandulást. Hazafelé még variáltam kicsit, hogy gyűljenek a kilométerek, de így is csak 15,39 km lett. Tettyénél álltam még meg fotózni, örömmel jelzem, hogy megcsinálták a letépett Magyar Zarándokútas táblát!
Havihegy és Tettye
Magyar Zarándokút tábla a Tettyén
Kevesebb mint két óra alatt, amiből 1 óra 37 perc volt mozgás. Héten így még a 30 kili sem lett meg, bár csak kétszer sikerült elmennem futni. :(

Timelapse a Tubesről

$
0
0
  Ma reggel állvánnyal felszerelkezve jelentem meg a hajnali fejlámpás futáson. Heten voltunk mint a gonoszok! Én csak a táv feléig tartottam a többiekkel, mert azt akartam, hogy a Tubesen érjen a napkelte. Nincs meg a felszerelésem a timelpase videókhoz, de nagy csodálattal nézem őket. Ebből kifolyólag én is szeretnék hasonlókat készíteni. Ma egy órát fagyoskodtam fent a kilátóban, de sajnos az eredmény elmaradt a vártaktól. Na mindegy, majd legközelebb jobban odafigyelek!
Még alszik a város
Csináltam pár fotót a városról, majd elővettem az állványt, átállítottam a gépet 16:9-re és 2 megapixelre a videóhoz. A telefonom stopperóráján néztem az időt, az első a város felé nézős 30 percig készült körülbelül 20 másodpercenként egy fotóval, a második Orfús viszont csak 4-5 percig és 5 másodperc/képpel.
Hajnali fények a Kelet-Mecsek felett
 Lemerült az aksi, azt meg ugye csak úgy tudtam cserélni, ha levettem a gépet az állványról és azután már nem tudtam ugyanoda visszarakni.

A fenti videón próbálkoztam, hogy bizonyos időközönként pár fokkal elforgatom a gépet, sajna nem jól sikerült. Legalábbis nekem nem tetszik. De a legnagyobb bajom a videóval, hogy ferdék lettek a képek és ezáltal a videó is. Ezt már ott is láttam, de csak akkor amikor már világos volt, akkor meg már nem akartam korrigálni.
Napkelte a Tubesről
Közben hátra-hátra kukucskálva észrevettem, hogy milyen jól néznek ki az Orfűi tavak fölötti felhőpamacsok. Sehol máshol nem volt felhő, a tavak felett a völgyben megrekedtek a hideg levegő, úgynevezett termikus inverzió alakult ki.
Termikus inverzió Orfű felett
Aztán nekiláttam ezt is levideózni, pontosabban fényképezni, de csak ilyen nyúlfarknyira sikerült. Az aksi mellett az időm is elfogyott.

Közben arra lettem figyelmes, hogy a távolban feltűnik a Badacsony és mellette a Gulács. Nem volt valami erős a panoráma, de azért jól látszott, remélem a képen is látható, körülbelül a kép közepén a horizonton.
Badacsony a Tubesről
Hét előtt öt perccel kaptam észhez, hogy nekem most már mennem kell, mert bár hétre már nem érek le, de jó lenne minél hamarabb otthon lenni, mert indul a nap.
Komló felé
Összecsuktam az állványt, elraktam a fényképezőgépet és már iszkoltam is le a lépcsőn a János-kilátóból. A sárga sávon a Tubes gerincen végig futottam, majd a sárga háromszögön kanyarodtam le a városba.
Orfű felé
Hét óra tizenöt perckor állítottam le a Nike+-t a házunk előtt. 11 kilométer lett a vége másfél óra futás és egy óra fényképezés!

Rekortán futás Pécsett

$
0
0
  Szerda esti futáson ezúttal nem a megszokott kórházkörön voltunk hanem meglátogattuk a napokban átadott tüskésréti rekortán burkolatú futópályát. Könyök utcában találkoztunk, majd a Légszeszgyáron, Siklósi úton és a Nagyárpádi úton közelítettük meg a tavat. Eddig aszfalton mentünk, majd itt rátértünk a gumira. Nekem nagyon bejött, szerintem le fogok ide járni rendszeresen. Az első kört megnyomtuk, annyira hogy a végére jól belassultam. 4:30 lett a kilométer, de legjobb időm a harmadikban lett, akkor volt egy km ami 4:20 volt. Az első kört még együtt futottuk, aztán a második elején leálltam pár fotót készíteni és aztán már nem tudtam beérni a többieket. 
Kivilágított futópálya
Három kört mentünk még, de azokat végig egyedül nyomtam. A negyedik végén a wakeboard pálya bejáratánál vártak meg a srácok. Egy kör 1,2 km, 200 méterenként tábla jelzi, hogy hol állunk éppen. Fitnesz eszközök, játszótér, strand foci és röplabda várja a kikapcsolódni vágyókat. A város fényei és a Mecsek pedig igazán szép hátteret biztosít mindehhez. 
Pécs esti fényekben
Mi sötétben értünk oda, de még akkor is volt futó és kutyasétáltató a pályán. A városból szűk 4 kilométeres futással érhető el a pálya. Miután lenyomtuk a négy kört még vissza szaladtunk a belvárosba. Búza-téren szétváltunk, majd a Király utca, Széchenyi-tér, Hunyadi utcán át haza kocogtam. 15,5 km lett a vége 1 óra 19 perc alatt. A futópályáról és a létesítményről a www.centralwake.hu weblapon bővebben olvashattok.
5K
  Hazaérve két rekordra is felhívta a figyelmemet a Nike+. Az egyik az eddigi leggyorsabb 5 kilométerem, 22 perc 23 másodperc/5 km. A másik pedig a leggyorsabb 10 kilométer, az pedig 46 perc 59 másodperc alatt lett meg. 
10K

Egy óra futás

$
0
0
  Pénteki futásomat ezúttal nem hajnalban, hanem reggel ejtettem meg, miután a gyerekeket elvittem iskolába, óvodába. Kicsit korán mentek ma, de nem azért mert az apukájuk futni sietett, amúgy is előbb kellett menni ma az iskolába. 7:30 körül értem a Tettyéhez, összeszedelőzködtem és öt perccel fél nyolc után vágtam neki a terepnek.
Kis-Tubesről a "Tv-torony"
Körülbelül egy órám volt, mert utána már nekem is készülődnöm kellett a munkahelyemre. Semmi extra nem volt kitűzve mára, éjszaka sok eső leesett, de szerencsémre ekkora már elállt. A sárga sávon felfutottam a Tubesig meg vissza.
Tubesen
Látótávolság a Tubesen
Régebben volt egy Tettye-Tubes-Trail-Trial annak az útvonalán 35 perc volt míg lentről felértem a János kilátóig. Kb. 12 perc a Dömörkapu, onnan 11 perc Misina, onnan 7 perc Kis-Tubes, majd még 5 perc és fel is értem.
Ködös erdő
Onnan jöttem!
Lefelé már nem néztem a részidőket, de 27 perc alatt értem vissza a Tettyére. Kis-Tubesen és a Tubesen is nagy volt a köd, pár képet csináltam, de csak pár perc volt míg megálltam.
Tettyén
A ködös erdőben csak egy-két rövid fotószünetet tartottam. Távolság 9,2 km oda-vissza, szint felfelé 385 méter és le ugyanennyi.
Mai útvonalam

Mecsek Éjszakai

$
0
0
  Andrással már korábban terveztük ezt a teljesítménytúrát, ő tavaly is volt, nekem eddig ez volt az első próbálkozásom. A héten aztán megbeszéltük, hogy nekivágunk. Ábris csatlakozott még hozzánk, így végül hárman vágtunk neki a túrának. Hét elején még szép idő volt, de aztán a csütörtöktől szombat estig rengeteg (egyes hírek szerint 60 mm) csapadék hullott a Mecsekre. Ez nem könnyítette a futást, sőt, de erről majd lentebb bővebben. A táv 37,4 km ezt 1290 méter szint nehezítette. Hattól lehetett rajtolni, úgy terveztük, hogy akkor el is indulunk. Előzetes tervek voltak a teljesítést illetőleg, de aztán az idő és a pálya ezt felülírta. Esőkabátot nem vittünk, várható volt pedig az eső, de futás közben engem legalábbis nem zavar ha egy kicsit elázok. Kaját sem raktam gondoltam a pontokon adnak annyit, hogy kibírom azzal végig a távot. Inni raktam egy 3 decis palack magnézium-kalcium kombó pezsgőtablettás vizet. Amikor elfogyott forrásvízből pótoltam a készleteimet. Fényképezőgépet is elcsomagoltam bár tudtam, hogy sötétben nem sok lehetőségem lesz a fotózásra. Hat előtt tíz perccel értünk ki Teca Mamához, ekkor már sok ismerős arc gyülekezett a rajtban. Regisztráltunk, össze szedelődzködtünk és nem sokkal hat óra után sikerült elindulnunk. Ekkor még világos volt. Az első ellenőrzőpont még az Éger-völgyben volt, 1,6 km és 100 méter szintemelkedés után szerintem tíz percem belül megközelítettük. Gyors pecsét, majd a kék keresztről áttértünk a piros sáv jelzésre. Remete-rétig ezt a szint kellett követnünk. Rögtön egy meredek, csúszós rész következett, majd kiértünk a műútra. kereszteztük az orfűi utat és Mecsekszentkút felett a völgyoldalban értünk el Rózsa-forrásig. Újabb bélyegzés, majd futás tovább. Ábris már a Remete-rét előtt felkapcsolta a lámpáját, mi Andrással spóroltunk és csak utána. De a Sós-hegyi kilátó előtt már mi is beizzítottuk a lámpánkat olyan sötét volt. Zöld kereszt, majd zöld háromszög jelzést követve értünk fel a kilátóhoz. Itt sem vacakoltunk sokat, három pecsét és már mentünk is fel a közeli Lapishoz. Leszórták apró kaviccsal ezt az utat is, méghozzá úgy hogy kanyarodik délre a zöld sáv jelzés. A ködben persze benéztük és elindultunk vissza Szentkútra. Gyors észrevettük, így csak 10-20 méter mentünk pluszban. Aztán mikor kiértünk a műútra akkora volt a köd, hogy a lámpám fénye mellett a bokámig sem láttam. Érzésből mentünk, tudtuk, hogy egy jó darabig a Melegmányi úton kell haladnunk. Tudtuk, hogy a kanyarnál egyenesen be kell mennünk az erdőbe, ott folytatódik a zöld sáv jelzés, ami levisz minket a Zsidó-völgyön át Kőlyukig.
Útvonalunk!
Itt megálltunk egy rövid szünetre, amikor halljuk, hogy valaki kiabál nekünk a műút felől. Mikor közelebb ért kiderült, hogy Szabó Laci volt, a zsidó-völgyi pontőr. Negyed nyolc lehetett ekkor, neki meg háromnegyed nyolctól kellett az ellenőrzőponton lennie. Nagy szerencsénk volt, hogy észrevett és innen i köszönjük, hogy utánunk szaladt! Egyszerű dolgunk lett volna innen, mert csak a zöld sáv jelzést kellett volna követnünk, de a nagy ködben ez nem volt olyan könnyű. Sikerült is jobbra letérnünk róla. Aztán mikor már egy jó ideje nem láttunk jelzést a fákon, elkezdtük keresni, hogy merre is lehetünk. Andrásnak ez nem nagyon ízlett, de innen már nem akartunk teljesen visszamenni, ezért próbálkoztunk egyik, majd másik csapáson. Volt amikor egy töbör aljába keveredtünk. Aztán második, harmadik próbálkozásnál megtaláltuk a kék sáv jelzést. Ez még ugyan nem volt jó nekünk, de legalább már sejtettük, hogy merre vagyunk. Itt inkább keletre fordultunk és egy-két perc futás után elértük a piros sáv jelzést, ami a Nagy-mély-völgybe vezet. Ekkor megbeszéltük, hogy ugyan nem erre kellett volna mennünk, de egyikünk sem akart innen vissza menni a Zsidó-völgyhöz. Ezért a piros sávon futottunk le a Kőlyukig. Fél kilenc lett mire ideértünk, azaz egy és negyed óra volt ami elment idő itt. Normál esetben szerintem fél óra alatt ide értünk volna még a zsidó-völgyön keresztül is. Nézzük a jó oldalát, így legalább a pontőr már itt volt, amúgy lehet korán értünk volna ide. Közben azért nekem sikerült elcsúsznom a sárban és a bal oldalam teljesen saras lett. Balázs pecsételt, kaptunk Szamba csokit, majd megittam a Mg-Ca italomat, hogy aztán a Cserkész-forrás vízéből újra tölthessem. Ereszkedtünk tovább a völgyben, egészen a Kecske-háti elágazásig. Zökkenőmentes patak ugrálás után a zöld körre fordulva felsétáltunk a Kecske-hátra. Innen ezt a jelzést követve hamarosan Vágotpusztán voltunk. Itt már ismerős volt a terep és a jelzéseket is láttuk! :) Következő pontunk a Lóri-kulcsosháznál volt., de addig még a zöld sávon le kellett oda jutni. Egyik részen kicsit aláfordult a bokám, de szerencsémre nem volt vészes, tudtam folytatni a futást. Az egész túra legklasszabb, legbőségesebb ellátást adó ellenőrzőpontja volt a Lóri. Terülj-terülj asztalkámon zsíros kenyér hagymával, csalamádéval, vajas kenyér lekvárral .. volt a kínálat. Piros és a sárga szörp mellett még a rendezők kólájából is kaptunk! Köszönjük! Mikor leértünk Ferivel és egy túrázóval is találkoztunk, csodálkoztunk, hogy lehet itt, mert együtt indultunk Teca mamától, de nem ment el mellettünk. Aztán kiderült, hogy két pontot (Zsidó-völgy, Kőlyuk) is kihagytak. A sárgát nézték be Lapisnál. Kevés hely van a Mecsekben amerre még nem jártam, de a Lóri-völgy valahogy eddig kimaradt. Sötétben sokat nem láttam belőle, de amit igen az tetszett. Jó vadregényes, nem számoltam hányszor, de sokszor kellett átmennünk a patakon! Itt is sikerült elesnem, most a jobb oldalamon csúsztam pár métert lefelé az ösvényen. Itt Feri is csatlakozott hozzánk Pamaccsal a kutyusával. Fél tíz előtt pár perccel értük el a nagy-kő-oldali pontot. A kiirt 18,2 km helyett 19 km-nél voltunk itt. Kiérve az aszfalt útra a sárga sávon pillanatok alatt Mecsekrákoson voltunk. Ezt a jelzést követve a Kis-tó és Orfű mellett elfutva ismét az erdőben találtuk magunkat. Felmentünk az orfűi útig, majd onnan még tovább felfelé a Szuadó-völgybe. Itt kezdődtek az újabb kalamajkák. Száraz időben jó itt futni, mert nem túl meredek jól futható a völgy, de eső után, illetve szemerkélő esőben rémálom. Ábris, Feri és Pamacs jól haladt, de mi Andrással lemaradtunk. A völgy oldalában futó ösvénynek sok olyan része volt, ahol a sárban folyamatosan csúszkáltunk lefelé. Sok helyen négykézláb próbáltam magam az úton tartani. A földről felkaptam egy fadarabot annak segítségével, sikerült átjutnom a rizikósabb részeken.  Itt már nem érdekelt, hogy nézek ki, a nadrágom már jó ideje saras volt, de itt a kezemmel is elmerültem párszor a sárban. Gondoltam a Laci-forrásnál majd megmosakszok. Az ösvény egy idő után lement a patakmederben, itt már nem csúszkáltunk, helyette párszor bokáig süppedtünk a sárban. Szuadó-forrásnál értük a pontőrt,  a Laci-forrás kicsit fentebb van, de odáig már nem mentünk el. Kb .hét kilométer volt ez a táv a nagy-kő-oldaltól, nekünk ezt egy óra alatt sikerült teljesítenünk. Az aszfalton jól mentünk, de aztán a Szuadóban nagyon belassultunk. Azt nem is írtam, hogy közben András és Ábris lámpájában is merülni kezdtek az elemek. Alig láttak valamit. Ábris itt a ponton kért egy garnitúrát, amivel egyikük gondja megoldódott, de Andráséba hiába cserélgették nem sokat értek a merülőfélben lévő elemek.
Szuadó-forrásnál
Itt vettem elő legelőször a fényképezőgémet! Mivel a kezem még saras volt, így a gép sem úszta meg. A Szuadón felfelé a Patacsi-mezőig párszor elsüllyedtünk a sárban, de más gond nem volt. Az emelkedőt már nem nagyon bírtam, sokszor belesétáltam, de mindig próbáltam látótávolságon belül maradni. Ha jobban lemaradtam akkor kicsit kocogtam. Szuadó-tetőn megvártuk Ferit és Pamacsot, útba igazítottuk, majd elbúcsúztunk. A túra szintjének nagy része már meg volt, de a pálosokig, még azért volt vagy 200 méter. Ez már nagyon nem esett jól, de mentem ahogy bírtam. Kb húsz perc alatt értük el a Jakab-hegy tetejét. 11 óra tájékán voltunk itt A Sasfészek-i leágazóig még a kék sávon mentünk, jó nagy köd volt, de könnyen meg lett a jelzés. Itt meredek, sziklás rész következett, próbáltam Andrásnak világítani, ahogy tudtam, de mivel mögötte voltam és az ösvényen nem fértünk el egymás mellett, ezért nem volt egyszerű. Szép lassan lépésről lépésre azért csak leértünk a Babás-szerkövekhez. Sátorból kaptuk a pecsétet és a Tibi csokit.
Kővágószőlős éjjel
A többiek már mentek volna, de itt lentebb nem volt köd és jól néztek ki alattunk Kővágószőlős fényei. Ezért egy rövid fotószünetre leültem az egyik szerkőre. Elővettem a babzsákot és csináltam pár lépet. Közben megettem a csokit és megittam a maradék vizemet. Jakab-hegy déli oldalában a panorámaúton (piros háromszög) szép lassan kocogtunk a cél felé. innen alig 7,4 km volt vissza és a szintkülönbség is minimális, 90 méter volt már csak. A zöld sávra váltás után felértünk az éger-tetőre, hogy onnan pillanatok alatt a Mohosi-kis-kútnál találjuk magunkat. Begyűjtöttük utolsó előtti pecsétünket és lazán lefutottunk Teca Mama kisvendéglőjéhez a célba.
Mecsek Éjszakai kitűző, oklevél és itiner
  Hat óra 15 perc és 37,9 km volt a kör. Azaz csak 500 métert tettünk hozzá. Jobbra számítottunk, de a körülmények messze nem voltak ideálisak. A köd, az elkavarás és a nagy sár mind-mind megnehezítették a tempósabb haladásunkat. Köszi srácok, hogy megvártatok és köszönöm a szervezőknek is, hogy ilyen jól megszervezték a túrát a mostoha időjárás mellett is. A kitűző meg öt csillagos lett! Ez most nem a szokásos képekben gazdag beszámoló lett, de egy éjszakai teljesítménytúra nem is a fényképezgetésről szól! 

Tüskésréttől az Állatkertig

$
0
0
  Szombati futás után még kedden éreztem a combomat, meg lusta is voltam felkelni, ezért csak most szerda este jutottam ki futni a srácokkal. Most is mint múlt héten lementünk Tüskésrétre futni. Könyök utcánál találkoztunk, lefutottunk, ott mentünk három kört, majd vissza. Most laza kocogósra vettük a tempót. Csak pár kilométer volt ami, öt perc alá ment. A múlt heti 4:30-asok nekem erősek voltak. De a többiek sem akarták most nagyon erőltetni. Mikor visszatértünk a Búza-térre akkor Báz kiszállt, hétvégén Rókaűzőkre mennek, neki elég volt ennyi. Mi Gáborral még mentünk egy kis kört. 
Szerda esti futás
Jók ezek a szerda esti futások, mert sok érdekes dologról beszélünk. Most például a kompressziós zokniktól kiindulva jutottunk el a kosárlabda játékvezetőkig. Közben a Havi-hegyen át felmentünk a Pálosokig, aztán itt mi is szétváltunk. Gábor elindult lefelé és meg felfelé. Eredeti tervben még a Misina szerepelt, de aztán rövidítettem rajta. A szerpentinen felmentem a Niké-szoborig, majd onnan a Manduláson át az Állatkertig. Itt 19 km-nél jártam, 20 volt a célom, ezért itt visszafordultam és Hotel Kikelet érintésével lejöttem a Szőlő utcán. Fényképezőgépet cipeltem magammal, de csak a Francia-emlékműnél vettem el két kép erejéig. 21,3 km lett végül, egy újabb félmaraton, ami két óra alatt (1:58) sikerült.
Pécsi éjszaka


Megunhatatlan Tubes

$
0
0
  Öt harmincra húztam fel az órát, de már huszonnyolckor kipattant a szemem. Aztán mikor kimentem az erkélyre majdnem visszafeküdtem az ágyba. Egyre hűvösebbek a reggelek. A futócuccaimat este kimostam és még nem száradtak meg, ez is arra sarkallt, hogy ma reggel ne menjek. Aztán a szekrényben keresgélve megoldódtak a gondjaim és végül hatra sikerült összeszednem magam. Kompressziós szár fölé térdig érő sztreccses nacit és egy hosszú ujjú aláöltözőt húztam. Fejemre meg csősálat a baseball sapka helyett, úgyis fáztam hajnalban! Szombat éjszakai sár már jól rászáradt a cipőmre. Kissé leráztam, kicseréltem a kővé dermedt talpbetétet, majd becsuktam magam mögött a kaput és már nem volt visszaút. Semmi extrát nem terveztem mára, múlt hét pénteken is csak felfutottam a sárga sávon a Tubesre, most is ez volt kitűzve. Dömörkapunál egy róka ugrott be a fák közé, majd lehasalva nézte mikor megyek el onnan. Zölden világítottak a szemei! Néztem az időt, reméltem kicsit jobbat megyek mint legutóbb. Most otthonról indultam és nem a Tettyétől, valamint csak lefelé mentem ki a Kis-Tubesre. 
Részidő
Hat perc volt a Tettye, azaz 32 perc alatt fent voltam a Tubesen. Három perc javulás a múlt hetihez képest. Hat negyvenkor felmentem a János-kilátóba. 
Napkelte a János-kilátóban
Pont jött fel a Nap, a panoráma nem volt az igazi, de például a Papuk látszott, a Badacsony sajna nem. Orfűi-tavak felett most is köd volt az úr! 
Termikus inverzió az Orfűi-tavak felett
Szerintem két-három perc fényképezés és szusszanás után sétáltam le és indultam vissza. A Kis-Tubeshez is kimentem, itt már magasabban volt a Nap! 
Misina a Kis-Tubesről
Itt is pár percet pihentem, majd egyhuzamban lefutottam a sárgán a Tettyéig és onnan meg haza. Egy óra huszonkét perc volt a teljes idő, ebből egy óra tíz percet kocogtam. Milyen jó, hogy hajnalban nem maradtam otthon, jól indult a mai napom is! 
Teljes táv
6'23"-as perc/km nem is olyan rossz ha azt nézzem, hogy majd 400 méter szint volt a 11 kilométeren.

Keresztbe-kasul Tiszakécskén

$
0
0
  Hétvégén Tiszakécskén voltunk és vasárnap kora reggel kerültem egyet a városban. Napfelkelte előtt még le akartam érni a Holt-Tiszához, ezért még hat előtt felkeltem. Negyed hétkor indultam otthonról és félkor már az egyes és a kettes holtág közti szarvasi átjárón vártam a reggeli fényeket. Vadkacsák, mellett sirályokat, gémeket is láttam. Valamint szerintem egy vízisikló cikázhatott a vízben zsákmány után kutatva. Érdekes volt ahogy úszott a víz tetején, néha feljött, majd alábukott. A babzsákomat leraktam egy villanykaró oldalára és onnan készítettem az alábbi videót. 10 perc alatt 70 kép készült, amit 7 másodpercben sűrítettem össze!
 
A horgászok is érkeztek sorban mikor már feljött a Nap. Mondta is az egyik korábban érkező a másiknak, hogy: Mi van délutáni műszakra jöttél!
Napkelte a Holt-Tisza partján
Szerintem vagy 20-25 percig voltam itt, majd megkerültem a kettes holtágat. A hármast épp kotorják, le van engedve, csak egy kevés víz van a mederben.
Holt-Tisza part, Tiszakécske
Hármas holtág 2015. október elején
Ezután visszamentem a központba. Lefotóztam a Római Katolikus templomot, a városházát, majd a nemrégen felújított, leszigetelt Művelődési központot és az Egészségügyi központot is meglestem.
Tiszakécskei Római Katolikus templom
Városháza, Tiszakécske
Egészségügyi Központ, Tiszakécske
Művelődési Központ és Mozi, Tiszakécske
Természetesen a körforgalomban lévő virágokból kirakott Tiszakécske felirat sem maradhatott ki.
Tiszakécske
Móricz Zsigmond 80 éve 1935-ben járt Ókécskén, ekkor írta a Boldog falu című művét a Pesti Naplóban. Akár 2015-ben is helyes lehetne a cím, csak most már Boldog városnak lehetne nevezni a települést. Évről-évre szépül Tiszakécske, mindig megcsodálom mikor hazatérek. A négy csillagos szállodán át a kerekdombi termálfürdőn keresztül a most épülő sportpályákig. Sok nagyobb város megirigyelné ezeket! A Béke utcán kimentem a könyvtárig (azt is szigetelik), megnéztem a piacot (az is átalakult az elmúlt években) és a Kossuth utcán lefutottam az Ókécskei Református templomig.
Ebben a házban szállt meg Móricz Zsigmond 1935 novemberében
Turul-szobor, Tiszakécske
Trianon-emlékmű, Tiszakécske
Ókécskei Református templom
A templom és a Református iskola mellett áll a ház ahol Móricz Zsigmond megszállt. Két Trianon-emlékmű is van itt. Egy turulmadaras és egy márványtáblás. A Református templom oldalsó bejáratával szemben pedig Szabolcska Mihály szobra figyelhető meg. A híres költő Tiszakürtön született, de gyerekkorában Ókécskén is megfordult a családja.
Szabolcska Mihály szobra, Tiszakécske
A költőről elnevezett utcán mentem vissza Újkécskére. Pontosabban a sportpályáig. Itt az egykori kisvasút sínjei mentén a Miskó István sétány következett.
Tiszakécskei kisvasút
Pontosabban a kilátó, "sajnos" a fák lombkoronája miatt most csak itt-ott látszik a Tisza innen, így csak pár kép erejéig mentem fel.
Kilátás a Tiszára
Miskó István sétány és a kilátó
A sétányon a Tisza-partján kocogtam a sportpályáig. Elég komoly átalakuláson ment már át, még vasárnap is ment a munka. Épül a lelátó és alatta az öltözők, készül a műfüves pálya és még ki tudja mi amit nem is lát az ember.
Tiszakécskei sportpálya
Na majd legközelebb megnézem mikor erre járok! Innen már hazafelé indultam a Déryné utcába. 12 kilométer lett a vége közel két óra alatt, ebből amit futottam az 1 óra 10 perc, a többi fotószünet volt.

Hochzinödl túra

$
0
0
   Pénteki aktív nap (Steyr - Almkogel - Kneipp-friedensweg) után szombatra egy program volt kitűzve, de az kitette az egész napunkat. Kora reggel keltünk, mert 100 kilométer autózás várt ránk a Gesause Nemzeti parkig, túránk helyszínéig. Steyr-től az Enns folyót követve értük el Johnsbach-ot, kirándulásunk kiindulópontját. Apró kis hegyi településen Kölbwirt vendéglátóhelyiséget kerestük. Könnyen meg is lett, de nyolckor mikor ideértünk a parkolóban már nem volt hely. Kicsit odébb a tűzoltóság épülete előtt sikerült leraknunk a kocsinkat. Amíg a többiek pakolásztak én rögtön bevetettem magam a lenti képen látható legelőkre. Aminek az lett az eredménye, hogy a harmattól a nadrágom már a túra előtt teljesen elázott. De említésre méltó virágot nem találtam.
Johnsbach környéki hegyek
Az aszfalt úton visszasétáltunk Kölbwirthez, majd széles földes úton elindultunk felfelé. A településből nem sokat láttunk, pedig az is megért volna egy kis nézelődést. Az előzetes túraterv viszont nagyon feszes volt, ezért nem akartam húzni az időt.
Kölbwirt felé
Kölbwirt valójában egy alpesi vendégház étteremmel kombinálva. Az út mentén egy a földön heverő Kompass térkép segítette tájékozódásunkat, de az irányt mutató sárga tábla is gyorsan meg lett.
Kölbwirt
E szerint a 601-es turistautat kell követnünk és körülbelül 3 óra ide a Hesshütte. 860 méter tengerszint feletti magasságból vágtunk neki a 2000 méter feletti Hochzinödl-nek.
Alpesi legelő
A földes utat szűk fákkal fedett ösvény követte, majd kiértünk egy nagy alpesi legelőre. A villanypásztor mellett egy hatalmas kb. egy méter magas nőszőfüvet vettem észre, de nem tudtam megközelíteni, ezért képet csak lentebb láttok róla amikor visszafelé jöttünk, akkor kicsit bátrabb voltam
Vadállatok elől elzárt terület
A vadállatok elől elkerített vagy fordítva nézve a háziállatoknak bekerített rész elhagyása után még mindig nagy tisztáson folytattuk utunkat. Keletre egy nagy vízesés volt a fák között, de szembe sütött a Nap, ezért ennek léfotózása is délutánra maradt.
Erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii)
Beérve a fenyőerdőbe aztán már nem csak a tájképek miatt kellett megállnom. Előbb erdei ujjaskosborok, majd egy elvirágzófélben lévő tojásdad békakonty miatt maradtam le a többiektől.
Tojásdad békekonty (Listera ovata)
Sok-sok ujjaskosbor között egy-két bimbós általam beazonosíthatatlan nőszőfű és pár elvirágzott madárfészek békakonty is előkerült. Közben sziklás, köves itt-ott meredek ösvényeken bandukoltunk fel a hegyre.
Sziklás ösvény
Sokszor leszakadtam a társaktól, például emiatt a körtike miatt is. Nem láttam még a növényt, nagy szerencsém volt, mert nem egy nagy termetű virág.
Középső körtike (Pyrola media)
Fenyőerdők és tisztások váltogatták egymást, apró kis vízesések és sok-sok természeti látnivaló. Kisebb egy-két fős túrázok haladtak el mellettem. Nekik biztos ismerős volt már a táj, de engem minden kis fűszál megállásra kényszerített.
Apró zuhatagok
Tisztás
Hamarosan tőlünk északra feltűnt a Hochtor sziklarengetege és a távolban túránk célja is körvonalazódott, de a fenyők még kitakarták.
Hochtor alatt
Unterer Koderboden 1235 méteres elágazásnál még megváltoztathattuk volna eredeti tervünket és célba vehettük volna a Hochtort, de maradtunk a Hochzinödl-nél és mentünk tovább a Hesshüttéhez.
Elágazás
Újra fenyvesek és újra alpesi legelő mentén vezetett az ösvényünk. Reziék mindig előre mentek aztán ha volt egy pad vagy egy elfekvő fa akkor megvártak.
Visszatekintés
Hochtor déli fala
A nagy vizes, mocsaras legelőkön száz számra virágoztak a vadvirágok. Persze volt köztük kosbor is, mint például ez az erdei ujjas. De akadt pár bibircsvirág, zergeboglár, aszat vagy épp hölgymál is. Méghozzá Rezes!
Erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii)
Az alábbi képen talán az Unterer Koderboden alm egy kis vityillója látható a Hochtor déli előterében.
Alhavasi legelő
Minden kis virágot lefotóztam, hogy aztán itthon beazonosítsam, ilyen volt ez a bókoló gyömbérgyökér is. Fogalmam sem volt mi ez, de jól nézett ki és nem volt ismerős. A facebook-os növényhatározós csoport segítségét innen is köszönöm.
Bókoló gyömbérgyökér (Geum rivulare)
A zergeboglárt már ismerősként köszöntöttem, előző nap az Almkogel-en is láttam bőven belőle.
Európai zergeboglár (Trollius europaeus)
Aztán az egyik tisztáson, aminek sarkában a többiek pont rám vártak feltűnt végre teljes valójában a Hochzinödl. Meg is jegyeztem, hogy előttünk a célunk. Nem tűnt túlságosan távolinak, de azért kellett még hozzá sétálni bőven.
Célunk a Hochzinödl
A gombos varjúkörmöt már tavaly a Zillertal-ban láttam, de jó volt újra megcsodálni az apró kis keszekusza szirmait. Nem nagy termetű, de lila színe miatt könnyen megtalálható növényke.
Gombos varjúköröm (Phyteuma orbiculare)
A szúnyoglábú bibircsvirág már annál nagyobb, ővele a Raxon sikerült először összefutnom. Hazánkban is megtalálható, de nekem még csak Ausztriában volt hozzá szerencsém.
Szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea)
Ezen a kis mocsaras részen is szétnéztem, de sajna hiába áztattam el magam, nem találtam semmi említésre méltót. Pedig még lefelé is belementem.
Mocsaras terület
Alpesi ösvény
A bérclapu nem egy különleges növény, de mellette sem tudtam csak úgy elmenni.
Havasi bérclapu (Adenostyles alliariae)
Stadlalm nevezetű helyen tehenek legelésztek 1500-1600 méter körüli magasságban. Csendben, nyugodtan elsétáltam mellettük, szinte észre sem vették jelenlétemet.
Hochzinödl
Tehenek és a Hochtor
Természetesen ez a legelő is telis-tele volt virágokkal, de itt már csak azokat fotóztam amik vagy nagyon szépek voltak vagy még nem láttam ilyet előtte. Ilyen volt ez az apró kis fehér virág a havasi habszegfű.
Havasi habszegfű (Silene alpestris)
Rövid séta után megérkeztem Gamsbrunnhoz, frissítőpont (kút) és elágazás is egyben. A társak már tovább álltak, ezért csak megtöltöttem a kulacsomat és már mentem is utánuk.
Gamsbrunn
Nyugatra a Sulzkar alm felé lehetett volna fordulni, de mi északra a mindössze 15 percre lévő Hesshüttéhez tartottunk.
Elágazás Sulzkar felé
Pár perc után a Hochtor és a Hoczinödl közötti nyeregben feltűnt a menedékház. Ahogy közeledtem egyre nagyobb lett a turista forgalom is.
Távolban a Planspitze és alatta a Hesshütte
Közben elhagytam a fenyveseket és a törpefenyves, sziklás régióban botorkáltam a házig. Az alsó képen jól látszik az éles határ ahol véget ér a dús zöld vegetáció! Felette már csak csenevész növények élnek meg.
Hochtor
De ha van egy kis táptalaj érdekes növényeket figyelhetünk meg. Ilyen például a nárciszképű szellőrózsa vagy lentebb valamelyik harangvirág. De enciánok és bibircsvirágok is voltak még ebben a magasságban.
Nárciszképű szellőrózsa (Anemone narcissifolia)
Közel a hütte!
 Dunkle Glockenblume (Campanula pulla)
Az 1699 méter magasan fekvő Hesshütte kedvelt célpont, illetve kiindulóhely a hegységben. A Hochtor és a Hochzinödl mellett a Planspitze is mászható innen, valamint az Enns folyó völgyéből a Wasserfallsteig nevű útvonalon is feljöhetünk ide.
Tanácskozás a Hesshütte előtt
A sziklák között apró kis kék virágok a havasi tárnicsok bújtak meg. Én tavaszinak néztem, de ilyenkor, július elején azok már nem virágoznak.
 Havasi tárnics (Gentiana nivalis)
Hesshütte
Az alábbi képet a hütte oldalán fotóztam, ennek ellentmondó információkat találtam a ház hivatalos weblapján www.hesshuette.at A magasság és az építés éve sem stimmel. 1687 méter itt és 1699 méter a honlap szerint. Az interneten két évvel korábban 1893-ban épült. De az is lehet, hogy akkor alapították és két évbe telt míg elkészült.
Hütte tábla
Nevét Heinrich Hess-ről a Gesause csoport felfedezőjéről kapta. Mai formáját 1996-ban nyerte el, 2004-ben a környezettudatosság szellemében biológiai szennyvíztisztítót is kapott a ház.
Szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea)
A srácok már a hütte teraszán söröztek mire ideértem. Én is ittam velük egyet, aztán gyors körbenéztem a ház körül. A Hochtor felé eső oldalt a ház mögött van a téli szállás, délre pedig a mellékhelyiség.
Indulok felfelé
Ebből a völgyből jön fel a Wasserfallsteig. Ez is érdekes lehet, de majd egy másik túra alkalmával.
Északi völgy
Sörözés közben egy fiatal lányokból álló csoport fejen állt és közben fotózkodott! :)
Fejen álló lányok
Még közel 500 méter szintkülönbség várt ránk és tudtam, hogy nekem még sok fényképet kell csinálnom, ezért elmutogattam a többieknek az irányt, majd előre indultam. A direkt úton másfél a panoráma úton két óra innen a Hochzinödl.
Két út visz a csúcsra
Az út elején folyamatosan lefelé tekintgettem, nagyon tetszett a ház és a Hochtor keleti oldalának kárfülkéje. Na meg néztem mikor indulnak utánam a többiek. Egy egész sorozatot össze lehetne vágni ezekből a képekből.
Hochtor és a Hesshütte
Hochtor
Itt már jönnek a fiúk és jól látszik milyen meredek is volt valójában ez a turistaút.
Srácok is kapaszkodnak felfelé
Persze azért a kövek között itt is vannak virágok, itt épp egy szép csokor havasi szegfű látható. 
Havasi szegfű (Dianthus alpinus)
A Hochtor mellett még a Planspitze is 2000 méter feletti csúcs, ez is egy szép kis túra lehet, a Hesshüttétől fel kell menni a gerincre és azon végig a 2117 méteres csúcsra. 
Törpefenyvesben
Ilyen és ehhez hasonló ösvényeken bandukoltunk fel a Hochzinödl-re. Az idő és a környezet is igazán pazar volt. 
Heaven street
A jelzéssel sem spóroltak a sógorok, bár az út jól követhető volt még ilyen sűrű festés nélkül is
Osztrák jelzések
Miluék előrementek, Rezivel kettesben zártuk a sort. A sok fotótéma miatt elég gyakran megálltunk, pontosabban én ki sem kapcsoltam a gépet. Gondoltam minek 1-2 perc után úgyis be kell kapcsolni. 
Alpesi ösvény
Havasi magcsákó (Dryas octopetala)
Hochtor a hegység és a nemzeti park legmagasabb pontja a maga 2369 méteres magasságával. Lenti képen bal oldalt látható, jobb szélen a Planspitze és köztük a három kis csúcs közül a legmagasabb a Rosskuppe. 
Hochtor-tól a Planspitze-ig
Még mindig nem értünk fel, de már egy kis gerincre felkapaszkodtam, ahonnan át lehetett látni a szemközti oldalra a Sulzkaralmhoz. A képen a Sulzkarsee apró kis, zöld színű tengerszem figyelhető meg a fenyvesek között.
Sulzkar tengerszem
Gerinc
Egy mászó már lefelé tartott, de nem a jelzett turistaúton, hanem a fentebb már említett gerincen. Térképek nem jeleznek arra utat, de biztos tud egy rövidítést lefelé, amit mi nem!
Hegymászó
Aztán végül öt óra séta után kettő órakor végre fent voltunk a Hochzinödl 2191 méteres csúcsán. A kiírt számok alapján négy és fél óra menetidőt tudtuk tartani, mert legalább fél órát pihentünk a Hesshütte teraszán.
Hochzinödl csúcsán
A csúcson fantasztikus körpanoráma fogadott. Az időjárás is tökéletes volt ehhez.
Északi panoráma
A hegycsúcsok azonosításában egy kissé már öregecske tábla segített. 
Hochzinödl panorámája
Leültünk a kereszt alá egy kissé szélvédett helyre és megebédeltünk. Nagy vihar lehetett a napokban, mert kidőlt a meteorológiai állomás is.
Kidőlt meteorológiai állomás
Ebéd után aztán szétnéztem a kövek közt és rengeteg apró kis tárnicsot találtam. 
Apró tárnics (Gentiana pumila)
Beírtuk magunkat a csúcskönyvbe, megcsináltuk a fotószünetes fotókat és fél óra után elindultunk lefelé a panoráma ösvény felé. 
Indulunk a panoráma ösvény felé
A Hochzinödl északkeleti oldala sokkal lankásabb mint a délnyugati ahonnan feljöttünk. Sziklás, füves ösvényeken bandukoltunk a Hesshüttétől pont ellenkező irányba.
Hochzinödl északi oldala
Az egyik magaslatról aztán jó 1400 méterrel alattunk feltűnt az Enns és mögötte a túlpart 2000 méter feletti magaslatai
Enns völgye
Itt is folyamatosan lemaradtam, a gépet ki sem tudtam kapcsolni folyamatosan jöttek a fotótémák. 
Arra kell mennem nekem is!
Hochzinödl lankás keleti fele
Nem csak előre hanem visszafelé is tekintgettem, jó nézett ki a Hochzinödl is, de a Hochtorral párban még jobban mutattak. 
Hochzinödl és a Hochtor
Grosser Buchstein, Kleiner Buchstein és a Tieflimauer magaslatai figyelhetőek meg az alsó képen balról, jobbra sorban az Enns folyó felett.
Gesause Nemzeti Parkban
Gass nevű pontnál fordul vissza az út Hesshütte felé, itt már közel 300 méterrel voltunk a Hochzinödl alatt, de még mindig közel 1200 méterrel az Enns felett!
Ákos és alatta 1200 méterrel az Enns
Szép lassan beértünk a törpefenyők közé, ahol megszaporodtak a virágok is. De most már tényleg csak azokat fotóztam amik újak voltak. 
Visszafelé a Hesshütte felé
Panoráma ösvény!
Már látszott a menedékház amikor egy nagy bokor rododendron keresztezte az utamat. Itt addig időztem, hogy utolért a mögöttem sétáló osztrák pár, félreálltam elengedtem őket majd folytattam a fotózást. 
Már közel a hütte!
Borzas havasszépe (Rhododendron hirsutum)
A srácok már a hütte teraszán pihenték ki a csúcs fáradalmait, csatlakoztam hozzájuk egy rövid időre, majd előre indultam mondván úgyis utolérnek. 
Ismét a Hesshütténél
Innen már ismert volt az út, felfelé három óra volt kiírva, lefelé csak kettő. Voltak területek, amiket kicsit tüzetesebben át akartam nézni. Ilyen volt ez a bibircsvirágos mező is. 
Bibircsvirágok sokasága
Sziklai habszegfű (Silene pusilla syn. heliosperma quadridentatum)
Ez a tábla sem tűnt fel idefelé jövet. 120 kilométeres körtúra során 8 alpesi menedékházat kell érinteni, eközben 8500 méter szintkülönbség vár a kirándulóra. A Gesause Hüttenrundwanderwegről hasznos infókat a  www.bergfex.at vagy a www.gesaeuse.at oldalakon találtok!
Hüttenrund wanderweg
Felfelé jövet zászpát sokat láttam és fotóztam is, de az a példány nagyon megtetszett és ha már lekaptam megmutatom nektek.
Fehér zászpa (Veratrum album)
Sok helyen megálltam, de azért jó tempóban haladtam lefelé, bíztam benne, hogy minél később érnek utol a társak. Így legalább még több időm lesz keresgélni.
Visszatekintés
Gombos varjúkörmöt már sokat láttam, de erdeit még csak most. Sokkal magasabbra nő és lilás szirmok helyett fehéreket növeszt, ezáltal könnyű őket megkülönböztetni. 
Erdei varjúköröm (Phyteuma spicatum)
Rezi virágját a Rezes hölgymált is lekaptam, de a Mecsekben is őshonos erdei borkóró is lencsevégre került. 
Rezes hölgymál (Hieracium aurantiacum)
Erdei borkóró (Thalictrum aquilegiifolium)
Ahogy haladtam lefelé folyamatosan magam mögé nézelődtem, de csaknem akartak jönni a többiek. 
Pihenőhely
Aztán erre a nagy vizes legelőre értem, ahol már felfelé is körbeszaglásztam, de most még alaposabban. Itt letértem az ösvényről és térdig érő fűben, néhol bokáig érő sárban keresgéltem mocsári nőszőfű után. Az ösvényen közben utolértek a többiek, majd le is hagytak. 
Erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii)
Nőszőfű sajnos nem lett, de rengeteg ujjaskosbor és zászpa között egy gyönyörű kétlevelű sarkvirág is horogra akadt. 
Fehér zászpa (Veratrum album) és lakója
Kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia)
Erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii)
Ezután azon voltam, hogy én érjem utol a srácokat, már majdnem sikerült, amikor ismét meg kellett állnom egy virág miatt.
Sziklagomba
Erdei ösvény
Az ösvény oldalában egy bimbós vörösbarna nőszőfüvet találtam, keresgéltem hátha van másik is, ami már kinyílt, de sajnos csak ez volt. Ennek is örültem azért, mert mind ezidáig még nem volt hozzá szerencsém.
Bimbós vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens)
Vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens)
Már egészen lent Johnsbach-nál jártunk, amikor a reggel ellenfényes vízeséshez értünk. Most sem voltak valami jók a fények, de ha már itt vagyunk gondoltam lekapom.
Wasserfall
Hat után pár perccel értünk le a falu határába, ismét látótávolságba kerültek a srácok, de megint nem sikerült beérnem őket.
Johnsbach körüli legelők
Reggel a villanypásztor mögött talált ismeretlen nőszőfüvet most végre le akartam rendesen fotózni, ezért leraktam hátizsákom és rákészültem nagyon. De hiába erőlködtem messze volt, ekkor a hasamhoz raktam a fotóstáskámat és azzal toltam el a villanypásztort, közben pedig a kezemet amennyire csak tudtam kinyújtottam. Ennek az lett a vége, hogy pár kép után lecsúszott a táskáról a villanypásztor és megcsípte a hasamat. De nem adtam fel újra próbálkoztam, míg végül sikerült pár használható képet készítenem a növényről. A facebook-os növényhatározós csoport rajnai nőszőfűnek ismerte fel. Jó erős vastag és magas szára volt, legalább 50-60 centiméter magas lehetett.
Rajnai nőszőfű (Epipactis rhodanensis) ?
Négykor indultam a Hesshüttétől és fél hétre értem le Johnsbach-ba. A két órát nem tudtam tartani, de kicsit kevesebb fotószünet mellett könnyedén le lehet érni két órán belül. 
Visszaérve Johnsbach-ba
Kilenc és fél órás túra végén a fiúk is jól elfáradva vártak az autónál, a hátralévő másfél órás autóút már senkinek nem hiányzott. De nem volt mit tenni vissza kellett mennünk Steyr-be. Köszi a türelmet és a túrát!
Útvonalunk a Gesause nemzeti Parkban
Turánk útvonala és track-je elérhető az www.alpenvereinaktiv.com weboldalon.

Szerda esti pécsi futás

$
0
0
  Ma este már a hétvégére hangolódva  csak egy laza kórházkört mentünk. Bár elég elszomorítóak az időjárás előrejelzések, így még az is megeshet, hogy eltoljuk a vasárnapra tervezett nagyobb lélegzetű futást. Abban maradtunk, hogy pénteken újra összeül a kupaktanács és eldöntjük mi legyen a pálya! 11 kilométer 1 óra 60 perc alatt, azaz pont hatos átlaggal mentünk. Végén a Szőlő utcán jöttem fel és annyira nem voltam fáradt, hogy jól megnyomtam a felfelét is. Nagyon mehetnékem van, remélem nem szól közbe az időjárás! 

Steyr-Damberg-Schwarzberg-Plattenberg-Pechgraben

$
0
0
  Harmadik nap reggelén sajnos búcsút kellett intenünk Steyr-nek, pedig még szívesen eltöltöttünk volna itt pár napot! Előző napi túráról itt olvashattok bővebben, az első napról pedig a bejegyzés elején található linkben. Az utolsó napot én privátban egy kis futással indítottam. A csapattal még este leegyeztettem, hogy hol és mikor fogunk találkozni, természetesen nem voltak ott, de erről majd később részletesebben is írok.Házigazdánktól már este elbúcsúztam, mert reggel negyed ötkor keltem és fél ötkor már úton voltam. Szombat hajnali futásom alkalmával már leírt útvonalon értem be a város központjába. Addig nem is volt gond!
Hajnali Steyr
Előző este tájékozódtam a térképen, hogy merre is kell mennem, a vasútállomásig nem is volt gond, ott aztán a MAN gyár mellett elszaladva, a beszédes nevű Damberggasse-n haladtam. De elnéztem a leágazást és tovább futottam az úton.
MAN gyár
A gyártól keletre egy kis kertvárosi részen kóvályogtam, míg meg nem láttam a Steyr végét jelző táblát! A távolban meg a Damberg is feltűnt. Irányba jó volt az út, hát nekiiramodtam.
Viszlát Steyr!
De hamar rájöttem, hogy az még sem olyan jó, ezért próbáltam kiegyenesíteni, de így meg kerítések, drótkerítések és villanypásztorok közé jutottam. Az egyiket átugrottam majd a újra aszfalt útra értem és folytattam tovább az emelkedést a Damberg felé.
Villanypásztorok, drótkerítések közt
Közben a Nap is feljött keleten, de még mindig nem találtam jelzéseket, amik megmutatták volna, hogy merre is kell menjek.
Jön fel a Nap!
Térképem a válltáskámban volt, de nem vettem elő. Ha jól néztem vissza akkor a 467-es turistaúton voltam ekkor, de Erdsegen-ben egy szál jelzés nem volt. Viszont a táj lenyűgözött! Nyugatra a látóhatáron egy cukorsüveg formájú hegy tetszett a legjobban. Ha valaki tudja mit láttam, annak előre is köszönöm a segítségét!
Lankás táj
St. Ulrich-ba beérve az első utcasarkon a Dambergwirt még zárva volt, de jelezte, hogy jó helyen járok!
Dambergwirt
Még mindig aszfaltúton futottam, de szép lassan emelkedtem fel a hegyen, mígnem az első útbaigazító tábla meglett! Innen már sima liba volt a Damberg.
Az első tábla
Egy nagy parkolóhoz értem a Schoiber Gasthauséhoz, gondolom nap közben itt rengetegen vannak, de negyed hétkor még egy fia lélek sem volt.
Schoiber Gasthaus
Steyr-ben már ismert tábla fogadott, ott futóknak, itt túrázóknak szólt. A fogadó felett a hegyoldalban távolról láttam a Laurenz kápolnát, de nem tudtam megnézni, mert még hosszú út várt rám.
Kirándulós tábla
Innen már semmi gond nem volt a jelzéssel, jól lehetett követni. Az út viszont egyre meredekebb lett.
Fenyők közt
Forrás nem láttam sehol, viszont volt egy műanyag cső amiből folyt a víz.Egy palack innivaló volt nálam, ezért azt gyors megittam és újra töltöttem. Bíztam benne, hogy iható a víz!
Vízvételi lehetőség
Közel a Damberg
Sűrű fenyőerdőből egy tar vágott részre értem ki, ahonnan már nagyon közelinek tűnt a felettem magasodó kilátó.
Kilátás a Damberg alól
Keskeny és meredek ösvényen aztán sikerült fél hétre felérnem a Dambergre. Kicsit furcsa volt látni, hogy a megszokott osztrák rend és precizitás is hiányzott. Valahogy úgy éreztem magam mintha egy otthoni kilátóban járnék. A fagerendák összefirkálva s az építményen is látszott, hogy nem a legmodernebb. De ez engem csöppet sem zavart.
Damberg
Itt már megsokasodtak a jelzések. A kilátó alatti sárga táblák négy irányba is mutattak. Például Steyr-be is!
Útbaigazító tábla a Damberg kilátónál
76 a kilátóból látható hegycsúcs, település távolsága és tengerszint feletti magassága olvasható az alábbi képen. Ez mind látható a Damberwarte-ből.
Dambergről látható hegyek listája!
1869-ben épült itt az első kilátó, a mai formáját 1972-ben nyerte el, tavaly kisebb renováláson esett át. A kilátó 36 méter magas, a lépcsőkön felfelé sétálva nagyjából 1/3-ad és 2/3-ad résznél van pad, ha valaki elfáradt volna, vagy tériszonyos lenne. Bár innen nem sokat látni, mert a környező fenyők betakarnak.
Első pillantás északra Steyr felé
A kilátó fém korlátján a látható csúcsok fel vannak tüntetve, ezek alapján próbáltam beazonosítani mit is látunk a képeken, több-kevesebb sikerrel!
Kalkalpen vonulatai
Déli panoráma
Plattenberg szélerőművei és mögötte valamelyik csúcs az Almkogel
Kitekintés Gesause NP felé
Szerencsés voltam, mert ugyan voltak felhők az égen, de elég messzire el lehetett látni. Pontosan nem tudom a feni képen melyik a Hochzinödl, de elméletileg rajta kell, hogy legyen. Légvonalban 50 kilométerre van innen.
Steyr a kilátóból
Természetesen itt is voltak, padok és meglepetésemre csúcskönyv is. Bár amikor kivettem megint csalódnom kellett kicsit. Össze vissza volt firkálva, be volt telve. Ausztriában a hegyek közt nem ez a megszokott. Bár ide mindenki fel tud  jönni, az is aki nem ide való! :( Magasabb részek már megválogatják az embereket!
Padok a kilátó tetején
Lábunk alatt Steyr
Gesause és a Kalkalpen
Talán a Hochtor és balra mellette a Hochzinödl
Plattenberg
Hochschwab?
Steyr központ
Kicsit sok lett a kép, de nem tudtam melyiket hagyjam ki. 20 percet voltam a kilátóban, gyorsan elszaladt az idő. Miután lejöttem még egyszer átfutottam a táblákat, majd elindultam a Schwarzberg felé.
Dambergwarte történelem
Vissza-vissza tekintgettem és persze fényképezgettem is párat. Jól látszik a képen, hogy mekkora is valójában a Dambergwarte.
Dambergwarte
Tábla szerint egy óra ide a Schwarzberg, majd újabb egy óra a Plattenberg ahonnan már közel a cél. Pont két órám volt még, hogy odaérjek a megbeszélt helyre. Sok jelzést itt nem felfestették a fára, hanem felszögelték és mellé még patkó is került!
Szerencsés jelzés
A földön egy érdekes lepke pihent, ha jól azonosítottam be akkor fémes medvelepke volt. 
Fémes medvelepke (Callimorpha dominula)
Folyamatosan ereszkedtem lefele, néhol keresgéltem a jelzést, de ha néha nehezen is de mindig meg lett a helyes irány.
Lefelé a fenyők közt
Kis emelkedő a Brascherberg oldalában, majd ismét lefelé kocogtam, egy tisztáson az első emberrel is összefutottam. Egy bringás tekert felfelé a Schwarzbergre, ahová én is tartottam.
Schwarzberg alatt
Merre is tovább?
Jobbra és balra is lehet menni, mindkét felől megközelíthető a csúcs. Vagy akár meg is kerülhető! Én jobbra, nyugatra tartva indultam, a kerékpáros pont ellenkezőleg.
Schwarzberg runde
Schwarzberg oldalában
Hamarosan egy elágazáshoz értem ahonnan a Rudolf Zeillinger weg-en felfutottam a Schwarzberg-re.
Rudolf Zeillinger weg táblája
Rengetegben
A bringás már fent volt, de mellette még egy idősebb házaspár is megelőzött. Nagy füves legelő a csúcs, egy kereszttel és paddal, asztallal. A csúcskönyvbe pont beírt a hölgy, ezért az most kimaradt, majd pár kép után már búcsút is intettem a Schwarzberg-nek.
Schwarzberg-en
Schwarzberg-ről a Dambergwarte
Fél óra alatt átértem a Damberg-ről, azaz pont fele annyi idő kellett mintha gyalogoltam volna. Nyugatról jöttem és délre távoztam. Egy kis házikó volt a hegy oldalában, lehet az idős házaspár itt lakhat?
Kis házikó a hegy oldalában
A ház után, ahogy beértem az erdőbe a jelzés eltűnt, de íz irányt sejtettem és gyorsan visszatértem a helyes ösvényre. 
Jobbra a Schwarzberg
Az E97-es széles turistaútba torkollt az ösvényen, ezután ezen futottam tovább. Ismét egy nagy tisztás következett, sarkában pedig táblák mutatták a helyes irányt. 
Magasles
Táblák rengetege
Erdei tisztás
Kisebb emelkedő jött a Willeiten bergre, a hegy északi oldalát erdő borította, majd mikor felértem a gerincre a déli oldalon nagy füves legelő fogadott.
4. Európai hosszútávú gyalogtúra útvonalán vagyok!
A négyes számú európai hosszútávú gyalogtúra jelzését kellett innen követnem. A túra Pireneusoktól egészen a Magyar tengerig azaz a Balatonig húzódik. A tábla szerint, de interneten rákeresve Portugália déli csücskétől indul és Görögországban, Kréta szigetén ér véget (10450 km). (Forrás: wikipedia)
Alpesi táj
4-es, 6-os és a 67-es turistaút
Kissé meleg volt a gerincen, árnyék meg sehol, de legalább jól tudtam haladni. Jelzés meg volt, nem kellett keresni, csak a táj miatt kellett folyton megállnom. 
Alpesi kavicsos út
Furcsa volt az út, mert két oldalt az autók által kijárt sávban le volt betonozva. Körülötte, meg közte viszont zöld fű volt, ilyet sem láttam még eddig. De gondolom meg van az oka, hogy így lebetonozták. 
Kerékpárral behajtani tilos!
Ja és kerékpárral nem lehet oda behajtani?! Természetesen itt is villanypásztorok mindenfelé, de itt szerencsére a turistautakat nem keresztezték. 
Jobbra tovább!
Utolsó nagyobb emelkedő várt rám a Plattenbergre, a szélerőművek már karnyújtásnyi távolságra voltak tőlem.  Az alsó képen látszik a nagy legelő amin pár perccel ezelőtt átfutottam. 
Plattenbergről visszatekintve
Virágot szinte semmi nem láttam, ezért raktam be ezt az enyves zsályát, mert ez az egy virágfotóm volt egész reggel. 
Enyves zsálya (Salvia glutinosa)
Plattenberg oldalában
A fenti képen látható fenyőerdő sáv után a lenti kép látványa fogadott. A völgy aljában Laussa, két nappal korábban már jártunk arra. Bár csak autóval. 
Laussa a Plattenbergről
Erre a magaslesre jó lett volna felmenni, de itt már negyed kilenc volt és nem akartam lekésni a találkát. 
Magasles
Itt már kisebb nagyobb családi házak, birtokok közé értem, az egyik előtt egy fán ez a kis törpe volt és talán látszik a kép sarkában, hogy két láda sör volt behűtve egy nagy műanyag kukában. Vízzel fel volt engedve a kuka és abban volt a sok-sok sör. Itt már elég szomjas voltam, kicsit el is csábultam, de aztán inkább tovább szaladtam. Jobb a békesség alapon. 
Erdei törpe
A Plattenberg-re nem mentem fel, nyugatról kerültem, sajnos pont végig szembe sütött a Nap, ezért a turbinákról nem sikerült valami jó képeket csinálnom, de azért így is látszanak a monumentális méreteik. 
Plattenberg
Szélerőművek
Egy aszfaltozott út vezetett fel a tetőre, de azt most kihagytam, mint ahogy ezt a fára épitett kilátót is. Ki volt oda rakva a létra is, de inkább csak lentről fotóztam le. 
Kilátó
Egy biotejgazdaság után már lent is voltam annál a kereszteződésnél, amit megbeszéltem a fúkkal. Háromnegyed kilencre ideértem, úgy beszéltem meg velük, hogy ha nincsenek még itt akkor elindulok Grossraming felé, úgyis onnan jönnek ide és akkor útközben felvesznek.
Találkozási pont
Innentől már aszfalton futottam, 23,5 km-nél jártam négy és negyed óra alatt értem ide 1300 méter szintemelkedéssel a lábamban. Már nem hiányzott a futás, de gondoltam spórolunk a benzinnel ha lentebb megyek.
Családfa?
Beértem a Pechgraben folyó völgyében, ami levezett az ugyanilyen nevű településbe. Út menti elszórt házak közt vasárnap reggel sokan megcsodáltak! Én meg az ő házaikat és nem tudom milyen faoszlopaikat, amikre gondolom a családtagok nevei voltak felfestve.
Alpesi  ház
Nagyon megörültem amikor meg láttam ezt a csapot, de nagyon el is szomorodtam mikor közel értem hozzá. Sajnos nem ivóvíz tábla volt rajta. Nagyon szomjas voltam, de nem kockáztattam. 
Kein trinkwasser!
Szép kis kápolnája volt a településnek, az egyik házból talán pont ide igyekezet egy idős házaspár népviseletbe öltözve. 
Sengsenschmiedkapelle Hl. Barba, Pechgraben
Tűzoltóság Pechgraben
A sűrűbben lakot rész után még mindig sehol sem voltak a srácok, pedig ekkor már negyed tíz volt. hamarosan csörög a telefonom és kiderült, hogy ők egészen lent Grossraming-nál vártak a körforgalomnál. 
Bányászati tanösvény Pechgraben határában
Ekkor felvilágosítottam őket merre jöjjenek és tíz perc múlva a falu határában lévő bányászati tanösvénynél a parkolóban sikerült találkoznunk. Hárman három féleképpen értelmezték a tegnap esti szavaimat, de végül szerencsémre megtaláltak.
Eddig futottam!
Háromszáz méter híján harminc kilométer lett a futás öt óra alatt. Nem mondom elfáradtam a végére. A patak jéghideg vizében megmosdottam, átöltöztem és indultunk is a Hochkar-hoz. Hamarosan erről is olvashattok!

Esős, ködös vasárnapi futás

$
0
0
  Sajnos az időjárás közbeszólt és el kellett halasztanunk a Vérkört. Helyette a Gáborral mentünk egyet a Mecsekben. Itt sem volt jó az idő, de annyira rá voltunk hangolódva futásra, hogy muszáj volt egyet futnunk. A héten csak szerdán voltam, úgyhogy rám is fért. Nyolcra beszéltük meg a találkozót a Tettyén, egész délelőttünk szabad volt, akartunk menni egy hosszabbat, de reggel megbeszéltük, hogy nem akarunk sarat dagasztani, ezért inkább felfelé megyünk és nem a völgyek (Melegmány, Nagy-mély-völgy) felé. Misina, Tubes és ha belefér a Jakab-hegy. nyolc után pár perccel meg is érkezett Gábor és már indultunk is fel a sárga sávon a Mecsekre. Éjszaka sokat eset, de reggelre kicsit alábbhagyott. Ahogy fentebb értünk köd volt, de eső még alig. később azt is kaptunk bőven. A fényképezőgépet először a Misinánál vettem ki a táskámból.
"Tv-torony"
Misina-futás
A Tv-torony alatt voltunk, de az nem látszott! A Kis-Tubesi kilátónál hasonló volt a helyzet, majd a Tubesen is. Oda fel sem mentem a toronyba. Ritka az ilyen!
Crestyle reklámfotó
Tubes
Lapishoz érve egy nagy turistacsoportba botlottunk. Szlovének vagy horvátok lehettek, nem a legszebb időpontot választották a Mecsek megismerésére! Remete-rét után a kék sávon indultunk fel a Vörös-hegyre, majd le a Patacsi-mezőre.
Kéktúra bélyegző a Patacsi-mezőn
Itt már néhol akkora volt a sár a turistaúton, hogy csak arról letérve tudtuk száraz lábbal megúszni. Bár ez sem igaz, mert ekkor már nem igazán volt száraz része a ruházatomnak.
Ködös erdő
Elárasztott turistaút
A ködös, párás erdő sok fotótémát adott, de mivel nem egyedül voltam csak ritkán engedtem a csábításnak. A piros sávon ereszkedtünk le az Éger-völgybe. Itt két futóval találkoztunk, úgy látszik nem csak mi vagyunk ilyen elvetemültek, hogy ilyen időben az erdőt választjuk vasárnap délelőtti kikapcsolódásnak.
Éger-völgy
Gábornak mondtam, hogy a Mohosi-kis-kút körül szeretnék kicsit körülnézni, fényképezni. Gombákban nem igazán utazom, de a légyölő galóca az kivétel. Két éve minden októberben eljövök erre, nagyon megkedveltem ezt a különleges kis gombát. Persze nem mellékes a környezet sem. A zöld mohatakaróval igazán hangulatos képeket lehet készíteni. Sétálni rajta, na meg ráhasalni egy-egy fénykép kedvéért az sem utolsó dolog!
Légyölő galóca (Amanita muscaria)

Légyölő galóca (Amanita muscaria)

Apró kis gomba a mohaszőnyegen
Kevés volt még a gomba, szerintem a mostani esőzés és a lehűlés után már sokkal több lesz megfigyelhető. Annyira belemerültem a keresgélésbe, hogy a végén Gábor szőrén-szálán eltűnt!
Bushcraft táborhely vagy favágók szobra?
Telefonáltam is neki, hogy merre van! Mint kiderült felment a forráshoz, mondván oda indultunk! Visszafutottunk a zöld sávon Éger-völgybe, majd rövid szakaszon a kék keresztet követve tértünk vissza a piros sávra. Ezt a jelzés követve Szentkút és a Rózsa-forrás érintésével értünk vissza Remete-rétre. Közben pár bokor lónyelvű csodabogyót is láttunk.
Lónyelvű csodabogyó (Ruscus hipoglossum)
Őszi táj
Remete-réten
Innen a Mandulás felé vettük az irányt, jó tempóban körülbelül 12 perc alatt a játszótéren találtuk magunkat. Kis frissítés (szerencsére még nem téliesítették a csapot) után a Kikelet, Szőlő utca útvonalon már lent is voltunk a városban. 26,26 kilométert mért a telefon, ennél kicsit több volt, mert csak a Magaslatin indult el a mérés, de még akkor is 27 km alatt volt. 3 óra 14 perc a mozgási idő és kb 4 óra volt a teljes idő. 

Misina-Tubes futás

$
0
0
  Ma reggel elvittem Mildát az iskolába, majd lesétáltam a Széchenyi-térre. A Hunyadi-szobornál beizzítottam a telefont és elindultam fel a Tv-toronyhoz. Pontban nyolc volt amikor nekivágtam. 
Széchenyi-téren
A Hunyadi utcán végig futottam a Mecsek-kapuig, majd ott bementem az erdőbe és a Roboz Imre pihenőig a Kardos úton, majd onnan a toronyig a Bánffay Simon úton haladtam. Végig a sárga háromszög jelzést követtem. 27 perc 59 másodpercet mutatott a stopperem mikor a Tv-torony bejáratánál ránéztem. Nem egy nagy táv lentről a városból, mert csak 3,79 km, de ezalatt végig felfelé kell futni és 380 méter szintet kell megtenni. 
Tv-torony alatt
Itt még nem volt elég és átfutottam a kis-Tubesre, majd a Tubesre. Vasárnapinál jobb volt a kilátás, de nem sokat gyönyörködtem a tájban, mert tízre kellett mennem dolgozni. 41 percnél voltam a Tubesen és 1 óra 17 percre értem le a városba. A Lapis, majd a Bányász út, Mandulás érintésével. Összesen nem egész 11 kilométer lett a mai futás. 
Mecsek Egyesület koszorúja
150 éve született Rauch János tiszteletére a János kilátóban egy koszorút helyezett el a Mecsek Egyesület. Az idén elhunyt Biczó László, a kilátó tervezőjének tiszteletére pedig emléktábla lett kihelyezve a kilátó falán.
Biczó László emléktábla a Tubesen

Éjszakai bolyongás Pécsett

$
0
0
  Ma este sem volt egyszerű, szakadó esőben indultunk, majd futás közben elállt, de most mikor ezeket a sorokat írom, megint úgy esik mintha dézsából öntenék. Fél kilenckor találkoztunk a Könyök utcában, én már negyed után egy perccel elindultam az Ilonából, de nem akartam hogy elázzon a telefon, ezért gyors beindítottam, beraktam egy zacsiba aztán a zsebembe. Csak a végén vettem észre, hogy csak a Kálvária utcától mérte, pedig ha fentről méri akkor pont meg lett volna ma este is a félmaraton! Na mindegy!
Éjszaka futás Pécsett
Mentünk egy szokásos kórházkört, majd hogy a Gábornak meglegyen a 100 km hat nap alatt, ezért még egy 5-ös kört tettünk rá. Majdnem pont sikerült eltalálnunk a távot, csak egy 500 méteres tömbfutást kellett még eszközölnünk a végén. Egyeztettünk Vérkörrel kapcsolatban, de még mindig nincs fix időpont, bár  most vasárnap az volt, de elmosta az eső! Rövid beszélgetés és egy kis pálinka után elbúcsúztunk.Ekkor már éreztem, hogy nekem meglehet a 20 km, ezért nem egyenesen a Tettye felé mentem haza, hanem a Wass Albert utca, Felsőhavi utca felé. Jó lett volna két órán belül hazaérnem, de másfél perccel túlcsúsztam rajta. 
Viewing all 652 articles
Browse latest View live