Quantcast
Channel: Onedoor
Viewing all 652 articles
Browse latest View live

Égervölgyi kör

$
0
0
  Majd egy hét nyaralás után már nagyon hiányzott a Mecsek. Bár már Péntek éjjel hazaértünk, de a hétvégén még nem tudtam futni, így nem vártam meg a keddet, már hétfőn felmentem a Mecsekre. Félig aszfaltos, félig terepes útvonalat néztem ki magamnak. Fél ötkor akartam kelni, de nem tudtam ki bújni az ágyból! Visszaaludtam és fél hatkor pattant csak ki a szemem. Ekkor már sietnem kellett, hogy még időben haza is érjek! A Mecsek-kapu felé felmentem a a sárga háromszögön a Roboz Imre pihenőig és onnan a poros sávon a Mandulást vettem célba.
Mandulásban
A Biokom emberei épp a hetekben szórják le apró kaviccsal az erdei tornapályát! Egy része már kész van de még sok van vissza. A fehér kavicsok rikítanak az erdőben, de nem sok haszna van, talán csak hogy a koca turisták bakancsai nem lesznek sarasak! Egy helyen fa dőlt az útra, remélem azt is elviszik onnan a munkások mihamarabb. Nagy a szárazság, így virágok terén most semmi újdonságot nem találtam. A pirítógyökér bogyói zöldről pirosra váltottak, a leveleik pedig teljesen elszáradtak a forróságban.
Fura jelzések az ösvényen
Mandulás végétől Remete-rétig már nem volt leszórva az ösvény, viszont rózsaszín spray-vel mindenféle jelülés volt! Majd kiderül mik lesznek ott! Remete-réttől a kék sáv turistajelzésen felkocogtam a Vörös-hegy-re és a Farda-keresztnél fordultam délre az Éger-völgy felé.
Dr. Horváth Adolf Olivér emlékkő
Dr. Horváth Adolf Olivér emlékkőnél megálltam egy pillanatra, majd egy darabig a zöld háromszögön, aztán jelzetlen erdei úton értem le a piros sáv jelzéshez.
Japán turistajelzés
Japán zászlós jelzés vitt a Gégen-kúthoz, itt frissítettem, megtöltöttem palackomat és indultam lefelé a völgybe.
Kőbabák az Éger-völgyben
Déli és az északi oldal
Éger-völgy
A vízesések meg-meg állítottak, ezért lassan értem le Teca mama kisvendéglőjéhez. 
Teca mama kisvendéglője
Innen aszfalton a Fülemüle utcán, Magyarürögi úton jutottam le az Uránvárosi buszfordulóhoz. Pontosabban addig nem is futottam, mert a Tiborc utcába fordulva mentem végig, így elkerültem azt és a Szigeti út autóinak zaja sem zavart. Kürt utcán fel és aztán végig az Ifjúság útja, Alkotmány utca, Kodály Zoltán utca és végül az Aradi vértanúk útján értem el az Alagúthoz. Innen a Hunyadin, majd a Péter utcán felkapaszkodva értem haza az Ilona utcába. Két és fél óra volt a teljes 18 kilométeres kör.

Norden nőszőfű

$
0
0
  Kedd reggel ismét futni mentem, ezúttal a Kelet-Mecsekbe. Zengőn is voltam, Püspökszentlászlón is, de a legjobban egy újabb orchidea fajnak a Norden nőszőfűnek örültem. Két helyen is nagyobb egyedszámban találtam, kár hogy kevés fény volt és hogy kissé hamar mentem! Sok volt még a bimbós! Két órám volt kora reggel, ezért jó lenne még a napokban visszamenni! De nem tudom, hogy lesz-e rá módom és lehetőségem, ezért gondoltam már most megosztom.
Norden nőszőfű (Epipactis nordeniorum)
Norden nőszőfű (Epipactis nordeniorum)

Futás a gáton Tiszakécske és Tőserdő között

$
0
0
  Bő másfél hónappal ezelőtti egyik vasárnapi 30 kilométeres futásom, rövid képes összefoglalójára most volt egy kis időm, hát gyors összecsaptam. Tiszakécskén voltunk a hétvégén és már jó ideje szemeztem a dologgal, hogy átfussak Tőserdőbe a gáton, de eddig mindig letettem róla. Pedig korábban már a buszmenetrendet is kinéztem, amivel vissza tudnék jönni. De most végre eljött az idő, buszra most nem volt szükségem, mert lebeszéltem a nővéremmel, hogy majd hívom és átjön értem. Korán keltem, hogy még a nagy meleg előtt átérjek Tősbe, mert a gáton nem sok árnyék van. Bulizó fiatalok jöttek velem szembe, hajnalban botorkáltak fel a szabad strandi büfésorról. Kikerültem őket és az első megállóm a nemrégiben átadott erdei kilátóhoz vezetett. 
Tiszakécskei erdei kilátó
Nem tudom, miért pont ide rakták, de biztos tudja az aki tervezte? Igazán semmi sem látsik innen, ami érdekes lehetne! A fák felett az Ókécskei Református templom és a gombaházak tetejein kívül semmi. 
Gombaházak teteje és az Ókécskei Református templom
Másik irányba meg szántóföldek és a Tisza kanyarulatának erdősége! Talán jobb lett volna a Holt-Tisza partján valahol, ahonnan rá lehet látni a holtágra, akár madármegfigyelőként is használható lett volna?! Na mindegy itt van és örülni kell neki, hogy immár két kiáltója van a városnak!
Kilátószinten
A faszerkezetes kilátóban egy két tábla mutatja be a környék fásszárú vegetációját. Az egyiket már most leszedték a vandálok. :( 
Új tiszakécskei kilátó
Nem időztem sokáig, mert futnom kellett tovább. Pár nappal korábbi kerékpáros túrám óta lekaszálták szinte végig a gáton a füvet. A bálák jól néztek ki a kanyargó gáton és oldalában. 
Bála a gáton
A selyemkóró vagy mifelénk csak vaddohánynak nevezett növény virága közelről nézve igen tetszetős. Kár hogy invazív faj, de legalább a méhészek szeretik. Állítólag olyan helyeken nő, ahol más növény már nem tud megélni, de tömeges és nagyon terjed!
Selyemkóró (Asclepias syriaca)
Pár napja itt az inokai révnél próbálkoztam kérészekkel, most már le sem néztem a Tiszára, csak futottam tovább. A kerekdombi termálvíz itt folyik bele a folyóba és melegíti fel annak vízét.
Kaszált gátoldal az inokai révnél
Jobbra kitekintve innen látszik Tiszakécske mindkét templomtornya. Az Újkécskei Római Katolikus templomtól egészen az Ókécskei Református templomig bezárólag látható a település. Nagy ívben kanyarodik itt a Tisza, megkerülve az egész várost. 
Újkécskétől Ókécskéig
Volt egy rövid rész, ahol az ártér egészen összeszűkül. Itt jól látszik ahogy a kanyarulat külső ívét folyamatosan bontja, rombolja a folyó, a belső ívén, pedig lerakja a hordalékát és homokos partszakaszokat épít. 
Épülő és pusztuló partszakasz a Tiszán
Egy-két horgász már megelőzött, fának támasztott motorkerékpárok jelezték őket. csendben voltak, így látni nem láttam a pecásokat. Jó tempóban futottam el a foktoroki szivattyútelep mellett, csak egy kép erejéig lassítottam le.
Foktoroki szivattyútelep
Aztán később már megálltam, amikor a távolban őzikék ugráltak a kukoricásban. Megláttak megijedtek és csak úgy szökdeltek a másfél méternél is magasabb növények között. Jó távolra menekültek tőlem és ott felkapaszkodtak a gátra, majd azon átkelve be szaladtak az ártéri erdő sűrűjébe. Néha-néha megálltak és félve hátranéztek, hogy látnak-e még? 
Őz (Capreolus capreolus)
Kicsit odébb két mezei nyúl halgatozott nagy füleivel és kémlelt szemeivel, ha megmoccantam egyből kiszúrták és odébb ugráltak. Igazán közel nem sikerült mennem, mert bár arra kellett mennem amerre voltak, de egy idő után bebújtak a kukorica táblába.
Mezei nyúl (Lepus europaeus)
Hogy ne csak emlősökről írjak pár madarat is láttam, az egyik talán tövisszúró gébics volt, a másik ami a lenti képen szárnyal pedig egy nagyobb testű ragadozómadár, de beazonosítani nem tudtam. 
Ragadozó madár a búza tábla felett kémlel
Már közel voltam a tiszaugi hídhoz, ahol a gátra merőlegesen egy töltésen vasúti síneket figyeltem meg. Érdekes volt, mert a gát túloldalán nem volt folytatása, pár száz méterrel délebbre megy itt egy vasúti vonal, de ez csak valami vakvágány lehetett, amit már jó régóta nem használhatnak, mert nagy fák nőttek a nyomvonal mentén! 
Egykori vasút végállomása
A gátőrházat elhagyva lementem ismét a Tisza-partra, hogy onnan nézzek rá az ugi Tisza-hídra. Emlékszem gyerekkoromban még pontonhídon mentünk itt át, amikor építették ezt a átkelőt. 
Tiszaugi híd
A híd alatt átmentem és már feltűnt a lakiteleki Holt-Tisza., de csak egy pillanatig láttam aztán sűrű, árnyas erdőben folytattam a futást.
Holtág
Az erdőben nyoma sem volt a szárazságnak, néhol teljes keresztmetszetében saras volt az út. Itt már lassult a tempóm, ilyen helyeken nehéz volt az átjutás!
Sárban-futás
Több helyen lementem a holtág partjára, mindig sok madarat, kecskebékát és mocsári teknőst szoktam erre látni. A lenti képnél még nem láttam, de később volt hozzájuk szerencsém.
Csendélet
Horgászok viszont nagyon sokan voltak, leginkább a parton ülve pecáztak, de olyan is volt aki ladikban ülve várta a kapást. Jó lehet ilyen szép környezetben, nyugalomban tölteni a vasárnap reggelt. 
Csuka horgász
Egy kis tisztáson ismét lementem a partra és tőlem pár méterre meg is pillantottam egy bakcsót. Szürke gém mellett ez a madár, amit legtöbbször látok itt Tőserdőben. Egy fáról kémlelte a vizet, na meg persze engem is. nem sokáig hagyta magát fényképezni, egy-két kép után távolabb repült. 
Bakcsó (Nycticorax nycticorax)
A lenti madármegfigyelő toronyba sajnos nem lehet felmenni, meg is értem a NP-t, ha csak úgy bárki felmehetne nem sokáig nézne így ki. Ahogy látom a holtág és a szemközti rét is jól belátható a magaslesről. 
Madármegfigyelő
Közönséges gyújtoványfüveken apró kis szitakötő pihent meg, azt gondoltam ha közel megyek rögtön elszáll, de szerencsémre nem így lett. percekig fotóztam jobbról is balról is. Végül én untam meg és odébb álltam. 
Szitakötő
Tőserdőbe érve a hídról több vízinövényt figyeltem meg, a vízitök tömeges volt, de pár tündérrózsát is láttam. 
Sárga vízitök (Nuphar lutea)
Fehér tündérrózsa vagy fehér tavirózsa (Nymphaea alba)
Itt már nagy volt a tömeg, rengeteg horgász mellett valami rendezvény kezdődött éppen, ahol gyülekeztek az emberek. Nem is maradtam itt sokáig, fél kilenc volt, maradt még egy kis időm, ezért futottam még egy kört a Kontyvirág tanösvényen.
Tőserdei parkoló
Hűs, árnyas erdőben az út elején a zöld sáv jelzést is követtem, majd az tovább ment egyenesen Tiszaalpárnak, én meg jobbra fordultam a tanösvényt követve.
Kontyvirág tanösvény, Tőserdő
Tőserdei vadászkastély volt a következő megállóm. Most is rácsodálkoztam a kastély melletti KISZ-es kútra. A kút mellől pedig a kerítés túloldalán álló épület is jól fotózható.
Kút
Tőserdő kastély
A tisztástól kimentem a vasúti megállóhoz egy percre, majd felhívtam a nővéremet, hogy lassan indulhat értem. 
Tájékoztató tábla a tőserdei vasúti megállóban
Kontyvirág erdei iskola
A tanösvény mentén elfutottam a hasonló nevű Kontyvirág erdei iskola mellett, majd visszaértem Tőserdőbe. 
Kilátó, Tőserdő
Lakiteleki-Holt-Tisza
Felmentem még a kilátóba, aztán egy padra leülve vártam a fuvart. 31,5 kilométer lett a vége, 3 óra 18 perc alatt. 

Éjszakai futás Pécsett

$
0
0
  Múlt hét szerdán kimaradt az esti futás, így most már menni kellett. Tettye-téri játszózás miatt csak tízkor tudtunk nekivágni a szokásos körünknek. Tárva nyitva volt a Havas Boldogasszony templom ajtaja, Gábor invitálására bementünk, majd kezdetét vette a rögtönzött történelem óra! :) Bulcsú vezértől kezdve a Havas Boldogasszonyon át Orbán Viktorig mindent átbeszéltünk a közel 45 perces futáson. Nem is a futásra figyeltünk, csak úgy surrantunk az éjszakában. Az alagút feletti nem tervezett pihenő is belefért, hogy egy órán belül visszaérjünk az Ágoston térre. 11,45 kilométer lett végül, 1 óra 9 perc a mozgási idő! A teljes idő is 1 óra 20 perc volt.

Két óra a Mecsekben

$
0
0
  Nehezen ébredtem ma reggel, de aztán csak kikászálódtam az ágyból. Mikor nem megyek futni persze nem tudok aludni, most meg mikor szerettem volna még a telefon csörgésére is alig tudtam felkelni. Vittem magammal a fotómasinát, de ma inkább futni mentem. Szerettem volna egy hosszabbat menni, a héten már a negyedik futásom, de van mit behozni, így azért ébredés után már nem volt gond. 5:20-kor mentem ki az utcára és indultam el fel a hegyre. Tettyéig aszfalton, majd onnan terepre váltottam. Egy felhő nem volt az égen mégis olyan borús, szomorkás volt a ma reggel. A napfelkelte sem látszott?! Ha egyedül megyek könnyebben belesétálok a futásokba, de most végig bírtam a Dömörkapuig. Így az elején sokszor nem esik jól a színt, de most nem így volt. Egy palack magnéziumos vizet vittem magammal, de a kútnál egy pillanatra azért megálltam. Ívás után pedig a piros sávon fordultam Rábay-fa felé. Még a Kis-rét előtt a sípályáknál egy hatalmas bögöly vagy darázs megcsípte a lábam a kompressziós száron keresztül. Egyből odanyúltam de már el is szállt. Még mos fél nappal utána is érzem a helyét. Semmiből jött, futás közben rám szállt és szúrt! Nagyon kegyetlen volt! Utána vízzel hűtöttem, szerencsére nem dagadt be, de nem volt kellemes. A napokban mindenki a perseidákat fotózza, sok helyen olvasom, hogy mindenféle várostól és fényforrástól távolra kell menni. A Kis-rét pont a legjobb hely lenne erre! Kifeküdni egy plédre és figyelni az eget.
Kantavári romok
Kis-rét után jött egy rövid kaptató, majd hosszú lejő és már Kantavárnál is találtam magam. Felmentem a romokhoz, kicsit körbenéztem aztán a forrás következett, lehűtöttem a lábamat és ittam is pár kortyot. Jó nagy a dzsindzsa a várromok és a forrás között.
Kantavári-forrás
Innen 1 kilométer a Rábay-fa, azt gyorsan abszolváltam, majd a zöld kereszt jelzésű ösvényen visszafordultam a Lapis felé. Zöld kereszt után sárga kör, majd a sárga kereszt vitt ki a Lapis alatti műútra. Egész jól bírtam, ezért innen még megcéloztam a Tubest. Ha lassan is, de azt is kifutottam. Kilátóba felmentem, de a Villányi-hegység is alig látszott, ezért gyorsan tovább álltam a Kis-Tubesre.
Kis-Tubesi kilátó
Itt is egy perc és már szaladtam is a Misina-tetőre. Innen már végig a sárga sávon jöttem le. Dömörkapunál újra frissítettem, majd észrevettem egy új táblát az Irma út elején. Magyar zarándok út tábláját szerintem mostanában helyezhették ki.
Magyar Zarándokút táblája Dömörkapunál
A tábla tanulásaga szerint még 36 km innen Máriagyűd. Jó lenne arra is egyszer elfutni. Itt eltettem a fényképezőgépet és gyors hazafutottam. Körülbelül negyed óra múlva már otthon is voltam. Két óra 5 perc volt az egész kör 18,7 kilométeres kör.

4X a Tubesen

$
0
0
  Már tavaly is felvetődött a gondolat, hogy a Tubesre vezető turistautak mindegyikén felmegyek. Aztán valamiért elmaradt, de most a napokban újra eszembe jutott. Vasárnapra terveztem, de végül csak most kedden tudtam elmenni.
Útvonalam
Négykor csörgött a telefonom, nem mondom, hogy kiugrottam az ágyból, de kikecmeregtem. Erősen fújt a szél és csöpörgött az eső, ránéztem a radarképre és úgy tűnt nem lesz komoly folytatása, ezért felhúztam a rövidnadrágom, pólómat ... és elindultam. Kissé hűvös volt a hajnal, de pár száz méter futás után már nem zavart. Fél öt után pár perccel indultam, elfutottam a Tettye-térig, majd felkapcsoltam fejlámpámat és elindultam fel a sárga sáv jelzésen. Úgy terveztem, hogy az először a sárga sávon, délkelet felől támadom a Tubest. Sötétben, ködben szitáló esőben nem volt egyszerű, de meglepetésemre egész végig bírtam futva. Öt óra tíz percet mutatott a telefonom, mikor felértem. Otthontól 38 perc volt idáig.
Először a Tubesen
A kilátóba nem volt értelme fel menni, egy képet csináltam a szemközti honvédségi torony piros fényeiről, majd fordultam is vissza. A Misina alsó parkolójáig a sárga sávon, majd onnan a piros háromszög turistaúton ereszkedtem le a Mandulásba. Itt nyugatra fordultam és újra elkezdtem gyűjteni a szinteket. Az erdei tornapályáról a bányász-útra tértem, majd arról a már jóval meredekebb piros keresztre. A Rotary előtti részen olyan nagy volt a dzsumbuj, hogy alig találtam a jelzést. itt már mindenem vizes volt, de még mindig bírtam a futást, csak a tájékozódás miatt álltam meg pillanatokra. Hat óra kettő percre sikerült másodjára feljutnom a János-kilátó alá.
Másodszor a Tubesen
Most kb. ötven percre volt szükségem. Most már világos volt, de a köd még mindig mindent betakart. Ugyanezen az úton lefutottam a Mandulásba, majd onnan a Remete-rét következett. Vártam a Mecsekmaratonosokat szembe, de csak nem jöttek! Mint utólag kiderült toltak egy nagyon durva kört és mire ideértem már hetedhét határon túl jártak. Remete-réttől harmadjára is nekiindultam a hegynek. A zöld kereszt turistaúton már többször megfordult a fejemben, hogy nem bírom és belesétálok. De aztán mindig kitűztem magamnak rövid távú célokat, aztán  mikor valamelyik pontig elértem, akkor újabb és újabb távok jöttek és végül azon kaptam magam, hogy Lapison vagyok. Itt sem torpantam meg, hanem ha lassan is de a piros háromszögön felcammogtam harmadjára a Tubesre. Hat óra ötvennégy perc volt ekkor, ez a kör is körülbelül 50 percembe került.
Harmadszor a Tubesen
Egy kép nyugatról a fák közül, majd harmadszor is ugyanazon az úton elindultam lefelé, mint amin épp aktuálisan felértem. Ez volt a legrövidebb ereszkedésem, mert csak a Lapisig mentem. Az igazi akkor lett volna, ha innen még lemegyek a Remete-rétig, de már erőm sem és időm sem volt erre. Így aztán a Lapisnál gyorsan visszafordultam és a sárgán indultam utoljára fel a János-kilátóhoz. A negyedik, utolsó, legrövidebb emelkedőt már nem bírtam, kétszer is belesétáltam.
Negyedszer a Tubesen
De így is 11 perc alatt megfordultam. azt terveztem, hogy negyedjére felmegyek a kilátóba, de még mindig tartotta magát az idő, így most inkább elindultam lefelé a városba. a Kis-tubesi kilátóban álltam meg a leghosszabb ideig fényképezni.
Felhők jönnek, mennek!
Innen már látszott a város, az is ahogyan észak felől törnek át a felhők a Mecseken, valamint hogy a távolban a Villányi-hegység felett is sötét felhők gyülekeznek.
Déli panoráma
A Misinától a sárga háromszögön szaladtam le az Állatkertig, majd a Kardos-úti kulcsosházig. A Kikeletnél ittam pár kortyot aztán fél nyolckor értem le a házunk elé. Három óra alatt fordultam meg, a távot két programmal is mértem, természetesen mindegyik mást mutatott. Egyik szerint még 24 km sem volt, a másiknak meg 24,7 km lett. A www.gpsies.com-on megszerkesztve meg már 25,7 km. Szintben körülbelül 1000 méter lehetett, de ez sem egységes.

Ködös, kilátós futás

$
0
0
  Kimaradt a szerda este, augusztus 20.-án nem mentem, de pénteken már muszáj volt. Bár a korai kelés nem sikerült, de azért fél hatkor így is elindultam. Reggelente mindig kinézek az ablakon, hogy milyen az idő, most teljesen jónak tűnt, csak a Tv-torony fényei nem látszottak a sötétben. Gondoltam épp betakarja egy felhő.  De mikor már a Magaslati úton kocogtam a Tettye felé láttam, hogy ez bizony több egy kis felhőnél. A város is alig látszott alattam. Általában előre eltervezem, hogy merre megyek futni, de ha nem akkor szinte mindig "csak" felmegyek a Tubesre. Most is így történt. Dömörkapu, Misina felé mentem.
Ködben a Tv-torony
A tv-torony alatt állva akkora volt a köd, hogy a tőlem pár méterre lévő torony is alig látszott. A Kis-Tubesnél csak a fák, bokrok látszottak, de a városból semmi.
kis-Tubesi kilátó
41 perc alatt voltam fent a Tubesen, kedden négyszer is felfutottam, de egyszer sem mentem fel a kilátóba. Most viszont köd ide, köd oda felsétáltam. Hasonló panoráma fogadott mint pár napja lehetett, azaz az orromig is alig láttam el.
János-kilátóban
Itt találtam ki, hogy ha ilyen jók a látási viszonyok akkor nézzük meg mi a helyzet a Sós-hegyi kilátóban. Lassan itt az ősz, útközben sok helyen már sárga és barna levelek takarják az ösvényt.
Lassan itt az ősz
Sós-hegyre érve már csökkent a köd, a kilátóból pedig jól látszott, ahogy a magasabb hegyeket (Tubes, Jakab-hegy) még betakarják a felhők, de alul már tiszta a kép!
Sós-hegyi panoráma
Remete-rétig ereszkedtem, itt mint utólag kiderült a Vándortáborozók nyomában teljesítménytúra pontőreit láttam. De meg sem álltam itt, futottam vissza a város felé a piros sáv jelzést követve. Már múlt héten írtam a rózsaszín jelölésekről az erdőben. Most végre megtudtam mik is ezek.
Piros sávon Remete-rét és Mandulás között
Itt-ott kiszélesítik az utakat, lécekkel kitámasszák és apró kaviccsal felszórják! Kíváncsi leszek tavaszra mi marad belőle? De nem is értem mit akarnak? Pár év múlva le lesznek aszfaltozva az erdei ösvények és mozgólépcsők szállítják majd a turistákat az erdőben!? Gondolom azért kell szélesíteni a turistautakat, mert annyian járnak az erdőbe kirándulni, hogy nem férnek el azon egymás mellett! Vagy nem fér meg együtt a túrázó, futó és kerékpáros! Biztos külön sávokat akarnak kialakítani, de szerintem hamarosan éjszakai világítás is lesz a Mandulás tornapálya mentén! Na mindegy nem fokozom, majd meglátjuk a végét! Az állatkertnél még ma is dolgoztak, már nagyon várom elkészüljenek, de egyenlőre semmi jele nincs annak, hogy itt ősszel ki fog nyitni.
Mecseki kisvasút új könösben
Dömörkapunál viszont a kisvasút kocsijain már az új mesefigurák várják a lurkókat. Vuk, Pom Pom és a kis vakond kerültek fel a kisvasút oldalára. Flóra pihenő volt az utolsó kilátóm ma reggel. Itt már tiszta volt az ég, de a Zengőig még nem lehetett ellátni.
Kilátás a Flóra pihenőtől
Pár kép után a Vándorsport kulcsosház érintésével jutottam le a Tettye-térre. Kedden egy új táblára lettem figyelmes a tér Semiramis felőli sarkában, de sötétben nem álltam meg lefotózni és tanulmányozni. Most lett volna rá időm, de hála a vandáloknak már le is tépték azt.
Tettyei üres tábla
Nem tudom mikor lett kihelyezve, de pár hétnél nem régebben! Innen már csak pár perc és otthon voltam, Két óra 15 perc és 16 km, ennyi volt a mai futásom.

Sikonda körtúra

$
0
0
  A síkondai Ambient Hotel & Aromaspa és a pécsi Helian NaTour utazás iroda közös szervezésében minden hétvégén meghirdetésre kerül a címben említett túra. Mai nap rám került a sor, előzetesen 13 fő jelentkezett, így nem volt akadálya a mai kirándulásnak. Szerencsére a borús, esőre álló időjárás senkit nem tántorított el a részvételtől. 10-re volt kiírva a találkozó, már tíz perccel a start előtt a Hotel aulájában vártam a bátor és lelkes érdeklődőket. Mindenki időben megjelent, így 10 után pár perccel el is tudtunk indulni. Én bakancsban, kamásliban a többiek csak félcipőben voltak. Mikor a wellness szállót választották hétvégi pihenésnek, akkor nem túrára készültek. Kicsit tartottam is ettől. A napokban sok csapadék lehullott, valamint napközbenre is ígértek. Aztán szerencsénkre semmi sem lett belőle! 
Csapatkép
Kisgyermek és idősebb korúak is voltak a kirándulók között, de mindvégig hellyel-közzel együtt tudott mozogni a csapat. Kecskemétről, Budapestről, Tökölről és Budaörsről jött össze a csapat. Síkondáról először a Kőlyuki betérőhöz mentünk át a piros sáv jelzésen. Majd ugyanezen festést követve értünk be a Nagy-mély-völgybe. Előtte azért a horgásztó mellett szokás szerint a kerítésbe kapaszkodva tudtuk csak kikerülni a pocsolyákat. A mánfai Kőlyuk volt ez első megállónk, padoknál lepihentünk, a Cserkész-forrás hűs vízéből pedig még a szomjunkat is olthattuk. Természetesen azért a Kőlyuk bejáratát is megnéztük, a szűk kis szurdokban mindenki megjegyezte, milyen jó hűs levegő áramlik ki a barlangból! Jó tempóban haladtunk tovább még a patakon való átkelések sem lassítottak minket. A Petnyák-völgybe fordulva pillanatok alatt az Ágnes-vízesésnél találtuk magunkat. Két spániel megugatott itt minket, de csak baráti üdvözlés volt a gazdáik szerint.:) Pár kép a vízesésnél és már sétáltunk is a következő célpontunkhoz a Melegmányi-mésztufalépcsőkhöz. Itt kicsit többet időztünk, lepihentünk a padokra, megtöltöttük kulacsainkat a Melegemányi-forrás vízéből és lefotóztuk a vízeséseket. Ez volt túránk végpontja és a csoportkép után fordultunk is vissza Síkonda irányába. A piros kereszten felkapaszkodtunk a Jószerencsét vadászházhoz, majd leereszkedtünk a mánfai Árpádkori templomhoz. Pár perc pihenő és már mentünk is a 66-os út mellett, hogy visszaérjünk a Kőlyuki betérőhöz. Itt bezárult a kör, de még várt ránk 3 kilométer a hotelig. Innen már azért kicsit szétszóródott a társaság, de végül 4 és fél óra alatt teljesítette mindenki a 15 km-es túrát. 

Tv-torony körül

$
0
0
  Csak hat előtt tíz perccel sikerült elindulnom vasárnap reggel! Bíztam a péntekinél jobb panorámában, de aztán be kellett érnem a Tv-toronnyal, mert a Tenkes és a Szársomlyó is ködbe bujt. Néha-néha a tetejük kikukucskált, de csak pillanatokra. A Szőlő utca, Kikelet, Mandulás és a Misina érintésével értem fel a Kis-Tubesre.
Kis-Tubesről a Tv-torony
Itt találtam ki, hogy mi lenne, ha körbefutnám a Tv-tornyot és ahol csak tudom le is fotózom. Az első képek itt el és készültek, majd ezután a tubesi János-kilátó következett.

A panoráma itt sem volt túl jó, de a toronyig azért bőven el lehetett látni. 
Tubesről a Misina
A távolban sok helyen ködfátylak takarták a völgyeket! Komló után, talán Dombóvár felé pedig összefüggő felhősor takarta a kilátást.
Sárga keresztről a Torony
Lapis után a sárga kereszt felé fordultam, ennek az ösvénynek is van egy szakasza ahol előbújik a Misina tetejére épített adótorony.
Kis-rétről csak a teteje látszik
A Kis-rétnél a fák között és fölött látszik, majd kicsit odébb a sípálya közepéről tűnik fel a teteje. 
Sípályától is hasonló a kép
A Dömörkapu parkolójából is látszik, majd az Állatkertnél  és a Mandulás játszótérnél is megálltam egy rövid fotószünetre.
Dömörkapunál belógnak a vezetékek
Közelebbről a Dömörkaputól
Az épülő állatkert elől is látszik a Tv-torony
Mandulás játszótérről nézve
Miután leereszkedtem a városba még tettem egy kört, hogy meglegyen a 15 km. Természetesen a Havihegyi sétányon is megálltam, hogy lefotózzam Magyarország legmagasabb épületét.
Végül a Havihegyről
Vasárnap volt, de ma csak ennyire volt időm, sok programunk volt mára, menni kellett a Szamárfül fesztiválra, délután pedig családi grillparti volt terítéken. 

Steyr

$
0
0
  2010 óta minden évben összejövünk szegedi csoporttársaimmal legalább egy túra erejéig. Idén kényelmesre fogtuk a dolgot. Még év elején szólt Ákos, hogy tud szerezni szállást Steyr-ben. Kapva kaptunk az alkalmon és végül négyen indultunk útra Ausztriai portyánkra. Kissé nehezen lőttük be az időpontot és aztán mikor megszültük akkor is páran lemorzsolódtak, de a kemény magra mindig minden körülmények között lehet számítani! Pünkösd hétvége a bejáratott időpontunk, de most a Kinizsi 100 miatt az is csúszott és végül július 9.-én csütörtökön keltünk útra. Kecskeméten az M5-ös autópálya Mol benzinkútjának parkolójában ültem be a többiek mellé. Innen közel 500 km várt ránk, szerencsénkre autópályán. Ötkor indultunk, még Magyarországon két pihenő is belefért, így is 5 óra alatt kint voltunk a szállásunkon. Ausztriában néhol leszakadt az ég, de az előrejelzések szerint szép időt mondtak a hétvégére! Mi is ebben bíztunk! Már az autóban elkezdődött a töltögetés, aztán a szállásadónknál belecsaptunk az éjszakába. Az ismerkedési est jó két óráig vagy még tovább is tartott. Megbeszéltem a többiekkel, hogy amíg ők reggel összeszedik magukat én megyek egy kört a városban. Nem volt könnyű kissé másnaposan felkelni fél ötkor, de a vágy, hogy megismerkedjek Steyr-el erősebb volt és kihúzott az ágyból.  A Resthofstrasse.ból indultam az Enns folyó felé. Fél perc múlva már az erdőben találtam magam, délre fordulva egy gyalogosok, kerékpárosoknak kialakított erdei ösvényen indultam a belváros irányába. Volt egy kis rész ahonnan rálehetett látni az Enns-re és a városra. Az első felvételem itt készült.
Napfelkelte az Enns felett
Innen az Ufergasse-n és kerékpáros utakon értem el egy sportpálya komplexumhoz. Az első meglepetés itt ért. Ha jól értelmeztem a táblát 18 kijelölt futóútvonal van a városban. Különböző színekkel jelölik a nehézségüket és a városban ki is vannak jelölve! Ezek nem kerékpár vagy autós útvonalak, ezek csak a futóknak kialakított pályák, hol járdán, hol úton, hol az erdőben ... A kerékpárosoknak is külön meg van az ajánlott útvonalaik! Talán még megélem, hogy ilyenek lesznek kis hazánkban is! De lehet nagyon optimista vagyok!
Steyr futóútvonalai
Egy pirossal jelölt szakaszon futottam tovább a Rederbrücke-ig. Itt az autóút alatt a híd nyugati oldalában közlekedhetnek a bicajosok, gyalogosok és a futók is. Pont megvilágította a felkelő nap a szemben lévő Lamberg kastélyt, a Michaeler templomot és a Steyr folyó kis zuhatagát.
Kilátás a Rederbrücke-ről
A hídon átérve a körforgalomból a Haratzmüllerstrasse-ra fordultam, de csak egy darabig mentem azon és aztán lementem az Enns partjára. A homokos, sziklás partról is jól néztek ki a Kirchengasse tornyai és a temető felső kápolnája.
Enns folyó partján
A part melletti úton kocogtam tovább, mígnem a Bahnhofstrasse hídjához nem értem. Nem találtam nevét a hídnak. Beértem alá és ismét csak fényképezéshez támadt kedvem. Itt folyik össze a város névadó folyója a Steyr az Enns-el, hogy aztán egyesült erőkkel nyomuljanak tovább északra a Dunába.
Enns és a Steyr összefolyása
Az Enns jobb partján futottam tovább északra, meg-meg állva egy-két fotó erejéig. Például a helye evező egyesület épületénél vagy az általam érintett legdélebbi Steyr híd előtt. A Tomitzstrasse hídjánál egy panoráma terasz volt kialakítva, ahonnan pont rálátni a város legszebb épületére a Stadtpfarr templomra.
Az Enns túloldalán a Stadtpfarrkirche magasodik
A hídon megállva jól látszanak a délebbre tornyosuló Kalkalpen Nemzeti park magaslatai. Átkelve a túlsó partra a templom felé vettem az irányt.
Enns
A lenti képen látható 1572-ben épült Neutor kapun bejutva a Grünmarkt bevásárló utcán továbbhaladva a város főterére juthattam volna ki. De a kis téren inkább megálltam és megcsodáltam az 1600-as évek elején épült Innerberger Stadel épületét.
Neutor bejárata a Grünmarkt felé
Ma városi múzeumként üzemelő épületben alapították az Innerberger Hauptgewerkschaft tradicionális osztrák vasipari céget. Közel 40 000-es Felső-Ausztriai város ma is ipari nagyhatalom az országban. Több nagy cég is választotta telephelyéül a várost. Ilyen például a BMW, a MAN, az SKF vagy épp a Steyr Motors.
Innerberger Stadel, a Bürgerbrunnen a háttérben pedig a Stadtpfarrkirche tornyai
Az Innerberger Stadel-el szembeni árkádos átjárón át egy teraszra jutottam ki, ahonnan ismét ráláthattam az Enns-re. Lefotóztam az épület díszes homlokzatát, aztán indultam is tovább.
Díszes homlokzat
Sok kis lépcsős vagy a nélküli sikátora, szűk utcácskája van a városnak, az egyik a Pfarrstiege vagy korábbi nevén Schmiedstiege. Ez az Innerberger Stadel mellől indul és a Pfarrkirche oldalában lyukad ki.
Pfarrstiege
Az út eleje még széles és napfényes, de a teteje már szűkebb és teljesen fedett volt. Sötétben még a lépcsők is nehezítették az előrejutást. A Brucknerplatzra értem fel, ez a templom körüli park. Innen láttam legelőször a környék legmagasabb hegyét a Damberget és rajta a Dambergwarte kilátót.
Sikátor
Megkerültem az impozáns épületet majd a Schwechaterhof előtti körforgalomnál a Schlosspark felé fordultam.
Stadtpfarrkirche, Steyr
Rövid futás után egy mellékutca végében meg is pillantottam az egyik park körüli kastélyt, a Schloss Vogelsang díszes épületét. Közelebb futottam és a kapujától lefotóztam, majd aztán ugyanazon útvonalon gyorsan vissza is tértem az árnyas fák közé.
Schloss Vogelsang
A park déli sarkában volt egy kis kert, ha jól emlékszem Dani garten volt a neve. A Pécsi lakatosfalhoz hasonló szív alakú fém szobron több száz lakatka volt felhelyezve.
Szív formájú lakatosszobor a Dani gartenben
Josef Werndl emlékmű
A fenti Josef Werndl szobortól nem messze egy tábla mutatta a Stadtplatz-ot. El is indultam felé, de csak a Berggasse-ig jutottam. Innen a Mayrstiege sikátoron át juthattam volna le a főtérre, de egy andalgó éppen csókolózó szerelmespárt kellett volna ehhez megzavarnom, ezért inkább a Lamberg kastély felé futottam.
Berggasse
Berggasse szökőkutas szobra
Egy panoráma út kerüli meg a kastélyt, több jó kilátási pont közül a lentinél időztem talán a legtöbbet. Martina Brunner-től a Steyr folyó, a Zwischenbrücke és a szemközti Michaeler templom is jól megfigyelhető.
Kilátás a Panoramweg-ről
Nem kerültem meg a Schloss Lamberget, helyette inkább lementem a Steyr partjára és egy gyalogoshídon átkeltem a túlpartra.
Steyr folyó felett
Másik oldalon egy méretes Big Mama szobor fogadott. 1998-ban készült szobor rikító színeivel csak úgy vonzza a tekintetett.
Big Mama
Újabb szűk rész következett, autós forgalom elől elzárt terület volt ez is, majd hamarosan kiértem a Michaeler kirche előtti térre.
Wehrgrabengasse
Badgasse és a Kirchengasse találkozása
Átkeltem ismét a Steyr-en, most a Zwischenbrücke, hogy aztán célba vegyen a már jó ideje keresett Stadtplatz-ot. A nap egyre magasabbra emelkedett, egyre jobban megsütötte az épületeket. Nehéz is volt visszafognom magam, hogy ne álljak meg percenként fényképezni.
Zwischenbrückenről a Steyr és az Enns összefolyása
Berggasse és az Enge gasse sarka
Hét óra már elmúlt mikor itt voltam, egyre többen voltak az utcán, de még egyáltalán nem volt tömeg. A Stadtplatz-on valamiféle rendezvény volt, mert kordonokkal el volt zárva a tér Bummerlhaus előtti része.
Sparcassa épülete Steyr főterén
A 13. században gótikus stílusban épült Bummerlhaus talán Steyr leghíresebb épülete. A ház nevét, onnan kapta, hogy egykor fogadóként funkcionált és annak címere, ami a mai napig díszíti a homlokzatot egy arany oroszlán volt. De ez a szobor kissé hasonlít egy kuvaszra (Bummerl), ezért a helyi lakosság átnevezte az épületet.
Stadtplatz, a sárga ház mellett középen a Bummerlhaus
Pár képet csináltam az éledező térről, majd indultam vissza a szállásra, mert már gondoltam ébredeznek a többiek. Egy lépcsősoron lementem az Enns partjára és a Ennskai "rakparton"értem vissza a Bahnhofstrasse hídjához. 
Zwischenbrücke, Steyr
Itt átmentem az Enns túlpartjára, a hídon egy tábla figyelmeztet, hogy délre a Kalkalpen Nemzeti Park magaslatai figyelhetőek meg. A Haratzmüllerstrasse-n értem el a következő hidat. Itt ismét átkeltem, majd hamarosan a már korábban említett focipályánál találtam magam. Leesett az állam, amikor egy robotfűnyíró vágta a gyepet a pályán! Már itthon is elérhető, de még élőben nem láttam. 
Nationalpark blick
Innen a már ismertetett útvonalon futottam haza, csak egy kis kitérőt tettem a lentebb látható gyaloghídhoz. Ezen ugyan nem mentem át. Az idő sürgetett, pedig jó lett volna átnézni arra mi van!
 ú
Erdei ösvény
Gyalogos híd az Enns felett
Mikor visszaértem csöngettem, kopogtam, de senki sem nyitotta ki az ajtót! Az autó még a ház előtt állt, ezét gondoltam csak nem hagytak itt! A teraszon sem voltak, elnéztem a közeli Spar-hoz, hátha boltba mentek, de ott sem voltak. Az alábbi furcsa templomot ekkor fotóztam. 
Resthofkirche
Aztán mikor újra visszaértem, természetesen elsőre kinyitották az ajtót! Majdnem kilenc volt mire kikászálódott a társaság az ágyból! Gyors zuhany, öltözés aztán irány az Almkogel! De erről majd később írok!

Kedd hajnali fejlámpás futás

$
0
0
  Ma hajnalban ismét csatlakoztam a Mecsekmaratonoskhoz. Ötkor indultunk a Tettyéről, Andrással ketten a végén futottunk a sornak, Nedi, Barna és Gábor erősebb tempót diktálva elől mentek. De így is végig hat perc/km alatti tempóval szaladtunk. Pontosan nem tudom menni idő volt a teljes kör, de szerintem egy óra negyven perc alatt visszaértünk a Tettye étterem előtti parkolóhoz. Jót beszélgettünk, volt téma bőven (nyaralás, futás, foci ...), már vagy egy hónapja nem találkoztunk Andrással.

Pécsi éjszakai félmaraton

$
0
0
  Tegnap esti aszfaltos futáson Bázzal ketten jelentünk meg Gábor igazoltan hiányzott. Fél kilenckor találkoztunk a Könyök utcánál, a szokásos kórházkörünket futottuk. Augusztus eleje óta nem beszéltünk, így volt mit bepótolni. 20-a körüli túrájuk részletes beszámolója után én is eldicsekedtem a Kaiserbrunn-i futásaimmal (erről is írok, majd de le vagyok még maradva)! Jó tempós futással kb 50 perc alatt vissza is értünk a kiindulási pontunkra. Itt még beszéltünk pár mondatot, aztán tovább indultam. 11 kilométernél jártam ekkor és gondoltam mi lenne, ha futnék egy félmaratont. Az időeredmény eddig jó volt, csak tartanom kell és akkor 2 órán belül sikerülhet lefutnom. 
Pécsi éjszakai félmaraton útvonala
A Felsővámház, Diósi út, Engel János utcát követve értem ki a Mohácsi útig. Itt megfordultam és meg sem álltam az Ürögi útig. Állandóan bemondta a telefonom, hogy épp hol tartok időben és távban, valamint a perc/km-t is. Jó volt hallani, ahogy gyűlnek a kilométerek és az átlag tempó pedig folyamatosan csökken. A Tudásközponttól egy km volt a Konzum, onnan megint egy a Kórház-tér, onnan újabb egy az orvosi egyetem, majd 1 km múlva már a focipálya felett futottam a Szigeti úton. Uránváros végállomásnál visszafordultam a Tiborc utcába és valahol a 400 ágyas körül lett meg a félmaraton. 
Nike+ díjam
1 óra 46 perc 14 másodperc lett a vége. Azt gondolom elsőre nem rossz, biztos maradt még benne egy kicsi. De így elsőre nem mondom, hogy rossz. Főleg ha azt nézem, hogy általában a 6 prc/km-el szoktam futni. Nem követendő példaként, de csak 3 dl vizet vittem magammal és abból is csak egy decit ittam a Búza-téri rendőrlámpánál mikor pirosat kaptam. A többit 22 km-nél mikor már vége lett a félmaratonnak és hazafelé kocogtam. Végül fél tizenegy körül értem haza és 23 km lett a teljes táv.

Futás a Mandulás erdei tornapályán

$
0
0
  Ma reggel csak egy rövid futásra volt időm és energiám. Kikelni is nehezemre esett az ágyból, de aztán hatkor végül sikerült elindulnom. Panoráma nagyon rossz volt, sokat nem akartam futni, így gondoltam megyek egy laza kört a Mandulásban. Tettyén át felfutottam a Dömörkapuhoz, majd onnan a piros sávon az állatkert előtt elfutva közelítettem meg a Mandulást.
Húsos som (Cornus mas) termése
Menet közben kikerült a fényképezőgépem a táskából, de nem azért, hogy fotózgassak, hanem mert húsos somot szedtem a helyére. Több helyen is láttam, aztán megtaláltam a legszebbeket. Szép vörösesbarnák voltak és jó érettek. Ennek aztán az lett a vége, hogy jó pár szétnyomódott a táskában mire hazaértem. De szerencsére gyorsan kimostam és nem színezte el az anyagát a kedvenc futós-fotós válltáskámnak.  A Mandulás játszótérnél tértem rá az erdei tornapályára. Rendszeresen járok erre futni, de általában csak az északi ágán vagy a Remete-rét felé, vagy a Bányász-út felé és onnan fel a Tubesre. 
Mandulás erdei tornapálya térképe
Most viszont egy nagy kört futottam, ami pontosan 3,188  km. Ha valaki nem akar ilyen sokat futni az benevezhet a kis körre is, az pedig 1,455 km. Én a hosszabbra mentem és minden állomásnál megálltam, hogy lefotózzam milyen feladatok is várnak azokra akik végig akarják járni a Mandulás erdei tornapályát.
Mandulás tornapálya távolságai
Alább sorban az állomások megtekinthetők. A teljes körről mikor visszaértem a játszótér mellett oltottam a szomjamat! Szomorú volt látni, hogy szemközt, az út túloldalán lassan az enyészetté válik az egykor oly népszerű Mandulás kemping. A maradék helyeket, zsebeket még megtöltöttem húsos sommal, majd az állatkerttől a Kikeleten, Szőlő utcán át hazafutottam. 9 kilométer lett a teljes táv, de bőven elég is volt ez mára.
  Otthon aztán jó alaposan megmostam, átválogattam a savanykás erdei csemegét. 962 gramm lett a vége magostól. Feltöltöttem vízzel és jó fél óráig főztem. 
Megmosott som
Interneten keresgélve egy kiló gyümölcshöz egy kiló cukrot ajánlanak, én ennél jóval kevesebbet 4 evőkanállal raktam hozzá. Ekkor már megroppant a héja és jól elszínezte, megízesítette a hozzáadott vizet. Levettem a tűzről kicsit hagytam állni, majd egy szűrő segítségével leöntöttem róla levét. Körülbelül fél liter lett belőle. 
Som szörp és a húsa
A somokat félreraktam, majd este kimagozom és tovább főzöm lekvárnak. A szörpöt pedig gyorsan megkóstoltam. A pohár aljára töltöttem egy kis szörpöt, majd felöntöttem vízzel, kellemesen savanykás, nem túl édes de abszolút jó ízű lett a végeredmény. A család többi tagjának is ízlett, még a nagyon kritikus kisfiam is egy húzóra megitta! 
  Mandulás erdei tornapálya állomásai sorban:
1. állomás (Padgyakorlatok)

2. állomás (Szabadgyakorlatok)

3. állomás (Lábgyakorlatok)

Kiskör balra, nagykör jobbra

Mandulás erdei torna pálya balra, bányász út (Lapis, Tubes) jobbra

4. állomás (Padgyakorlatok)

5. állomás (Súlyemelő gyakorlatok)

6. állomás (Létra gyakorlatok)

7. állomás (Létra gyakorlatok)

Mandulás erdei tornapálya balra, Remete-rét jobbra

8. állomás (Súlyzó gyakorlatok)

9. állomás (Nyújtógyakorlatok)

10. állomás (Gerendagyakorlatok)

11. állomás (Nyújtógyakorlatok)

12. állomás (Nyújtógyakorlatok)

13. állomás (Egyensúlyozó járások)

14. állomás (Korlátgyakorlatok)

15. állomás (Mászás)

Az erdei tornapálya edzésfeladatai

Mandulás parkoló

Mandulás erdei tornapálya kezdete és vége

Mandulás büfé

Egykori Mandulás kemping

Mandulás játszótér

Ivókút a Mandulásban

Kelet-Mecseki barangolások 3 ház - Csanádi Imre emlékére

$
0
0
  Egész héten agyaltam, hogy vasárnapi futásom, hogy is legyen. Adta magát a teljesítménytúra, csak nem akartam egész délelőttöt beáldozni. Még szombat este is úgy feküdtem le, hogy nem megyek, de aztán reggel kitaláltam a frankót. Elmegyek a rövidebb három házas túrára és akkor még időben haza is tudok érni. Beöltöztem, megtöltöttem palackomat és már fél hatkor útnak is indultam. Hattól lehetett indulni Zobákpuszta melletti Gyopár kulcsosháztól. Parkolni a Vargánya tanya előtt tudtam és mit ad isten pont itt találtam Andrásékat. Ők a hosszúra mentek, de így legalább az elején nem egyedül kellett mennem. Hat óra húsz perc lett mire átértünk a Gyopárhoz és beregisztráltunk. 17-es volt a rajtszámom azaz még csak páran indultak el előttünk. Visszafutottunk Zobákra, majd az országos kék túra útvonalán közelítettük meg a Takanyó-völgyet. Nem volt kötelező haladás, mindenki arra ment amerre akart csak érinteni kellett a kulcsosházakat. 3, 5 vagy 6 házat lehetett felkeresni. A sárga kereszten vágtunk át a völgyön. A tisztások vékony ködfátyla tette varázslatossá a kora reggeli órákat. De mivel nem egyedül voltam nem álltam le fotózni, később sem amikor az első idei őszi kikericseket vettem észre. Gondoltam majd a Miske-tetőn is lesznek! A Takanyó gerincre érve átváltottunk a kék háromszögre, ami elvezetett volna Pusztabányára. Csak sajnos előre mentem és egy széles erdei utat követtem, amiről letért a turistaút. Pár perc keresgélés után, mikor elindultunk visszafelé meg lett a jelzés és hamarosan kiértünk a Zobák-Pusztabánya közti műútra. Innen aszfalton értük el Pusztabányát, majd a közelében lévő első házunkat a Betyár tanyát.
1. ház a Betyár tanya
Pontban hétre értünk ide, az első szakasz 40 percet vett igénybe. Pecsételés és kekszezés után indultunk tovább. A többiek követték az itinert, ezért én inkább leváltam itt tőlük. Innen egyedül folytattam utamat.
Ellenőrző pont a Betyár tanya mellett
Aszfalton a zöld sávon haladtam, majd amikor összeér a Hidasi-völgy bejáratánál a kék jelzéssel a műút onnan a kék sávon futottam tovább. Jó meredek kapaszkodó következett az erdőben, majd ismét csak aszfalton találtam magam. Ha már itt voltam nem hagyhattam ki a Cigány-hegyi kilátót.
Cigány-hegyi panoráma
Bár a panoráma nem volt az igazi, de jó volt újra itt lenni a Mecsek egyik, ha nem a legjobb kilátójában. Siettem ezért csak pár perc jutott a fényképezgetésre. Visszatértem a Dél-dunántúli kéktúra jelzésére és azt követve értem el Kisújbányát.
Cigány-hegyi kilátó
A Klumpás tanya mellett elhaladva pillanatok alatt a falu központjában találtam magam a második kulcsosházamnál. Fél nyolc volt ekkor. Gyors pecsét, két korty víz és indultam is a Miske-tető felé.
2. ház Kisújbányai kulcsosház
Terike kis boltja mellett haladtam el az Üvegesek útja turistajelzés mentén, majd hamarosan felértem a Miske-tetőre és onnan a sárga sávon futottam egészen Püspökszentlászlóig.
Terike boltja, Kisújbánya
Bánatomra hiába kémleltem a területet egyetlen egy szál őszi kikericset sem láttam. Szomorú voltam, de bíztam benne, hogy a Pap-réten még lesz. Közben kirándulók sora jött velem szembe, ők valószínű más útvonalat választottak, de az is lehet csak sétálgattak a környéken.
Miske-tető
A sárga sávot követve értem át a Diós-kúthoz, a műút után pedig a Mecsek számomra legszebb völgyrésze következett. Természetesen nem hagyhattam ki, megálltam pár kép erejéig itt is.
Diós-kút alatti völgyben
Püspökszentlászlón szépen épül, szépül a kastély, illetve a Magyar Zarándokút táblája is újdonság volt számomra. Pár hete mikor utoljára erre jártam még nem volt kint. 28 km ide Pécs!
Magyar Zarándokút tábla Püspökszentlászlón
7 óra 53 perckor pecsételtek a füzetembe a Bazsarózsa kulcsosház teraszán. Tea és zsíros kenyér volt a menü, én csak két pohár teát kértem, mert ilyen tájban már a cél közelben akartam lenni.
3. ház Bazsarózsa kulcsosház
Bazsarózsa kulcsosház táblája
Egy-két kép a kulcsosház udvarán, aztán sipirc. Bár nem jutottam sokáig az első ház előtt egy fába szögelt bakancsok, szandálok látványa gyorsan megállított.
"Kirándulok fája"
Mindig megcsodálom ha erre vagyok a felújított haranglábat, most is így történt, közben ismerős túrázok jöttek velem szembe. Pár szó aztán mindenki ment az útjára.
Püspökszentlászlói utcakép
Kék négyzet jelzést követtem innen végig a célig. A Pap-rétben is csalódnom kellett, ott sem volt egy szál kikerics sem. 8 óra 24 perc lett mire bezárult a kör. A túra résztvevői még sokan csak ekkor indultak, a szervezők meg is lepődtek, hogy ilyen gyorsan vissza is értem.
Rajt és cél a Gyopár kulcsosház
Jó kis túra, sajnálom, hogy csak a röviden voltam, remélem jövőre a hosszabbra is el tudok majd jönni.
Kelet-Mecseki barangolások 3 ház igazolófüzet, oklevél és kitűző

Újra együtt a csapat!

$
0
0
  Július óta vagy az egyikünk vagy a másikunk vagy mindenki hiányzott, most szeptember 2-án teljes létszámban futottunk egy kórházkört. Jó volt hallgatni a többiek élmény beszámolóit. De természetesen a futócipők is szóba jöttek. Sőt az első percekben csak ők voltak terítéken. Gábor a Havihegyi sétányig próbált érvelni a Saucony Nomád és Xodus mellett. Aztán feladta és jöhetett egy hosszabb lélegzetű beszámoló a hétvégi Pohorje Trailről. Ezután az UTMB-ről és a hétvégi teljesítménytúráról beszélgettünk. A futás utolsó harmada pedig az egyezkedéssel telt. Már lassan egy éve tervezzük a Vérkört, most végre eljutottunk a közelítőleges dátum kitűzéséhez. Abban bízom, hogy ezen már nem kell változtatnunk és végre ennek a projektnek is eljön az ideje! Már nagyon várom! Körülbelül háromnegyed óra alatt megcsináltuk a körünket, csak úgy röpült az idő! Lefutással, haza futással 11,45 km lett a mai adag. Az volt az első szeptemberi futásom, kedd kimaradt, így péntek, vasárnap bele kell húzzak!

Csak a Tubesen

$
0
0
5:10 - Csörög a telefon, de nagyon nehezen bújok ki az ágyból!
5:40 - Kilépek a kapun és beindítom a Nike+!
5:54 - Ekkor érek fel a dömörkapui buszfordulóhoz. Hiába kelt már fel a Nap az erdőben még sötét van, ezért továbbra is fejlámpával megyek felfelé.
6:05 - Tv-torony alatt a Misina-tetőn vagyok!
Kis-Tubesen
6:14 - Kis-Tubesi kilátóba érek. Rövid pár perces fotószünetet tartok. Azt terveztem, hogy idáig megyek, de aztán úgy látom az időeredményből, hogy még belefér a Tubes is.
6:20 - János-kilátó alatt járok, panoráma nem jó, de felmegyek a toronyba. A Zengő mellett vörösen izzik a Nap, itt sem vagyok sokáig, de látom, ahogy a felhők mögé kúszik be, majd eltűnik. Terv szerint le akartam menni a piros kereszten a Mandulásba, de meggyőzőm magam, hogy még a Lapisig is elmehetek.
Tubesen
6:29 - Lapis, csak rápillantok a telefonra és már fordulok is vissza a Bányász-útra.
6:37- Mandulás erdei tornapálya és a Bányász-út találkozásánál átmegyek a Lapisi műúton, aztán tovább robogok lefelé.
6:50 - Újra Pécsett vagyok a lakásunk előtt. A Mandulástól a kempingen át nyílegyenesen futottam haza, egy fotószünetet sem álltam meg.

10,5 km és a mozgási idő 1 óra 3 perc, ennyi fért bele a ma reggelbe!

Tenkes túra

$
0
0
  Vasárnapi futásnak most a Villányi-hegység nyugati szegletét választottam. Kimondott céllal érkeztem, mégpedig a tavaly már megtalált őszi füzértekercs újbóli megkeresése volt ez. Nem volt egyszerű, már majdnem feladtam mikor egy szál a lábam elé került.
Őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis)
Szerencsére nem tapostam le az apró kis virágot. Előtte kb negyed órát bóklásztam és még utána is keresgéltem, de csak ezzel az eggyel hozott össze a sors. tavaly pedig ilyentájt sokkal nagyobb állományt számoltam itt. Biztos túl korán jöttem, nagy volt a szárazság augusztusban, gondolom most ha jön egy ki csapadékosabb időszak a többi is előbújik.
Őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis)
  Nem kellett korán kelnem, szabad volt az egész délelőttöm, ennek megfelelően ki is használtam az időt. Szombaton rengeteg csapadék hullott, de még vasárnap reggel is csepergett. A nagy sár az tuti, de abban bíztam, hogy elázni azért nem fogok.
Ködbe vesző Tenkes a Janus borház szőlői felett
Ahogy délre haladtam az autóból láttam, hogy a Tenkes teteje egy nagy felhő mögé bújt. Nem sok jóra számíthattam, de ha már elindultam egy kis eső nem fog visszatántorítani a terveimtől. Nyolcra értem ki a Tenkes csárdához, leparkoltam, összeszedtem magam és neki is indultam. Átmentem az 58-as főúton, majd a Janus borház mögött bevetettem magam az erdőbe. Nem is néztem utána, hogy a Villányi-hegységben van-e vadászati tilalom, de mivel már közel fél kilenc volt, ezért ha van is biztos otthon vannak már a vadászok. Ezen gondolkoztam, amikor az ösvényen tőlem 20-30 méterre egy hatalmas szarvasbikát vettem észre.
Homályos Szarvas a fa mellett
Farkasszemet néztünk pár másodpercig, készítettem egy képet, ami sajnos homályos lett, majd mire a másodjára lenyomtam az exponálógombot már bent is volt a sűrű erdőben. Hiába mentem közelebb és kerestem a fák között, már csak hűlt helyét láttam, illetve szagát éreztem. Reménykedtem, hogy összefutok még egy állattal, de később a tisztáson, a vadászlesnél sem láttam szarvasokat. Pedig jó lett volna egy kis szarvasbőgést meghallgatni. A kék és a sárga sáv találkozásánál csatlakozott be a Magyar zarándokút jelzése is. Itt is új tábla várja a vándorokat. innen a kék háromszögön fel mehettem volna Tenkesre, de most inkább annak oldalában futottam tovább keletre.
Ködös erdő
A széles erdei úton jókora sártócsák alakultak ki a napokban. Pár centivel magasabb is lettem a cipőm talpára tapadt sártól. A sárga sáv levált Máriagyűdnek, de én a kék sávot választottam. Tavasszal a Tenkes teljesítménytúrán voltam erre utoljára, akkor pont ellenkező irányból jöttünk mint most.
Esőbeállós tisztás
Azért is szeretem a Villányi-hegység ösvényeit, mert jóval vadregényesebbek mint a Mecsek útjai. Itt is rengeteg bedőlt fát kellett kerülgetnem, volt, hogy át lehetett ugrani, volt hogy le kellett hajolni és olyan is volt, hogy ki kellet kerülni.
Nehezen járhat rész a Tenkesen
De nem csak  egy-kettő ilyen volt, hanem egyfolytában. Később a sárga sávon még rosszabb volt a helyzet, de arról majd ha odaérek. Elhagytam a sárga kereszt elágazásánál található esőbeállót, majd becsatlakozott a piros sáv. Aztán a kék sáv lefordult a gerincről és én a piros sávot követve értem el a Csukma-keresztet. eddig erdőben futottam, de itt kiértem a szőlőbirtokok közé.
Fekete-hegy és a Szársomlyó
A szőlőtőkék felett előtűnt a Villányi-hegység két keleti bástyája, a fekete-hegy és a Szársomlyó! Pár száz méter után a jelzés a drótkerítés és az erdő közé vezetett. A kerítés túloldalán földes út, az innenső oldalon pedig térdig, néhol derékig érő gaz.
A kerítés bal oldalán van a turistaút
Jelzés alig észrevehető, csak az előttem járók csapásaira és emlékeimre hagyatkozva tudok előre haladni. Voltak olyan részek, ahol a vizes levelek teljese betakarták az utat, itt természetesen bőrig áztam. Lementem az Akasztófa dombig.
Máriagyűd az Akasztó dombról
Nagyon szeretem ezt a helyet csodás innen a kilátás a déli végekre. Tenkes, Máriagyűd, Harkány, Siklós, Beremend, Szársomlyó és a Fekete-hegy is látszik innen. A sárgán mehettem volna le Máriagyűdre, de helyett inkább ismét felfelé mentem a bukszuson át a Csukmáig. Egy öt-hat fős társaság pont ekkor készült két quadrocoptert röptetni. Kíváncsi voltam rá, de nem vártam meg míg felszállnak, mert már majdnem 11 volt ekkor és bármennyire is ráértem, azért ebédre haza akartam érni. A piros sáv jelzésen lefutottam Máriagyűdre, a kegytemplomban pont ment a mise, de a környékén is rengetegen nézelődtek.
Máriagyűdi kálvária
Szabadtéri templom
Kegytemplom alulról
Kicsit én is körbejártam a templomot, mert mindig csak elölről kaptam le, aztán már szaladtam is tovább. A sárga sávon indultam vissza a Tenkesre, menet közben találtam egy füge bokrot. Három szem fügét le is szedtem róla, futtában gyorsan meg is ettem az ízletes mediterrán csemegét!
Máriagyűd és a Szársomlyó a Tenkes déli oldalából
A kilátónál volt a következő megállom, ahogy egyre szebb lett az idő, úgy lett a kilátás is jobb! Egészen a Papukig elláttam innen. A Pyber-gunyhó után visszaértem a kék sáv jelzéshez, de nem arra mentem, hanem a kék háromszögön felfutottam a Tenkesre.
Pyber-gunyhó
A "csúcson" egy lokátor állomás van, ezért odáig nem lehet felmenni, így a kövesútnál véget vetettem az emelkedőnek és elindultam lefelé a Tenkes csárdához. A vadászleses tisztásnál megálltam egy fotószünetre, három órával ezelőtt mikor itt voltam a ködtől alig lehetett látni valamit, most viszont egészen a Mecsekig, Királyegyházáig minden kristálytiszta volt.
Mecsek a Tenkes északi előteréből
Dél-Dunántúl mindkét cementművét láttam, innen a királyegyházi Lafarge-ét, Akasztófadombról pedig a Duna-Dráva Cement beremendi üzemét.
Nagy-hegy és a kép bal szélén a Papuk
Háromnegyed tizenkettőre értem vissza a csárdához, 16,5 km lett a vége, három és fél órás teljes időből kettő óra tíz perc volt a mozgás. A többi időt a füzértekercs keresése vitte el! :)

Napkelte a Tubesen

$
0
0
  Ma hajnalban a Mecsekmaratonosokkal indultam futni, aztán leragadtam a Tubesen, hogy megvárjam a napfelkeltét! Háromnegyed hatkor már fent voltam a kilátó alatt. elköszöntem a többiektől, majd felmentem a toronyba. Mindenki rövidnadrág, pólóban volt, csak én húztam hosszúakat. Aztán fent a metsző szélben fél óra alatt még így is majd lefagyott a kezem. Negyed hétig kellett várnom míg megjelent a napkorong a horizonton. Leraktam a kis babzsákomat és arról próbálkoztam, így sikerült!
Holdas-tornyos kép
Tv-tornyos
Napkeltétől a Misináig
Félnap
Három időben
Tv-torony
Kedvenc helyem!
 A szokásos úton mentünk fel, lefelé kicsit variáltam, de először a Kis-Tubesen álltam meg pár kép erejéig!
Ébredező város
Tv-torony
Kis-Tubes
Innen le aztán vissza fel a Misina-tetőig, hogy onnan a sárgán, zöld kereszten érjem el a mecseki kisvasutat. Állatkert, Kikelet, majd gyorsan e a Szőlő utcán. Hét lett mire hazaértem, 11,5 km-el a lábamban.

Almkogel túra

$
0
0
  Korán kezdtem a napot, a reggeli futásomról a linkben olvashattok. Kilenckor jutottam be a lakásba, utána még lezuhanyoztam, megreggeliztünk és emlékeim szerint már majdnem 10 volt mire elindultunk a túrára. Nem idegeskedtem, mert aznapra csak egy rövid kirándulás volt beütemezve. Elnézve a többieket az is soknak tűnt. Az első Spar-ban megálltunk, vettünk gyógysört vagy nevezzük szebben csúcssörnek! Átautóztunk a városon, majd az Enns folyó jobb partján közeledtünk Grossraming felé, amikor Milu szól, hogy jó lenne egy kis pihenőt tartani. Pont kapóra jött, mert még meg tudtunk állni a Ennstal Region Nationalpark látogató centrum parkolójában. Amíg ő lábadozott, addig mi felderítettük a terepet.
Besuchzentrum Ennstal
Térképen tanulmányoztam a tervezett túránkat, majd begyűjtöttem a számomra érdekesebb szórólapokat. Két kiadványnak örültem a legjobban az egyik Felső Ausztria védett állatait, a másik pedig a védett növényei ismerteti. Ennél nagyobb meglepetés nem is érhetett volna, fényképekkel, latin nevekkel és német nyelvű leírásokkal. Közi Milu! Fél tizenegy volt már ekkor, visszaültünk autónkba, majd hamarosan beértünk Grossramingba. Átkeltünk az Enns-en, majd előbb aszfaltos, később murvás, földes utakon kapaszkodtunk fel a hegyoldalban található parkolóig. 
Indulás a Bamacher parkolóból
759 méteren szálltunk ki a kocsiból, gyorsan összeszedelődzködtünk, bekapcsoltuk a GPS-t és indultunk fel az Ennser Hütte irányába. 1 óra tizenöt perc a menetidő a házig, a tábla szerint. Már a parkolónál láttam egy-két érdekes virágot, de nem kellett sokáig sétálni, hogy az első virágzó fehér zászpámat meglássam. Leveleit már a Pilisben és a Retyezátban is találtam, de virágzás közben most volt először szerencsém hozzá. 
Fehér zászpa (Veratrum album)
Méteres, másfél méteres zászpák után a következő meglepetés a medvehagyma volt. Nálunk a Mecsekben májusra elvirágzik, itt meg 800 méter körül július elején még bőven akadt belőle. nem is kevés!
Medvehagymák közt
Meredek ösvényeken bandukoltunk felfelé. Sűrű fenyőerdők közt sok helyütt a fák gyökerei segítették a feljebb jutásunkat. Olyan volt mintha lépcső lenne az erdőben. 
Piros sáv mentén a fenyvesek közt
Az erdei út keresztezése után ismét bevetettük magunkat a sűrűbe, majd ismét találkoztunk az úttal. A csapás meredeken ment felfelé, míg az út jobbra-balra kitérve győzte le a szintkülönbséget. Egy kis házikó állt az út mellett, de még nem a hütte! Kerékpárral, terepjáróval az úton, gyalogszerrel az ösvényen lehet feljutni a már nagyon áhított turistacentrumig. Mi a meredekebb, de rövidebb csapást választottuk. 
Bicajosok balra, gyalogosok jobbra
Ahogy fentebb értünk, egyre jobb lett a kilátás. Az Enns-völgyi Alpok 1000 méter alatti magaslatait figyelhettük meg menet közben. 
Egyre jobb a kilátás
Egy időre búcsút intettünk a fenyveseknek, de később még volt alkalmunk hűsölni az árnyékukban. 
Ennstaler Alpok
Lent alattunk feltűnt Grossraming, messze a távolban pedig a Plattenberg, vagy épp a Damberg is megfigyelhető volt. de nem sok időm volt a panorámában gyönyörködni, mert a többiek csak haladtak felfelé, gondoltam jobb ha nem maradok le tőlük. 
Panoráma ösvény
11 órakor indultunk lentről a parkolóból és 12 óra 20 percre sikerült felérnünk az Ennser hüttéhez. Azaz hellyel-közzel tartottuk a kiírt időt. 1295 méter magasan található ház igazán jó fekvésű! 
Ennser hütte alatt
Mindemellett pedig nagyon turistabarát. Egyik oldalán mászófal várja a kikapcsolódni vágyó fiatalokat, a másik oldalán asztalok, padok és nyugágyak várják a megfáradt vándorokat. 
Ennser hütte és mászófala
Mi mind a két részét kipróbáltuk a háznak, egy-egy sör után már bátran kapaszkodtunk fel a műfogások segítségével egyre magasabbra. 
Ennser hütte és terasza
A ház fölött 5 méterrel azaz pontosan 1300 méteren magasodik egy kis kereszt. Ragyogó kilátással nyugatra. Természetesen ez sem maradhatott ki. Az első csúcsfotók is elkészültek, de azért bíztunk benne, hogy a még 213 méterrel magasabb Almkogel is meglesz ma!
Ennser hütte fölötti kereszt
Újrahasznosított bakancsok
Ennser hütte táblája
Nem siettük el a dolgokat, több mint egy órát pihentünk és élveztük a hütte szolgáltatásait. Szép időben mások is gy tettek. De aztán fél kettő körül nekiveselkedtünk, hogy megmozgassuk eltunyult izmainkat. 
Almkogel felé
45 perc séta innen az Almkogel csúcsa, de nekem csak itt kezdődött az igazi Kánaán. Az ösvény elején legelőször turbánliliomok tűntek fel. Ez még nem is volt olyan nagy különlegesség, de kicsit tovább haladva már nagyobb meglepetés fogadott.
Turbánliliom (Lilium martagon)
Gömböskosborral eddig még nem hozott össze a sors, most ez  a vágyam is teljesült. Virága kicsit hasonlít a felénk Dunántúlon is előforduló tarka pettyeskosborra, de színe és habitusa teljesen más. 
Gömböskosbor (Traunsteinera globosa)
Rövid ideig tartott a fenyves, majd egy bokros részre értünk ki. Látszott, hogy itt nem oly rég vagy vihar, vagy lavina pusztította el a fás szárúak nagy részét. Négy képpel lentebb jól látszik, hogy csak a fák csonkjai maradtak meg. 
Távolban az Almkogel
Egy csipkés gerinc nyugati oldalában vezetett az ösvény, csodaszép kilátással. Sajnos beazonosítani nem tudta egyik hegyet sem az alábbi képen. De mivel nagyon tetszett maga a kép, ezért nem hagyhattam ki a válogatásból!
Alpok vonulatai
Sok-sok erdei ujjaskosbor közül ez a majdnem hófehér került kiválasztásra. Fel-fel támadó szélben nem volt egyszerű a fotózásuk. De mivel tényleg sok volt belőlük, ezért újra és újra tudtam próbálkozni, mígnem ez a kép elkészült. 
Erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii)
Szomorú látvány volt a sok élettelen fenyő , de valahol ez az élet rendje, elpusztulnak, hogy aztán új élet szülessem belőlük. 
Lavina vagy vihar sújtotta fenyőerdő
Ezen a részen már jócskán lemaradtam, sokszor már látótávolságon kívülre kerültek a többiek, de mivel jól követhető volt az út, ezért nem aggódtam értük sem és magamért sem hogy elkeveredek. 
Hamarosan a gerincre érünk
Jó sokára kapaszkodtam fel a gerincre, majd mikor felértem akkor elágazott az ösvény, innen délre kellett tartanom. A túra nagy részét már megtettük, az Almkogel innen még 15 perc séta. 
Elágazó
Egy kis hupszli volt még, de már csak egyenesen kellett mennünk. A csapat eleje ilyenkor már majdnem fent volt a csúcson én a virágok miatt jócskán lemaradtam hozzájuk képest. 
Gerincen
Meredek hegyoldal
Még az utolsó szakaszra is jutott egy-két újdonság, ilyen volt a már régóta keresett zergeboglár, de a nárciszképű szellőrózsa is új faj a gyűjteményben.
Európai zergeboglár (Trollius europaeus)
Brunnbacheck
Nárciszvirágú szellőrózsa (Anemone narcissiflora)
Sok-sok virágfotózás mellett is 50 perc alatt feljutottam a többiektől pár percre lemaradva az Almkogelre. Nem túlságosan magas a hegy (1513 méter), de mégis jóval az erdőhatár fölé nyúlik. Páratlan a kilátás a csúcsról.
Én is felértem
Leheveredtünk egy padra, közben megittuk a csúcssörünket, megettük az ebédünket, jól éreztük magunkat!
Sccsecsinszk Bulldozers az Almkogelen
Időközönként felálltam csináltam pár képet a tájról, a srácokról, majd visszaültem és folytattam a házi májas szendvicsem majszolását. :)
Almkogel, 1513 m
Rajtunk kívül egy idősebb úriember volt még fent, ragyogó napsütésben úgy éreztük, legalábbis én, mintha megállt volna az idő! Nem is akartam elindulni lefelé, legszívesebben itt maradtam volna egész nap!
Csúcskereszt
De aztán egy óra lustálkodás után csak nekiveselkedtünk és elindultunk vissza az Ennser hüttéhez. Most próbáltam a többiekkel mozogni, de sajnos csak az első orchideáig sikerült.
Irány a parkoló
A szúnyoglábú bibircsvirággal tavaly már összehozott a sors a Raxon. de természetesen itt is nagyon örültem neki. Itt csak egy pár töves populációt találtam, nem úgy mint tavaly a Raxon.
Szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea)
Rododendronok ilyentájt már elvirágzóban vannak, de a zászpák és a zergeboglárok között sikerült párat kifigyelnem.
Borzas havasszépe (Rhododendron hirsutum)
A virágok megtalálása is elég lett volna a boldogságomhoz, de mellette a völgyek, gerincek is meg-meg állásra kényszerítettek.
Nem lehetett a látvánnyal betelni!
Alpesi ösvény
A kosboroknál, lefelé is megálltam, de most tényleg csak rövid időre, mert mire a hüttéhez értünk már megelőztem a többieket, akik menet közben leültek egy kidőlt fa szélére pihenni (megvárni engem).
Turbánliliom (Lilium martagon)
Ugyanazon az úton, de a felfelé jöveteltől jóval gyorsabban meneteltünk lefelé. Fél óra sem kellett mire újra a házhoz érjünk. Most már nem ültünk be sörözni, inkább meg sem álltunk és mentünk tovább a parkolóba.
Lábunk alatt az Ennser hütte
Innen már a fényképezgetésem is alább hagyott, csatlakoztam a társakhoz és együtt bandukoltunk tovább.
Lejtmenet
Ötven perc múlva már a parkolóban vettük le hátizsákjainkat, hogy aztán szép lassan induljunk visszafelé Steyr-be. Bár mielőtt még odaértünk volna egy rövid sétára megálltunk Laussa határában, de erről majd egy másik bejegyzésben írok.
Ismét a parkolóban
Jó helyen, jó időben és jó társasággal! Mi kell ennél több egy szuper túrához!

Szerda esti futás ...

$
0
0
  Sajnos kissé nehezen jöttünk össze tegnap este, de aztán teljes létszámban futottunk egy gyors kört a városban. Elhatároztam, hogy idén minden futásról írok, de ezekről a rövid futásokról nem könnyű. Fényképezőgép is otthon pihen ilyenkor, még képet sem tudok beszúrni, de most már kitartok erre a pár hónapra! 11,6 km, 1 óra 7 perc és 5'47" perc/km!
Jobbulást Borika!
Viewing all 652 articles
Browse latest View live